kultúra [előadás]  2011. április 20. szerda   02:13

nincsen hozzászólás

  Az utóbbi években egyre népszerűbbé vált a technika csodáinak bemutatása. Ha ezek a kiállítások, könyvek, kiadványok a technika történetével is foglalkoznak, legjobb esetben is csak a reneszánsz koráig nyúlnak vissza, egészen pontosan a nagy géniusz, Leonardo munkásságát ölelik fel. Divattá vált Leonardot a nagy felfedezőnek és újítónak tekinteni, holott ebben a vonatkozásban egy volt a reneszánsz újítóinak sorában, gondoljunk például a Firenzei dóm kupoláját megépítő Brunelleschire, vagy a laikusok között kevésbé ismert Francesco di Giorgio Martinire, aki jó barátságban is volt Leonardoval, és könyve nemcsak Leonardo birtokába került, hanem ő azt széljegyzetekkel is ellátta. Arról se feledkezzünk meg, hogy ezek a reneszánsz feltalálók, ha szabad így fogalmaznunk mérnökök sokat merítettek az ókor tudósaitól, elsősorban Vitruviustól és Herontól, akiknek könyvei ismertek voltak a kor Itáliájában is. Néhány ókori tudós, a már említetteken kívül például bizánci Philon munkái részben vagy egészben ránk maradtak, mások, például Ktesibios írásai elvesztek, Archimedes alakját ellenben népszerű legendák örökítik meg. Találmányaik azonban sokszor az ismeretlenség homályába vesznek.
  
  Az előadás során ezeknek a találmányoknak a nyomába eredünk, hogy felfedezzük az ókori technika csodáit és ezek későbbi továbbélését, például leonardói rajzait. Egyszerű kísérletekkel megmutatjuk, hogyan jött rá Ktesibios és Philon, hogy a levegő is anyag és ebből milyen találmányok eredtek. Megismerjük Heron néhány automatáját, így a templomajtó nyitó szerkezetet, az oltár körül táncoló alakokat, a vízmelegítő edényt vagy az oltárra italáldozatot bemutató figurát. Hogy ezek mennyire nem földtől elrugaszkodott ötletek, mi sem bizonyítja jobban, minthogy utóbbi elvén működik a konyháinkban megtalálható kotyogó kávéfőző. Aki a Műegyetemre járt nyilván hallott Heron labdájáról, amit sokan, jogosan vagy jogtalanul a gőzgép előfutárának tartanak. Aki ezek után arra gondol, hogy az ókori találmányok csupán játékok voltak, téved. Ókori találmány a vízkerék, a vedersoros láncos vízemelő, az ún. archimedesi csavar, különböző daruk és emelő szerkezetek, de még a dugattyús szivattyú is.
  
  Az ókori találmányok közül nagyon kevés eredeti darab maradt az utókorra, de épen ezek egyike, az aquincumi orgona múzeumunknak az egész világon egyedülálló lelete. A vízorgona a Kr. e. 3. században élt alexandriai Ktesibios találmánya volt, a római korban kedvelt hangszerré vált, közösségi ünnepeken, amphitheatrumi játékokon használták, de gazdag magánházakban is megtalálható lehetett. Az aquincumi darabot feliratos táblája szerint Kr. u. 228-ban Gaius Iulius Viatorinus adományozta a tűzoltással is foglalkozó posztósok egyesületének, amelynek székházában állt, és amelynek leégésekor került földbe. Ezen kívül csak a svájci Avenchesban és a görögországi Dionban található egy-egy alkatrész, amelyet ókori orgonák töredékeinek tartanak. Ez a rendkívüli lelet késztet minket arra, hogy csokorba szedjük a látogatónak az antik találmányokat és elkalauzoljuk őt a pneumatika és a hidraulika ókori világába.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: