szerző: DinoTherion, Leprous, Loch Vostok 2010. november 27., Budapest, Petőfi Csarnok
A szeptemberi Sitra Ahra albummegjelenést követően természetesen nem maradt el a Therion újabb koncertsorozata, amely során hazánkat is útba ejtette a Christofer Johnsson vezette és a legutóbbi turné óta jelentősen átalakult felállású svéd együttes.
A két előzenekar szintén skandináv országokból érkezett, a Leprous Norvégiából, a Loch Vostok pedig a headlinerhez hasonlóan Svédországból. Műfajilag a wikipedia oldalaik szerint progresszív metált játszanak, és mivel nem ismertem őket, a koncert előtt kicsit rájuk kerestem YouTube-on. Igazából egyikük se győzött meg, és a koncerten se nagyon változott a véleményem. Számomra a Leprous egyenesen borzalmasan hangzott (a szintetizátor megszólalásával igazán idegesítő összhangzás alakult ki), a Loch Vostok viszont hallgatható, de kiemelkedőnek nem nevezhető zenét művelt. Kb. fél-fél óra jutott mindkettőjükre, mígnem fél 10-kor végre a fő attrakció sorra került és a Therion színpadra vonult.
A színpadkép visszafogott volt, a háttérben az aktuális lemezborító volt nagyban, a középen elhelyezett dob előtt pedig három részből álló, kb. derékmagasságú paraván került e mögé álltak be sokszor az énekesek. Mr. Therion, azaz Christofer Johnsson az első pár szám alatt az új album fotóiról ismert mellényes, cilinderes, kerek napszemüveges designban tépte a gitárt. Katarina Lilja egy gonosz porcelánbaba tekintetével nézett a közönségre, vagy felemelt orral mérgesen bámult lefele persze mindez csak színjáték volt, a koncert végére már azért többször mosolygott ő is. Csakúgy, mint Lori Lewis, a csodás hangú szopránénekesnő. Sajnos úgy éreztem, ezúttal ő kissé háttérbe szorult, és többször inkább a zongora mögé ültették, igaz, ott is volt mikrofonja. Úgy gondolom, énekelhetett volna többet, de az is lehet, hogy a fájó torka miatt kapott kevesebb szerepet ez alkalommal akárhogy is legyen, a hangja nem változott, és a legszebb számokat tőle hallottam most is. Két férfi énekes volt ezúttal is, az ördögien kisminkelt (és ha jól láttam, talán kék kontaktlencsét is viselő) Snowy Shaw mellett Thomas Vikström volt a színpadon, aki a Lemuria során még fuvolát is ragadott. Az énekesek folyamatos mozgásban voltak, hol lementek a színpadról, hol csak átsétáltak egyik oldalról a másikra, vagy összeálltak egy-egy csoportjelenethez, kicsit már-már teátrális hatású közös produkciókra. Az együttes többi tagjáról még az új gitáros kissé ősemberes külseje maradt meg, illetve hogy a dobos az egyik szám előtt mondhatjuk, hogy a hagyományoknak megfelelően egy remek kis szólót is előadott.
A számok között négy volt az utolsó lemezről, amit a közönség többsége valószínűleg nem bánt. Nem mondom, hogy a Sitra Ahra lenne Christofer Johnsson legjobb alkotása, személy szerint azonban nem tekintem gyengének a lemezt, inkább csak semmi kiemelkedőnek könyveltem el, és szívesebben hallgatom a korábbi korongokat. Ezeken kívül gyakorlatilag színes egyveleget kaptunk az elmúlt 15 év lemezeiről, kicsit talán inkább az utóbbi évtizedre koncentrálva, a Secret of the Runes albumtól kiindulva.
A koncert végén Christofer megnyugtatta a közönséget, hogy a 20 éves jubileumi turné során a Petőfi Csarnokban rögzített felvétel nem merült ám feledésbe, még a vágásán dolgoznak, de hamarosan abból is DVD-t kaphatunk kézhez. Nagyon ideje is lenne, hiszen már három éve annak, hogy a kamerák kereszttüzében tapsolhattunk nekik. Végül ezt követően egy óriási meglepetés volt: a turné során először egy extra ráadás számot is kaptunk. (Igaz, a kivételezettség érzését a későbbi turnék setlistje már eltörölte, hiszen máshol is beépült ez a plusz dal a repertoárba.) Összesen közel két órát volt színpadon az együttes.
Nem mondanám, hogy a legemlékezetesebb Therion koncert volt számomra a 2010-es (talán túlzottan elkényeztetett, hogy 2007 során háromszor is meglátogatták országunkat), de ismét egy felejthetetlen estét nyújtott a banda, amelyet kár lett volna kihagyni. Remélem, mielőbb ismét viszontláthatjuk őket, no meg várom már az új koncert DVD-t is.
A koncert számlistája: 1. Sitra Ahra 2. Wine of Aluqah 3. Typhon 4. The Perennial Sophia 5. Hellequin 6. Nifelheim 7. Voyage of Gurdjieff (The Fourth Way) 8. Ljusalfheim 9. Dies Irae 10. Ginnungagap 11. Kali Yuga, Part 3 12. Call of Dagon 13. Clavicula Nox 14. Enter Vril-Ya 15. The Blood of Kingu 16. Lemuria 17. Unguentum Sabbati Ráadás: 18. The Rise of Sodom and Gomorrah 19. To Mega Therion 20. The Wand of Abaris