A New York-i Unsane nyugodtan nevezhető az agresszív, nyers noise rock, előfutárának. Zenéjükben keveredik a Foetusra, a Swansra, az Einsturzende Neubautenra, és a Sonic Youthra is egyaránt jellemző ridegség, valamint a Sick of It All által képviselt hardcore lendület és düh. Ezt az elegyet még a Sarah Lawrence Collegeban kezdte el gyúrni az Unsane első felállása (Chris Spencer (ének/gitár), Pete Shore (basszusgitár), és Charles Ondras (dob) az 1980-as évek végén. Próbálkozásaik eredményeként 1989-ben már játszhattak is a New York-i underground lepukkant klubjaiban. Ezek közé a helyek közé tartozott az azóta legendássá vált CBGBs, ahol az Unsane kialakította jellegzetes hangzását. Számos EP-t és kislemezt adtak ki független kiadóknál (köztük az első volt a This Town és az Urge to Kill felvételeket tartalmazó korong, és a Circuit Records számára készült egy teljes album Wharton Tiers-szel, de ez soha nem került kiadásra), mielőtt a Matador Recordsnál megjelent volna első, szimplán Unsane címet viselő albumuk. A borító, (ami egy sínek közt fekvő, lefejezett embert ábrázolt) tökéletesen kifejezte a trió zenéjéből áradó agressziót, félelmet, és a szinte kontrolálatlan zajt. Ami különlegessé tette az Unsane-t, és kiemelte az átlagos csapatok közül, az nem ez, hanem az, hogy dalaik hamisíthatatlan rock szerzemények maradtak, minden durvaságuk ellenére is. 1992-ben kis híján feloszlott a csapat Charles Ondras kábítószer túladagolása miatt, de helyére a Swans és a Foetus egykori dobosa, Vinny Signorelli szállt be, vele is készült el a következő album. Ebben a köztes időszakban a Matador piacra dobott egy Singles: 89-92 című válogatást, ami a zenekar korai anyagait gyűjti egybe. A Martin Bisi producer (Sonic Youth, Swans, Cop Shoot Cop)segítségével készült Total Destruction (sokak szerint a definitív Unsane lemez) azonban már az Atlantic Recordsnál lát napvilágot, és a korong köszönhetően elsősorban Signorelli egyedi dobolásának és Spencer hisztérikus vokalizálásának, megalapozza a hármas hírnevét. Rengeteg, az Entombed társaságában lebonyolított koncert követi a Total Destruction-t, amellyel majdnem egy időben adja ki a Matador a Peel Sessions albumot. Az Atlantic 1994-ben azonban megválik az együttestől, így az Scattered, Smothered, and Coveredet már a független, noise rockra specializálódott Amphetamine Reptile Records jelenteti meg 1995-ben. Ezen is új tag debütál: a basszusgitáros posztra az a Dave Curran érkezik, aki a koncerteken roadja volt Spenceréknek. A Scattered... (noha ugyanolyan zajos, mint az elődei) jóval emészthetőbb muzsikát rejt, köszönhetően annak, hogy kevesebb a zaklatott, páratlan ritmus, sok helyen dominálnak a rockos 4/4 ütem. Ezen a lemezen található a Scrape című dal, amelynek a számtalan gördeszkás esésből összevágott, mindössze kétszáz dollárból készült klipjét meglepően sokszor játszotta az MTV, sőt még a csatorna által meghirdetett Tíz legviccesebb videó versenyre is nevezték. Ekkoriban a Slayer előtt turnézik az Unsane Amerikában, majd a körút végeztével leszerződnek a Relapse Recordshoz, hogy elkészítsék az ironikus című Occupational Hazard albumot, amelynek előzetes turnéján történt, hogy Chris Spencert Bécsben félholtra verték, majd 2000-ben, minden különösebb szóváltás nélkül az Unsane feloszlott. Páran a JJ Paradise Players Club nevű formációban zenéltek tovább, de nem sikerült kilépniük az Unsane árnyékából. 2004-ben újjá is alakultak, (ezt még 2003-ban megelőzte egy Lambhouse: The Collection 1991-1998 című válogatás)idén pedig kiadták a Blood Runt (Relapse Records), ami úgy szól és olyan dalokat tartalmaz, mintha a zenekar le sem állt volna az Occupational Hazard után.
Jelenlegi felállás:
Chris Spencer: Vocals, Guitar Dave Curran: Vocals, Bass Vinny Signorelli: Drums
09:12
