szerző: BarnaDanny Cavanagh akusztikus estje 2011. március 8., Budapest, A38
Danny Cavanagh, az Anathema gitárosa minden egyes évben eljön hozzánk egy akusztikus estre, így idén sem okozott meglepetést, hogy március 8-án az A38 hajón adott egy, a rajongók által már kívülről fújt dalcsokrot kínáló fellépést.
A korábbiaktól eltérően most végre nyugodtan, székben ülve lehetett figyelni Danny mester nótáit, ugyanis az A38-as hajó bendője szerencsére jobb lehetőségeket teremtett, mint a szólóestekre korábban használatos After Music klub szűkös kis terme. Kényelmesen ücsörögve lehetett megtekinteni Tanka Balázs (Turbo) és Kovács Bence akusztikus produkcióját is, akik a liverpooli úriember előtt melegítették be a viszonylagosan szűk számban (legalábbis a legutóbbi Diesel klubos Anathema koncerthez képest) megjelent Anathema rajongói tábort. A két figura kellemesen szomorkás, folkos hangulatú akusztikus nótákat játszott körülbelül fél órás műsoridőben. Nos, bemelegítésnek nem volt rossz a produkció, de én a vége felé már kezdtem unni a hasonszőrű nótákat. Egyébként annyira friss a zenei anyag, hogy több nóta még a koncert előtti napokban született. Balázs igyekezett poénokkal oldani a melankolikus hangulatot, és az énekhangja is a helyén volt (ahogy a Turbo-ban már megszokhattuk). Az egyik nótában Markó Dániel is feljött a színpadra egy didgeridoo-t megszólaltatva, amely hangszer érdekes színfoltot adott az addig elhangzott dalok által megteremtett atmoszférához.
Danny nem a legjobb hangulatban kezdte szólóestjét, ugyanis az első percekben bosszankodva volt kénytelen újra beállítani a délután már egyszer megfelelően belőtt hangzását. Említette is, hogy ezért nem szereti, ha előzenekar játszik előtte. Az első nóták így kissé feszülten kerültek előadásra, de az ismét fehér, nagy óvszerre hasonlító sapkában és sötét zakóban díszelgő Danny később szerencsére feloldódott és onnantól már a szólókoncertjeinek barátságos, közvetlen hangulata köszönt vissza. Volt interakció a közönséggel, és a számok közötti vicces monológjaival tovább szórakoztatta a csendben figyelő hallgatóságot. A setlistben a szokásos Anathema dalok hangzottak el (Fragile Dreams, Empty, One Last Goodbye, Deep, Forgotten Hopes, Flying, A Natural Disaster, Are You There?, Electricity). A megszokott feldolgozások mellett (pl. az Iron Maiden-től a Wasted Years) talán csak a legszebb szerelmes dalként felkonferált U2 dal (With Or Without You) jelentette az ínyencséget (azon kívül, hogy egyetlen új lemezes Anathema dal sem került be a programba). Amúgy Danny mester most is remekül adta elő a dalokat, akár a programozható kütyüvel ellátott gitárján pengetett, akár a szintin klimpírozott. Énekhangja is erőteljes, kifejező, így a kellő átéléssel közvetített nóták ezúttal is meg tudták melengetni az A38-on megjelent törzsközönség szívét.
Mindig kellemes, közvetlen élményt adnak Danny Cavanagh szóló estjei, ezúttal sem volt másként. Aki szereti az Anathema dalokat, annak abszolút jó választás megnézni Danny mester akusztikus előadásait. Lesz is még rá bőven lehetőség, szinte 100%, hogy jövőre is fel fog bukkanni a brit úriember a gitárjával egy budapesti klub színpadán.