Pajor Tamás 1981-ben, érettségizős korában lépett színre a Neurotic élén. A Neurotic a legelső budapesti punkzenekarok egyike volt, úgy néztek ki, ahogy kell (borzolt haj, lánc, a londoni Damned-től kölcsönzött vámpír-arcfestés), úgy zenéltek, ahogy tudtak (hibákkal és önbizalommal), tagadták, amit kellett (az intézményesült, öregedő rocksztárokat, a rohadt rendszert), és igenelték, ami változást ígért (a szabadságot jelentő rock and roll életformát, a haldokló zenébe új életet injekciózó punkot és új hullámot, s a részének tekintették önmagukat). További tagjai: Aradi Gábor (dob); Lányi Tamás (ének); Solymár Árpád (basszusgitár).
Amit a színpadon műveltek, kezdetleges, de hiteles, harapós punk-zaj volt, s figyelmet követelt azért is, mert érződött: egyéniségek formálódnak a szemünk előtt. Nemcsak Pajor, de ott ügyködött mellette Czeller Péter is, akit valamivel később, már az ETA élén lehetett látni: elsőként ők tudták igazán profi módon reprodukálni az angol mintaképek hangzását, Czeller pedig elementáris lendületű showmannek mutatkozott. Az ETA megszűntével eltűnt a képből.
E kezdeti korszakot szabályosan publikált felvétel gyakorlatilag nem őrzi, habár Bódy Gábor 1981-ben három másik zenekar (Kontroll Csoport, VHK, URH) mellett a Neuroticról is forgatott a filmgyári stúdióban rendezett sminkfesztiválon, s egy koncertjük rövid részlete hallható egy mindössze száz példányban készült válogatáson (Nosztalgiaegyveleg), ahol öt számmal az ETA is szerepel.
Ezek egyikét, a Nulladalt a Neuroticból vitte magával Czeller: Menyhárt Jenő szerzeménye, aki - mert az URH repertoárjába nem illett bele - Pajornak adta. A nyilvánosság előtt a Neurotic éppen az URH egyik koncertjén mutatkozott be, a Kassák-klubban, 1981 februárjában, egy műsorban a szintén kezdő punk Punkrációval és a Balatonnal. Ezt követte még néhány fellépés, kisebb budapesti helyeken, de Pajor Tamás hamarosan szűknek kezdte találni a formula szerinti punk világát, többre vágyott - ahogy példaképei, az előtte járó URH, Kontroll, Bizottság vagy a számára akkoriban legvonzóbb VHK is többet tudott kihozni ebből az életérzésből.
Szórványos szerepelgetés után a 80-as évek közepére lett ész Pajor Tamás. A szó valamennyi értelmében. Elkészült a repertoár, amely tehetsége ígéretét beváltva a mezőny legjobbjai mellé emelte, s végre összeállt az együttes, amely ezt az abszolút érvényes anyagot meg tudta szólaltatni - jóllehet, koncertjeiket a technika és az azt (nemigen) működtető személyzet csődje, illetve a körülményektől és a magába adagolt anyagoktól feltankolt főszereplő kiszámíthatatlansága állandó széteséssel fenyegette. Ez volt a „készen lét” másik oldala: az ital és drog világában, éveken át, keményen.
Ebben az időszakban látott hozzá egy róla szóló és a Neuroticot megörökítő film forgatásához Xantus János, akinek az Eszkimó asszony fázik jóvoltából a filmre mentett Trabantot is köszönhetjük. Forgatott természetesen koncerteken is, ezek egyikét, 1987 nyarán kifejezetten a film kedvéért szervezték, a hűvösvölgyi nagyréten.
A „már mindenen keresztülment” Pajor Tamás nemcsak énekesként, hanem Szárnyas ügynökként is megjelent a mozivásznon, övé volt a címszerep Söth Sándor 1987-es filmjében.
Ugyanebben az évben egy kazettányi stúdiófelvételt készített az érett korszakába ért Neurotic: e nem publikált kazettán és Xantus filmjében pont olyan zene hallható, mint amit a Neurotic indulásakor Pajor célul tűzött maga elé: „jelent és múltat felölelő, felfokozott rock and roll, mely a lírát és az erőszakot is magába építi”.
Nyelvi leleményekkel teli, összetéveszthetetlenül egyéni szövegeiben líra és erőszak szűrődött át a szerző személyén, keresztül, aki a színpadon sokszor akadozó nyelvvel, botladozó lábakkal bűvölte közönségét. Zenekara - a film forgatásának idején Ruff Tibor, Szlazsánszky Ferenc, Szerb Zsófia, Szász Zsuzsa, az ős-Neuroticból megmaradt Solymár Árpád és még mások - Stones-ra emlékeztetően kemény rhythm & bluest, országúti rock & rollt, nosztalgikus beatet, funky ritmusokat nyomott, mikor mi kellett, a lánykórus mézédes hangon pappappappázott, afrikai és karibi nap sütötte marimba- és gitártémák, soulos fúvósbetétek kerültek elő. Zeneileg nem újítottak, sőt sok sablont használtak, de ha kijött a lépés, akkor minden tökéletesen a helyén volt.
Xantus János tökéletesen ráérzett a pillanatra: egy-két évvel korábban még nem lett volna érdemes, egy évvel később már nem lett volna lehetséges filmre menteni a Neuroticot. Ugyanis Pajor Tamás, akinek rock-pályafutása a 17 éves korában megismerte evangéliumtól való tudatos elhajlás története volt, ezt élte, ezt hirdette, a forgatás idején, szinte egyik hétről a másikra megtért. Ahogy a kamerába mondta, „a drog helyére beült a szentlélek”. Ezért is lett a film címe: Rock-Térítő.
Pajor Amen nevű új zenekarával hivatásszerűen is hozzálátott a hit terjesztéséhez, a HIT-gyülekezet tagjaként. Nem pusztította el önmagát, bár ha folytatja, lehet hogy belőle lett volna a magyar underground rock első áldozata - nem ő lett az, hanem az AMD nevű hardcore banda énekese, Sotár (Ferenczy Sándor), szintén HIT-tag, aki 1994 augusztusában túladagolta a szert.
Annyira örltem ennek:http://patito.hu/neurotic/mp3.html A neurotic a 80-as évek egyik legcsodálatosabb zenekara volt.És ugy éreztem nyítni kell róla egy témát.Az apámtól megmaradt régi neurotic kazetta egész eddgi életemet behatározta.
És remélem másokét is.
Boldogan jelenthetem ki hogy megtaláltam a felaudizált verzióját
:-D
09:12
