szerző: MorelloUnderground Magazin Évértékelő 2010
A továbbiakban szerkesztőségünk összegzi azokat a lemezeket és koncerteket, amelyek szerintünk a 2010-es évben meghatározónak számítanak - akár pozitív, akár negatív értelemben, valamint a 2011-re esedékes várakozásokat. Az alant leírtak egyéni vélemények, amelyek nyilván elsősorban az elkövető kedvelt zenei stílusaiból táplálkoznak.
MORELLO
2010. év top lemezei:
Jópár éve elértük már azt a szintet, hogy egy évértékelő egyszerűen képtelen átfogni egy teljes év termését, nem hogy egy adott stílusban (esetemben metal), de még az azon belüli műfajokban sem (thrash, heavy, power, metalcore, stb.). Irtózatos mennyiségű lemez jelenik meg egy esztendőben, rengeteg banda van a színen, az év pedig továbbra is mindössze 365 napból, egy nap pedig sajnos 24 órából áll. Még az adott műfajokban tájékozottabb, újdonságokat követő egyén számára is lehetetlen kihívás végigfülelni és értékelni ennyi lemezt, hiszen nem csak a már ismert „nagy nevek”, hanem fiatal, kevéssé szem előtt lévő zenekarok is meglepetést tudnak okozni. Szóval ma már ott tartunk, hogy az évértékelőt egyfajta „pillanatképként” kell értelmezni, ahogy az adott szerkesztő épp ebben a pillanatban látja az általa követett műfajokat (csakis az eddig meghallgatott lemezek szempontjából), de semmi garancia nincs rá, hogy pár nap/hónap múlva (vagy akár évekre visszamenőleg) ugyanez a lista állna elő, vagy akár új nevek is kerülnének a kalapba. Lássuk ezt a jelenlegi pillanatképet az én részemről. Jómagam próbálkozok a lehetetlennel, törekszem követni a fejleményeket az általam preferált műfajokban, és ez azt eredményezi, hogy a hagyományos „top10” már bőven nem elég egy teljes év értékeléséhez. Nézzünk akkor egy top20-as listát, ABC sorrendben:
As I Lay Dying The Powerless Rise Blind Guardian At The Edge Of Time Bloody Roots Isten Kezében Cadaveres - mindStream Charred Walls Of The Damned Charred Walls Of The Damned Death Angel Relentless Retribution Exodus Exhibit B: The Human Condition Fear Factory Mechanize Fueled By Fire Plunging Into Darkness Heathen The Evolution Of Chaos Helloween 7 Sinners Kataklysm Heaven´s Venom Nasmith Viharos Csend Nevermore The Obsidian Conspiracy Orphaned Land The Never Ending Way Of ORwarriOR Overkill Ironbound Parkway Drive Deep Blue Rage Strings To A Web Sabaton Coat Of Arms Sodom In War And Pieces
A metalcore élbolyba tartozó As I Lay Dying idei alkotása, a The Powerless Rise igencsak meggyőzőre sikeredett, a csapat eddigi talán legizmosabb lemezét tisztelhetjük benne. A Blind Guardian minőségbe sosem lehet belekötni, maximum arról oszlanak meg a vélemények, hogy a csapat korábbi, vagy az újabb korszaka fekszik-e jobban egyeseknek. Az At The Edge Of Time-on gyors nóták és teátrális elemek is bőven megtalálhatók, tehát minden rajongónak tartogat kedvező pillanatokat. A Moby Dick-ből ismert Smici egy egészen elképesztő projektet hozott össze Bloody Roots néven. A hazai underground színe-javából álló zenészek közreműködésével talán a valaha volt egyik legjobb magyar thrash lemezt készítették el Isten Kezében címmel. Az év végére még befutott az új Cadaveres album, a mindStream. Hihetetlenül erős anyag lett, a rögtön megjegyezhető dallamok és a súlyos groove-ok tekintetében van olyan dögös, mint a debütalbum, ami nagy szó. Az meg talán még nagyobb, hogy az ő korongjuk még mesterük, a Soulfly idei kiadványánál is jobban tetszett. Richard Christy és Tim „Ripper” Owens szuperprojektje, a Charred Walls Of The Damned alaposan megrázta a metal világát. A thrash-esen zúzós, de a heavy/power metal dallamosságával, fogósságával, és Ripper összekeverhetetlen hangjával ellátott dalok egytől egyig zseniálisak. A Death Angel lemezek minőségében mindig meg lehetett bízni, pályafutásuk bármilyen szakaszának tekintetében. A Relentless Retribution dallamosságában a megelőző nagylemezre hasonlít, de a lendületes thrash-ből és az arcbamászó dalokból nem adnak alább a (már egyre kevésbé) filippínók.. Nagyon megy az Exodus szekere, Rob Dukes csatlakozásával még vadabbá, kíméletlenebbé vált a zenekar. Ugyaninnen számítva a nóták is elmentek a rövidebb, direktebb, elsőre ható irányból a hosszabb, komplexebb, technikásabb, de változatlanul zsigerből jövő agresszív durvulat felé. A szintén bődületesen erős 2007-es Exhibit A méltó folytatása az