szerző: BarnaTiamat, Orden Ogan, Reason 2010. december 14., Budapest, Dürer kert
A december közepén a Dürer kert nagytermében fellépő Tiamat egyike volt a 2010-es év utolsó nagy koncerteseményeinek. A svéd banda hangulatos dark, gothic metalja előtt a német Orden Ogan és a hazai Reason adott még koncertet.
Az 1994-ben alakult Reason-ről eddig nem igazán lehetett hallani, pedig a régóta zenélő brigád nagyon színvonalas muzsikát játszik. A hattagú banda idén adta ki első nagylemezét Halcyon Days címmel, amely egy kiérlelt, minőségi produktum. Élőben is meggyőzően adták elő az összetett, Opeth-es és Katatonia-s ízeket is magában hordozó zenéjüket. A hangzással sem volt gond, ahogy a színpadi produkció is megfelelő volt, igaz, az előadás még lehetne egy kicsit bátrabb, fesztelenebb. Reméljük a következő lemezre nem kell ennyi évet várni, aki pedig kedvet kapna a zenéjükhöz, a banda honlapjáról ingyenesen letölthető a Halcyon Days.
A német Orden Ogan kissé elütött az este zenei felhozatalától, hiszen a hosszúhajú germán harcosok egy power metal produkcióval álltak a színpadra. Az 1996-ban alakult zenekar a kezdeti időkben még folk metalt játszott, aztán áttértek a power metalra, így az idei Easton Hope című lemez is ebben a stílusban fogant. Élőben is működött az előadás, nagy vehemenciával tálalták a srácok a fogós nótákat. Sebastian „Seeb” Levermann énekes igazi poéngyáros, aki a vicces beszólások mellett a sajnos elég gyér számban jelen lévő közönséget is igyekezett némi aktivitásra sarkallni. A legfogósabb nótájuk szerintem az idei lemez címadója, de a számítógépes kalandoroknak bekonferált (Guybrush Threepwood-nak ajánlott) We Are Pirates is egy remek, lendületes nóta, akárcsak az utolsóként elhangzott Angels War. A hangzás szintén erőteljes volt, így tényleg élvezetes volt hallgatni a mókás hangulatban, de feszesen és profin előadott epikus power metal dalokat.
A Tiamat-ra szépen megtelt a terem, így Johan Edlund-ék a lélegzet visszafojtva várakozó tömeg előtt kezdhettek bele sötét hangulató metal muzsikájukba. Az 1989-ben alakult zenekar tavaly is járt nálunk a Hellhounds Fest elnevezésű turné keretében, és mivel a 2008-as Amanethes óta nem adtak ki albumot, egy best of programot kaptunk ezúttal. Nagy színpadi külsőségek nélkül álltak ki Edlund mesterék, egyedül Johan arca volt sápadtra sminkelve, és a körmei kifestve. A hangsúly inkább a zenére helyeződött, csak minimális kommunikáció szakította meg a hömpölygő darkos muzsikát. Nem szántották fel a színpadot a zenészek (egy kicsit látszottak is a fáradtság jelei a muzsikusokon), és a közönség is inkább egy helyben bólogatva énekelte együtt Johan-al a dalokat, de ilyen muzsikára természetellenes is lenne circle piteket és mosh piteket vizionálni. Erőteljes hangzással dörrentek meg a fogós riffekkel és Johan mélyen búgó, érzelemdús hangjával felvértezett Tiamat szerzemények. Az eljátszott dalok listája jól volt összeválogatva, igaz, nem zenéltek sokat, mindössze egy jó 70 perc volt a tiszta játékidő. A legutóbbi, 2008-as Amanethes-ről csak az Until The Hellhounds Sleep Again hangzott el, a Prey-ről a Cain-t, a Wings Of Heaven-t, a Love In Chains-t és a Divided-et hallhattuk. A Judas Christ-ot a Fireflower, a Sumer By Night és a Vote For Love képviselte, a Skeleton Skeletron-ról pedig a Brighter Than The Sun című slágert játszották. A súlyosabb régebbi nótákat illetően a Cold Seed, a Phantasma De Luxe (A Deeper Kind Of Slumber), a vendéghörgőssel előadott The Sleeping Beauty (Clouds), a Whatever That Hurts és a koncertet záró gyönyörű Gaia (Wildhoney) kerültek megidézésre. Tehát egy viszonylag rövid, de változatos szettet kaptunk, megbízható, profi előadással tálalva.
Elégedetten távozhatott a közönség a Dürer kertből, a Tiamat ezúttal is egy hangulatos szeánszot adott a fagyos, sötét téli éjszakában. Az előzenekarok szintén jók voltak, a német Orden Ogan különösen energikusan prezentálta a power metal muzsikáját. A távol maradóknak biztosan lesz még lehetőségük a pótlásra, a jövő év pedig máris kecsegtet pár kiváló dark rock rendezvénnyel (január végén jön a Fields Of The Nephilim, február végén pedig a Sisters Of Mercy).
04:42
