szerző: BarnaNile, Melechesh, Dew-Scented, Zonaria, Darkrise 2011. január 22., Budapest, A38
A 2011-es év egyik első nagy koncertje az A38 hajón megrendezett, Nile köré szerveződött koncertest volt. Korunk egyik legjobb death metal alakulata előtt a Melechesh, a Dew-Scented, a Zonaria és a Darkrise léptek még fel.
A korai kezdés ezúttal is kifogott rajtam, a svájci Darkrise utolsó taktusaira sikerült csak beérnem az A38 hajó bendőjébe. Az ismerősök véleménye szerint nem volt rossz a death metal horda produkciója, meggyőzően zúzták el eddigi három lemezükről brutális nótáikat.
A 2001-ben alakult svéd Zonaria koncertjét már teljes egészében meg tudtam tekinteni, bár nem volt benne sok örömöm. A két lemezzel bíró melodikus death metal banda teátrális pózerséggel adta elő elég középszerű muzsikáját. A látványosnak szánt ruházat és a frontember Simon szájából fél percenként elhangzott hejjegetések inkább röhejesek és irritálóak voltak, mint súlyosságot és domananciát sugárzóak. Ráadásul a hangzás is elég kásás volt, így még ez sem emelte a szürke, elég gyér énektémákkal felvértezett zene értékét.
Az 1992-ben alakult német thrasher Dew-Scented aztán rendesen odatette magát, és hamar felpörgették az eddig nyugodtan ácsorgó közönséget. A csak I betűvel kezdődő albumokat kiadó brigád már régóta nyűvi a stílust, sőt Leif Jensen-ék máig színvonalas albumokkal rukkolnak elő. Már többször voltak nálunk germán felebarátaink, és a szokásukhoz híven ezúttal is egy energikus, feszes thrash metal bulival örvendeztették meg a közönséget. A rendelkezésükre álló fél órában a tavalyi Invocation (Downfall, Arise From Decay, A Critical Mass, Condemnation) mellett természetesen a régebbi albumaik is előkerültek. Az Issue VI-ről a Turn To Ash és a Never To Return hangzottak el, míg az Impact-ről az Acts Of Rage, a Soul Poison és a Cities Of The Dead bontották le hallójáratainkat. Nekem hiányzott a tőlük kedvenc lemezemként számon tartott Inwards megidézése, de így is tökéletes volt a rövidre szabott műsoridő kihasználása. A kissé zajos, de így is remek hangzás tovább támogatta a fellépést, valamint a zenészek teljesítményére sem lehetett panaszunk. Leif rendesen feltüzelte a közönséget, vígan aprítottak a fiatalok az első sorokban a nyaktörő thrash metal témákra. Szívesen látjuk a Dew-Scented-et máskor is hazánk színpadain!
Az izraeli Melechesh sumér black metalt játszik, az Ashmedi vezetésével alkotó brigád már 1993 óta működik. Tavaly adták ki The Epigenesis címmel az ötödik nagylemezüket, amely az eddigiekhez hasonlóan mezopotámiai és sumér hatásokkal felvértezett black metal zenét tartalmaz. A banda már lépett fel nálunk 2008-ban az Immolation előtt, és az akkorihoz hasonlóan ezúttal is egy hallgatható, de számomra nem túl kimagasló teljesítményt nyújtottak. Van egy sajátos karaktere a zenéjüknek, de a hasonló dallam-menetek és megoldások miatt már 2-3 nóta után elkezdtem unni a koncertjüket. A programban elhangzott az új lemezről az Illumination - The Face Of Shamash, a Sacred Geometry, a Grand Gathas Of Baal Sin és a Ghouls Of Nineveh. A régebbi albumokat pedig a Rebirth Of The Nemesis, a Ladders To Sumeria, a Deluge Of Delusional Dreams és a Triangular Tattvic Fire képviselték. A zenészi teljesítmények jók voltak: az első nótát csadorban gitározó Moloch remekül hozta a gitártémákat Ashmedi mellett, és a ritmusszekció is magabiztosan teljesített. A hangzás is korrekt volt, ennek ellenére mégsem tudott megnyerni a produkció. Én jobban örültem volna, ha a Dew-Scented-el helyet cserélve a német thrasherek játszottak volna többet, de ez ízlés kérdése.
