A TIGRIS zenekar első, négytagú formációja 2001 őszén alakult punk/hardcore zenészekből. Természetesen, mint minden hasonló esetben, az isteni szikra itt sem hirtelen, erős felindulásból elkövetett szellemi tevékenység megtestesülése volt, most is egy viszonylag rövid, de alapos előkészítés előzte meg az események folyamának zaklatott felgyorsulását.
Történt pedig, hogy az akkor már komoly reggae-rákattanáson keresztül esett Tpeti (akarom mondani: a Maláji Tigris) előre megfontolt szándékból hosszú időn keresztül adagolt reggae- kezelése a baráti körben rövidesen meghozta gyümölcsét, és értő fülekre lelt. A terápia teljes sikere a tavalyi LB27 Reggae Camp programjaira lelkesen beinduló haveri kör vigyortól hosszú időn át a felismerhetetlenségig eltorzult ábrázatában manifesztálódott.
Szóval, nem akarván hosszasan szaporítani a szót, azon a szent helyen elhatározás született: csináljunk egy reggae zenekart!
Igen ám, de hogyan? Hiszen az akkor még meg nem alapított zenekarban elvileg két dobosnak, egy énekesnek és egy basszusgitárosnak jutott volna hely. Az emberi leleményességben vakon bízva, az akkor még létező intellektusunk utolsó morzsáit is összesöpörve, egy gyors átrendezéssel Tpeti - eleddig csak énekesi feladatkört betöltve - rákapott a gitárra és Bagirobi (Szibériai Tigris) akinek addig csak Pukival felváltva - hátul, a dobok mögött jutott hely, elfoglalta az elől és középen álló nyafogó frontember szerepét.
Ez kész, de hogy kell egyáltalán reggae-t játszani? Az addig ok, hogy a gitár zum, zum, zum, a basszus meg bumbum, bumbubum, de mi a túrót játszik a dobos? Az egy teljesen más iskola Persze, Magyarország egyik legjobb punkdobosának, Pukinak (azaz Bengáli Tigris) ez a dilemma kihívást jelentett, de bámulatos, egy kaméleont megszégyenítő alkalmazkodóképessége önmagáért beszél. Nem tettünk még említést a 90-es évek elején hardcore körökben csak Toncsi néven emlegetett, de új életében az Ázsiai Tigris nevet választó basszusgitárosunkat, akit ekkorra már teljesen leterített a Peter Tosh által először diagnosztizált reggaemylitis. Bízvást állíthatjuk, hogy a kemény kettő/négyhez szokott piros Höhner bőgő kezdettől fogva kedvelte az új ritmust.
Ezzel aztán megalakult az ős TIGRIS, mely erősen eltúlzott jelzőt most először és utoljára, mosolyogva ugyan, de fogadjuk el.
Persze, mint mindenki, mi is a nagyok dalainak eljátszásával próbáltuk elsajátítani az alapokat, ami persze egy hosszabb folyamat, de mi merünk nagyot álmodni, még tíz év és tuti menni fog. Természetesen már akkor mocorgott bennünk valami ezért előző életünk zenei átmentése is felkerült a kívánságlistára és néha engedjük feltörni a bennünk rejlő démont : keverjük a reggae-t punk/hc elemekkel. Roppant kíváncsiak vagyunk, hogyan veszik majd az ős rootserek, amikor egy Peter Tosh dal végén elszabadul a pokol...
De nagyon előreszaladtunk, még említést sem tettünk a TIGRIS zenekar további két alapvető fontossággal bíró tagjáról, Páltibiről (Tamil Tigris) , aki a billentyűs hangszerekért felel, és Fekiről, aki a TIGRIS keresztségében azóta az eredményesnek cseppet sem nevezhető szovjet vadgazdálkodás eredményeként kihalt Kaszpi Tigris nevet kapta, és mellesleg kongamágus.
Hosszas, de fárasztónak és unalmasnak nem nevezhető próbák sorozata után tavasszal a szolnoki Denevér stúdióban véget nem érő partizás közepette vettük fel a bemutatkozó demónkat, mely 8 dalt tartalmaz, amelyek közül 6 saját szerezemény, sőt, nagyon úgy fest, hogy rövidesen néhány kellően elvetemült mix is készül néhány dalra.