1977-ben alakult Orgazmus néven, az URH nevet 1979-ben vették fel. Menyhárt Jenő (gitár, ének); Müller Péter (ének); Kiss László (basszusgitár); Somoskői Lajos (gitár) és Salamon András (dob) alakította az URH-t (Ultra Rock Hírügynökség). Első koncertjüket 1980 szeptember 13-án a Balaton zenekarral együtt, a Kulich Gyula téri pszichiátriai klinika udvarán tartották. Nem buktak bele, sőt. Alig több, mint fél év alatt máig élő, erős repertoárt hoztak össze, volt benne szex, drog, poézis és politika. Igazi rock and rollt teremtettek, ami „már rég nem rock and roll” volt, több annál: tudósítás - szubjektív, szuggesztív, hiteles. Ahogy az egy művészi hírügynökségtől elvárható. Nem véletlenül lett az oly provokatívnak számító - a rendőrségre is utaló - URH rövidítés feloldása Ultra Rock Hírügynökség. Miután megszűntek, megszületett a legenda. Számaik házilag másolt kazettákon terjedtek. Slágerré váltak anélkül, hogy annak idején valaha is elhangzottak volna rádióban, tévében, lemezen.
A legelső plakáton az URH név még nem szerepelt, csak a műsor (Orgazmus Kék Fényben) és tizenkét dal címe, egy tanács (”Ha valóban a jövőből jöttél, tégy brutálissá, de szelíden, hogy ne fájjon”), idő, hely és öt férfinév, mintha fiatalkorú bűnözők volnának: M. Jenő, M. Péter, K. László, S. András és S. Lajos. Nyomda, felelős kiadó sehol.
Az 1980 szeptember 28-án, a zuglói Kassák Klubban megtartott koncert plakátján már szerepelt az URH rövidítés és annak feloldása, alatta zárójelben hogy VOLT ORGAZMUS - ami ebben a formában nem csak a névváltozás közzétételét jelenthette, hanem akár azt is, hogy valaki(k)nek akadt néhány boldog pillanata. A műsor címeként ezúttal a Van-e élet a földön című számot emelték ki.
Az első fellépéseket körülbelül tucatnyi másik követte: e nyilvános próbaperiódus során koncertről koncertre nőtt a tábor, néhányszor szerepeltek vidéken is, de talán a Budapesti Műszaki Egyetem Bercsényi kollégiumának ebédlőjében volt a csúcspont.
Az URH-t - eredetileg Orgazmus néven - a zenekar közvetlen szellemi előképének számító Spions programját ismerő Somoskői Lajos (gitár, ének) alapította Menyhárt Jenővel (gitár, ének), aki hozta katonatársát, Kiss Lászlót (basszus, ének). Később csatlakozott hozzájuk Müller Péter Iván (ének), aki együttműködött a Spionsszal, és a Spions két vezéregyéniségének, Molnár Gergelynek és Hegedüs Péternek 1978 áprilisi disszidálása után nála maradtak Molnár dalszövegei - Somoskői főleg ezekre volt kíváncsi, de Müller a sajátjait is hozta, s mellettük Salamon Andrást (dob). Életkora, televíziós és filmes kapcsolatai, szervezői és szövegírói képessége, egyáltalán: egyénisége révén Müller hamarosan kulcspozícióba került. Olyannyira, hogy Soma - bemutatkozáskor máig ezt a nevet használja - elsősorban az ő nyomására került ki a zenekarból, úgymond színpadi fegyelmezetlensége miatt, egy miskolci buli után. Két számát ennek ellenére minden későbbi jelentős URH-koncerten elénekelte, természetesen.
1981 február 15-én, a törzshelyüknek nevezhető Kassák Klubban kisebbfajta fesztivált rendeztek, a Balaton, két kezdő punkbanda, a Punkráció és a Neurotic, valamint a sztár státusba emelkedett URH részvételével - ha valamikor, akkor ezen az estén egyértelművé vált: egy új hullám készül felszínre törni, egy új undergound mozgalom van kibontakozóban.
A kezdet ígéretességéhez képest nagyon meglepően hatott, hogy fél évvel a start után, 1981 március 29-én máris búcsúkoncertet adott az URH, megintcsak a Kassák Klubban. Végigjátszották a repertoárt, és - mire a magyar sajtó észbe kapott volna - befejezték pályafutásukat. Menyhárt Jenő és Kiss László hamarosan megalakította az Európa Kiadót, Müller Péter átlépett a Kontroll Csoportba, Salamon András felhagyott a zenéléssel, filmrendező lett. 1981 tavaszán úgy tűnt, örökre vége az URH-nak, nyoma se marad, legfeljebb Müller Péter Iván főiskolás vizsgafilmje, a Mi jut eszedbe az énekesnőről?, amelyben szerepel a zenekar. A fel-feltámadás még váratott magára.
Feloszlása után öt évvel két utolsó utáni koncertet adott az URH a Marx Károly (azóta Budapesti) Közgazdaságtudományi Egyetem könyvtárépületének betonudvarán. 1985 ápr 21-én szinte mindenki színpadra lépett utánuk, aki akkortájt számított: Balaton, Európa Kiadó, Sexepil, Embersport, Vágtázó Halottkémek, Kampec Dolores, Sziámi-Sziámi (az éjféli csendrendelet miatt, az időből kifutván nem játszhatott a Balkan Tourist és az URH-hoz hasonlóan évek óta feloszlott Kontroll Csoport). Az URH-ban akkor Magyar Péter (Európa Kiadó) dobolt, szeptember 13-án viszont - a legelső koncert ötéves évfordulóján - az eredeti dobos, Salamon András. Néhányan fanyalogtak a nosztalgiázás miatt, de többeket boldoggá tett, hogy egyszer az életben láthatják, amiről lemaradtak. Az igazi nagy búcsúkoncertre 1990 őszén az Olimpiai Csarnokban került sor Csak egy parti címmel.
A dobnál Salamon András helyett ismét Magyar Péter, kisegítő gitáros Kirschner Péter, szürrealisztikus bevonulás rendőrségi Ladával, színpadi vendégként a szamizdatos barát, a főváros frissen megválaszott szabaddemokrata főpolgármestere, Demszky Gábor mosolyog, rég megérdemelt lemez- és videófelvétel, rengeteg néző, több, mint valaha (fanyalgás, mint öt évvel azelőtt).
Ezután már tényleg nincs, nem lehet miért tovább. A Csak egy parti-koncertről hang- és videókazetta és CD jelent meg, az URH szövegeinek zöme Müller Péter Sziámi Dal-Szöveg-Könyv (Bahia, 1992) című kötetében olvasható.
09:12