Az 1993-ban alakult Nile a kortárs death metal színtér egyik legnagyobb bandájává nőtte ki magát. Karl Sanders egyiptomi témákon alapuló brutális zenekara 2009-ben már a hatodik nagylemezét adta ki Those Whom The Gods Detest címmel. Bár utóbbi albumaik minőségét sokan megkérdőjelezik (önmagukhoz képest ebben van is némi igazság), a Nile továbbra is a színtér egyik legjobb, legeredetibb death metal zenekara. Ezt a kitételt élőben is mindig tudják bizonyítani, és ezen az estén sem volt másképpen. A kezdeti hangzásbeli gyengélkedések után letaglózó erővel és súllyal dörrentek meg a brutális, komplex és mégis fogós témákkal ellátott szerzemények. Az egyre szélesebb kiterjedéssel bíró Karl végig fülig érő vigyorral pengette a korántsem egyszerű témákat és szólókat gitárján, és szállt be a vokáltémákba pincemély dörmögésével. Dallas Toler-Wade a hiányos hajkoronáját levágatva immár kopaszon eregette a riffeket és szólókat gitárjából, valamint meggyőző erővel tolmácsolta a magasabb fekvésű hörgéseit. A teljes értékű taggá előlépett Chris Lollis basszer immár frontemberi pozíciót is betöltött, és bár hatásosan tüzelte fel a közönséget, teátrális mozdulatai néhol már a pozőrség negatív felhangját is hordozták. George Kollias pedig teljes sötétségbe burkolózva püfölte az intenzív dobtémákat. Az aktív zenészi teljesítmények mellett a kiválasztott nótákban sem lehetett hibát találni, kivéve azt a tényt, hogy a mindössze egy órás játékidő túl rövid a régi 80-90 perces Nile koncertekhez szokott rajongóknak (beleértve engem is). Az új album reprezentálása majdnem a koncert felét tette ki, így hallhattuk a Kafir!-t, a Hittite Dung Incantation-t, a Permitting the Noble Dead to Descend to the Underworld-öt, az epikus címadó Those Whom the Gods Detest-et és a szintén monumentális 4th Arra of Dagon-t. A régebbi lemezek 1-1 nóta erejéig lettek megidézve (kivéve a két számmal jelen lévő Annihilation Of The Wicked-et). Az egyik csúcspont a 2007-es Ithyphallic címadójának ránk nehezedő súlyossága volt, a másik pedig az első lemezes Serpent Headed Mask gyűlöletbombája. A fojtogató súllyal ellátott Sarcophagus, és az Annihilation lemezes Sacrifice Unto Sebek, valamint a gyilkos tempójú Lashed To The Slave Stick is remek volt, ahogyan a fellépést hatásosan záró Black Seeds Of Vengeance. Egy kiváló koncerttel bizonyította a Nile, hogy élőben még most sem tud hibázni, de régi rajongóként azért hozzátenném, hogy 4-5 évvel ezelőtt még hosszabb, zsigeribb és letaglózóbb fellépésekkel kényeztettek el az egyiptomi death metal mesterei.
Egy kiváló koncertesttel kezdődött a 2011-es év a death metal hívők számára, ahol a Nile újfent bizonyította, hogy nem érdemtelenül tartozik a műfaj felső ligájába. A Dew-Scented egy energiától feszülő, remek thrash metal koncertet adott, a Melechesh pedig sumér black metaljával tette színesebbé az estét. Soha rosszabb évkezdést, és még több minőségi death metal rendezvényt 2011-re!