idei, atombomba hangzású Exhibit B. Már egy ideje nagyon időszerű lenne revideálni a „Big Four” fogalmát az Exodus-szal... Lehet (sőt kell is) röhögni/szánakozni a Fear Factory tagok tavalyi, szappanoperákat megszégyenítő kavarásán, de függetlenül attól, hogy most kiket is tekintünk igazából Fear Factory-nak, el kell ismerni, hogy a Bell/Cazares/Hoglan/Stroud felállás Mechanize lemeze igazi remekműre sikeredett. Ha nem is lesz akkora klasszikus, mint a Demanufacture, megérdemli, hogy egy lapon említsék a korszakalkotó lemezzel, és ez szerintem többet mond minden szónál. A már hazánkban is járt thrash titánok, a Fueled By Fire idei albuma, a Plunging Into Darkness erőtől duzzadó, húzós, nem igazán nyakizombarát alkotás. Talán ők lesznek az új Exodus? Az utóbbi évek thrash másodvirágzásának hatására nem csak a fiatal bandák aktívkodnak, hanem most már szinte minden régi thrash veterán újra előbukkant. A Heathen sem akart kimaradni, és nagyon jól tette. Bár sosem tartoztak a bay area élvonalához, a visszatérő The Evolution Of Chaos lemezük hihetetlenül fogósra, technikásra, és élvezetesre sikerült. Csak így tovább! A Helloween sok jót és rosszat megért már, most úgy tűnik ismét erejük teljében vannak. A 7 Sinners albumra remek nótákat szedtek össze, tőlük szokatlanul vastag, keményen megszólaló hangzással. A 2007-es Gambling With The Devil egyenesági folytatása, és a szintén súlyosabb hangulatú Dark Ride lemez méltó párja az új album. A Kataklysm már egy ideje elkezdett új, dallamosabb irányokat keresni, de mivel nem felejtettek el őrületesen fogós nótákat írni, ez is jól áll nekik. A tőlük védjegyként elvárt hipersebességű szegelés most már csak mutatóban van jelen a Heaven´s Venom albumon, de a nóták így is fantasztikusan jók. A metalcore-ban utazó Nasmith egy elképesztően erős, hihetetlenül fogós nótákból álló debütalbummal jelentkezett. A Viharos Csend-et bátran nevezhetjük az eddigi legjobb hazai metalcore lemeznek. A most már magyar kötődésű Nevermore új lemezét, a The Obsidian Conspiracy-t nagy várakozás előzte meg. Bár nem az idei kiadvány lett a Nevermore életmű csúcsa, és előfordulnak elhagyható pillanatok, a srácok még mindig olyan zavarbaejtően profik és technikásak, hogy a mezőnyből továbbra is kitűnnek. A The Obsidian Conspiracy inkább többszöri hallgatás után adja magát, de mindenképpen érdemes próbálkozni. 2004 óta vártunk a zseniális Orphaned Land új műalkotására. Szerintem a Mabool albumuk tökéletességét sohasem fogják tudni túlszárnyalni, de a rendkívül hosszú dalszerzési folyamat során megszületett The Never Ending Way Of OrwarriOR lemezben sem lehet csalódni. Bár az első nótán kívül elsőre ható, fogós sláger most nem található, a csodálatos keleties zenei világ ezúttal is beszippant, és nem ereszt. A thrash csapatok között az Overkill megbízható pontnak számít, 2-3 évente mindig megkapjuk tőlük a szokásos magas színvonalú, minőségi thrash anyagot. Az Ironbound lemez viszont még így is kiemelkedik a sorból, mert még a tőlük megszokottnál is ütősebb nótákat sikerült megírniuk. Az év egyik nagy thrash szenzációja. Ausztrália metalcore helytartójának számító Parkway Drive egyre magasabbra tör. A gyakorlatilag tökéletes két legutóbbi album után a Deep Blue tovább növeli az (el)ismertségüket, és kiváló új nótákkal ajándékozza meg a hallgatóságot. A német Rage még nem hibázott a karrierje folyamán, megbízható, minőségi lemezeket tettek le az asztalra. A Strings To A Web-et bátran lehet a csapat legjobb alkotásai között emlegetni, hiszen zseniális, és őrületesen fogós dalok születtek, a szokásos Rage stílusban, némi szimfonikus betétekkel megtámogatva. A power metal új csillaga kétségtelenül a Sabaton. A svédek sosem játszottak világmegváltó zenét, de rendkívül energikus, élvezetes, himnikus nótáik pillanatok alatt megnyerik a hallgatóságot. A Coat Of Arms album tovább viszi a svéd harci gépezet lendületét, 10 remek új dal segítségével. Év végére még beesett a Sodom lemeze, az In War And Pieces. A legutóbbi korong jó volt, de különösebben kiemelkedő pillanatokat sem tartalmazott. Az In War And Pieces viszont ezúttal bővelkedik az ütősebbnél ütősebb nótákban, és néha mintha még kicsit dallamosabbra is vették volna a figurát Angelripper-ék. Meggyőző, kiváló album, méltó párja az új Sodom csúcspontjainak számító Code Red és M16 lemezeknek.
