beszámoló [koncert] 2011. február 16. szerda 06:00
4 hozzászólás
szerző: BarnaDarkest Hour, Protest The Hero, Born Of Osiris, Purified In Blood 2011. február 6., Budapest, Dürer kert
Az év első nagy metalcore rendezvénye a február első vasárnapjára eső Darkest Hour koncert volt. Az amerikai zenekar szinte hazajár hozzánk, ezen az estén azonban nem csak a banda lojális rajongótábora töltötte meg a Dürer kert nagytermét, hanem a kanadai Protest The Hero-ra, az amerikai Born Of Osiris-re és a norvég Purified In Blood-ra is kíváncsi tömeg.
A Purified In Blood egy 2003-ban alakult metalcore banda, akik tavaly adták ki második nagylemezüket Under Black Skies címmel. Az erőteljes hardcore gyökerekkel rendelkező zenekar 2007-ben feloszlott, de egy jó évre rá erejük teljében tértek vissza. A színpadon egy energikus, intenzíven játszó bandát láthattunk, akik nagy erőbedobással zúzták el a változatos ízekkel felvértezett metalcore muzsikájukat. Ugyan nem mondható túl eredetinek vagy abszolút magával ragadónak, amit művelnek, de a Purified In Blood egy korrekt hangzással megtámogatott fél órával melegítette be a közönséget.
A Born Of Osiris-re már jóval többen voltak kíváncsiak. A 2007-ben alakult amerikai technikás death metal/deathcore brigád eddig két figyelemreméltó lemezt tett le az asztalra, és most érkezik a The Discovery című harmadik albumuk. A hattagú zenekar komplex témákkal kényeztető muzsikájában a szinti témák is nagy szerepet kapnak, így egy sajátos ízt adnak a progresszív témákhoz és a breakdown döngölésekhez. Az előadásban sem volt hiba, szuggesztíven, jó hangzással körítve vezették elő a régebbi (Open Arms To Damnation, Brace Legs, Empires Erased, Abstract Art, Now Arise, Bow Down) és új (Recreate, Devastate) nótákat egyaránt. A közönség is vette a lapot, rendesen beindult a moshpit és a stagediving. Hibátlan előadást adott a Born Of Osiris, szívesen tovább hallgattam volna őket a rájuk szabott fél órás játékidőnél.
A kanadai Protest The Hero hazánkban különös ismertségnek és rajongásnak örvend, ezt bizonyította a lélegzetvisszafojtva várakozó rajongótábor, majd a koncertjük fergeteges hangulata. Az 1999-ben alakult progresszív metal/hardcore banda teljesen egyedi, sajátos zenei világgal rendelkezik a színtéren. Jómagam nem tartozom az elkötelezett híveik közé, a 2008-as Never Say Die! turné keretében lebonyolított A38 hajós koncertjük nem is nyert meg igazán. Ennek az oka főként Rody Walker frontember heavy metalos énekhangja, mivel alapvetően a nyersebb vokál stílusokat kedvelem. Ezúttal viszont abszolút bejött ez a 45 perc körüli koncert, annak ellenére, hogy a hangzás közel sem volt tökéletes. A kirobbanó hangulat azonban úgy vitte magával a bulit, mint egy teljes sebességgel zakatoló gőzmozdony. A zenészek is energikusan, vidáman muzsikáltak, no meg Rody számok közötti humorbombái is tovább emelték a koncert fényét (ezúton is köszönjük a nemzetünk impozáns intim méreteire vonatkozó dicséretet). A közönség pedig teljesen megőrült, folyamatos stagediving (Rody-val való fényképezkedéssel egybekötve), forrongó méhkasként pulzáló moshpit, és hangos együtt éneklés jellemezte a hangulatot. 10 nóta hangzott el: a most megjelenő Scurrilous című új lemezt a Cest La Vie, a Dunsel és a The Reign Of Unending Terror képviselte, a régebbi két albumról pedig a Wretch-et, a Bone Marrow-ot, a No Stars Over Betlehem-et, a Goddess Gagged-et, a Sequoia Throne-t, a Blindfolds Aside-ot és a Bloodmeat-et játszották. Remek koncert volt, várjuk őket legközelebb is!
