lemezajánló [kislemez] 2011. január 28. péntek 00:05
nincsen hozzászólás
szerző: MorelloAngertea: Distrust EP
Bár az Angertea zenekar nem tegnap óta van a színtéren (három teljes nagylemez a termésük eddig), még nem kereszteztük egymás útját az eddigiekben. Most azonban megjelent a három nótát tartalmazó Distrust EP-jük, amely nem sokra rá a postaládámban landolt. A 37-es sorszámú példány mellé egy dedikált csoportkép is dukál, szóval a közvetlenségért máris óriási tisztelet illeti a srácokat. Maga a borító amúgy nem egy nagy durranás, sima papírtokos egyszerű (de a zenei világhoz illő) grafikával. A lényeg úgyis a belbecs. Mivel eddig nem hallgattam az Angertea korábbi dolgait, nem tudok összehasonlítási alappal szolgálni, inkább csak önmagában értékelem a hallottakat. De egy EP lemeznek talán pontosan ez is a lényege. A srácok experimentális grunge-metal-ként definiálják magukat, ami egy meglehetősen kacifántos meghatározás, de a lényeg benne van. A vaskos metalos riffek olykor nyakatekert, progos futamokká alakulnak át és vissza, miközben a ritmus-szekció folyamatosan témázgat. Az egészet pedig átitatja egy elvont hangulatú, de mégsem Tool-osan elborult (annál befogadhatóbb) zenei világ. Mindezt kristálytiszta, kellemes, szinte fület simogató hangzásban (ami a befogadhatósághoz szintén nagyban hozzájárul).
Az első nótát (Frog In The Oven) remélem nem a srácok valami gyermekkori frusztrációja ihlette... Felbukkan pár keleties téma, az utána következő néhány riff pedig valamiért a Rage Against The Machine-t juttatta eszembe, csak kevésbé karcos kiadásban. Maga a nóta viszont a merengősebb részektől és a progresszívbe hajló technikázásoktól eltekintve a fajsúlyosabb darabok közül való. Mihály Gergő főleg az üvöltősebb énjét veszi elő, de néhol átvált kissé lágyabbá, grunge-osabbá az ének. A dal folyamán mindegyik poszt villant párat, érdemes odafigyelni a részletekre. A Distrust című dalban a Kyuss-ból ismert Scott Reeder nevéhez fűződik a nóta elején és végén található fretless basszus témázgatás. A szaggatott riffelés kissé zaklatottá teszi a szám elejét, de alapvetően egy nyugis szerzeményről van szó. Gergő énektémái nagyon el vannak találva. Egy bajom van csak, hogy egy idő után unalmasba fordul a dal. A harmadik Streams-ben újabb vendéget üdvözölhetünk, mégpedig a Nevermore bárdistává előlépett Vörös Attilát. Az ő nevéhez néhány szólófutam kötődik. Ez is egy kimértebb, lebegősebb dal, a lágy, kicsit Tool-os ének mellett az akusztikus gitár is szerepet kap. Amilyen témával indul a szám, ugyanazzal is zárul. A Distrust EP-t azért lehet szeretni, mert háttérzenének is megállja a helyét, ugyanakkor ha odafigyelve hallgatja az ember, sok finomságot el lehet csípni. Mind a basszus, mind a dob ügyes dolgokat játszik, és van pár jól eltalált gitártéma is. Tetszett a nyitószám súlyossága, a többi szerzeményből ezt olykor hiányoltam. Jól áll nekik ez a merengős, elvontabb vonal is, de néhány megfelelően odapakolt, vaskos riff még sokat tudna dobni az összképen.