A főzenekar szerepét az 1995-ben alakult Darkest Hour töltötte be. A metalcore stílusának formálódására nagy hatással lévő amerikai banda idén már a hetedik albumát adja ki The Human Romance címmel. A zenekar egy jó ideje komoly baráti kapcsolatokat ápol hazánkkal, így biztosak lehetünk benne, hogy nincs olyan európai turnéjuk, amely elkerülné országunkat. A minőségi albumaik mellett fellépéseik is mindig kiválóak, ezúttal sem kellett csalódnunk bennük. Ugyanazzal a hévvel és odaadással állnak ki a színpadra, mint tíz éve (először még 2001-ben láttam őket a Catharsis-al és a Dawncore-al), és a profi előadás mellett a koncertjeik hangulatával sem szokott gond lenni. Ezúttal is vidáman ugráltak a közönség tagjai a színpadról, és csépelték egymást a dühöngőben. Sőt, a koncert végén egy össznépi színpadra tódulásnak is tanúi lehettünk, amely önmagában jól jellemezte a felhőtlen hangulatot. Az eljátszott dalok listáját nagyon jól válogatták össze John Henry-ék. A régi és újabb albumok egyaránt előkerültek, sőt olyan ínyencségek is helyet kaptak, mint az akusztikus gitáros betéttel megtámogatott instrumentális Veritas, Aequitas. Az érkező új lemezről hallhattuk a Your Every Day Disaster-t, a The Eternal Return című előző albumot a The Tides és az Into The Grey képviselte, a 2007-es Deliver Us-ról pedig a Doomsayer (The Beginning of the End) és a Demon(s) hangzottak el. Az Undoing Ruin-ról a With A Thousand Words To Say But One-t, a Convalescence-t és a fellépést záró Tranquil-t játszották, a Hidden Hands Of A Sadist Nation-ról a már említett Veritas, Aequitas mellett a The Sadist Nation-t kaptuk, az első két albumról pedig a The Last Dance Massacre és a How The Beautiful Decay lettek megidézve. A hangszerek is rendesen megdörrentek, a fölényes zenei tudást felmutató játék pedig természetesnek vehető olyan zenészek esetében, mint Mike Schleibaum gitáros vagy Ryan Parrish dobos. A Darkest Hour jó egy órás koncertje ezúttal is tökéletes volt.
Egy elejétől a végéig kiváló produkciókkal kényeztető koncertestet kaptunk, amely azért nem túl gyakori eredmény. A remek zenék, a kirobbanó hangulat és a megfelelő technikai körülmények kellemesen fonódtak egymásba, és erősítették egymás hatását. Reméljük minél több ilyen rendezvényen vehetünk részt a jövőben!
Valami konstruktív hozzászólás is várható, vagy csak a trollkodás megy?
TT
2011. február 18. 14:45 #3
Hát, mindhárom zenekar 20 mpnyi hangolásában több fantázia van, mint az eddigi életművedben.
Barna
2011. február 18. 11:54 #2
Nos, rátapintottál a lényegre: negyedikes osztálykirándulásomon egy Black Sabbath, Pantera, Death koncerten tomboltunk kispajtásaimmal és osztályfőnökömmel, amely egy életre meghatározta az írási stílusomat. Amely stílus ha nem tetszik, nem kell elolvasni a cikkeimet. Ilyen egyszerű...
TT
2011. február 17. 17:39 #1
Hallod-e, veled történt valami rendkívüli egy osztálykiránduláson? Mert minden beszámolód olyan, mintha egy negyedikes írna fogalmazást a tanulmányi kirándulásáról.
06:00