Persze még rengeteg albumot fel lehetne sorolni, amelyek még be tudnának kerülni a 2010-es év felső ligájába. Csak említés szinten néhány, amelyeket szintén megéri végighallgatni:
Accept Blood Of The Nations Bonded By Blood Exiled To Earth Cataract Killing The Eternal Demonica Demonstrous Eluveitie Everything Remains As It Never Was Forbidden Omega Wave Gamma Ray To The Metal! Kingdom Of Sorrow Behind The Blackest Tears Lich King World Gone Dead Soulfly Omen Suicidal Angels Dead Again Varg Blutaar Violator - Annihilation Process Volbeat Beyond Hell/Above Heaven És ez után lehetne még mondani, hogy „és sokan mások...”
2010. év top koncertjei:
Hát ebből is volt bőséggel. Olyan elképesztő mennyiségű koncerttel tömnek minket a szervezők az utóbbi években, hogy senkinek nem lehet oka panaszra. Persze olykor-olykor kell egy kis kiruccanást tenni az országhatáron túlra, ha pár kedvencet látni akar az ember, de ez sem vészes történet. Szokás szerint ezúttal is a hazai koncerteket listázom, hogy legyen mindez egy visszajelzés is a koncertszervezők felé. Az úgysem érdekel senkit, hogy a tisztelt szerkesztő milyen fergeteges koncertet látott mondjuk Edinburgh-alsón... Sokkal érdekesebbek azok, amelyeken maga az Olvasó is részt vehetett, vagy lehetősége volt rá. Persze voltak külföldi bulik, fesztiválok is, amelyek az év csúcspontjai közé tartoznak, de ezekről külön emlékezek meg. Ennyi eseményt nagyon nehéz belegyűrni egy tízes listába, de azért megpróbálom. Számomra ezek a bulik voltak idén a legélvezetesebbek:
1. Tim „Ripper” Owens (2010. március 5, Crazy Mama ; 2010. szeptember 23, Crazy Mama) 2. Metalfest Open Air 2010 (2010. május 21-23, Budapest, Csillebérc) 3. Sabaton, Alestorm, Steelwing (2010. november 14, Club 202) 4. Sick Of It All, Madball, No Turning Back, Last Hope (2010. október 15, Dürer Kert) 5. Stuck Mojo (2010. november 2, Dürer Kert) 6. Dark Tranquillity, Insomnium (2010. október 14, Dürer Kert) 7. Epica, Kells, ReVamp (2010. október 2, Diesel Klub) 8. Rage (2010. március 4, Diesel Klub) 9. Stonedirt, Remorse, Ad Astra (2010. október 9, Kék Yuk) 10. Hungarica, Gaudi-Nagy Tamás, Palmetta, Kalapács József (2010. március 20, Petőfi Csarnok)
A pengehangú Tim „Ripper” Owens egészen hihetetlen produkciót nyújtott mindkét alkalommal a Crazy Mamában. Tuti hogy nem ember, szavakat is nehéz találni a történtek ecsetelésére... Végre újra van ízig-vérig metal fesztivál Magyarországon! A Metalfest elképesztő felhozatalt verbuvált össze, számomra ezek voltak a legemlékezetesebb koncertek: Eluveitie, Nevermore, Agregator, Lamb Of God, Nasmith (kétszer, hehe), Dalriada, Brainstorm, Legion Of The Damned, Sabaton, Arkona, Death Angel, Amon Amarth. A Sabaton-t aztán saját koncerten is megnézhettük novemberben. A svéd csapat fergetegesen jó koncertbanda, az Alestorm és a Steelwing pedig szintén nagyon sokat tettek hozzá azt estéhez. Vérbeli hardcore bulit kaptunk a Sick Of It All-tól és a Madball-tól, a két nagyágyú porig rombolta az agyig telt Dürer Kertet. A Stuck Mojo előrébb végezhetett volna a listán, mert egészen fantasztikus koncert fűződik hozzájuk a Dürer Kertben. Mindössze az előzenekarok iránti totális érdektelenség és nulla közeli létszám ölte meg a hangulatot. A Mojo-ra viszont megjöttek az emberek, és innentől már minden tényező a helyén volt. A melodikus death metal alapcsapata, a Dark Tranquillity kiváló koncerttel örvendeztette meg a rajongókat, de nekem legalább ennyire tetszett a finn Insomnium fellépése is aznap. Idén egy jó kis „csajmetalos” bulit is élvezhettünk az Epica, Kells, és a ReVamp főszereplésével. Emlékezetes, jó hangulatú este volt. A német power metalos Rage remek koncertet adott a Diesel-ben. Most főleg a kiváló új lemezre koncentráltak, a klasszikus nóták háttérbe szorultak. Ennek ellenére a profi előadásba nem lehet belekötni, mindenki rendkívül élvezte a bulit. A Pantera örökségét leginkább méltóképpen ápoló Stonedirt szülinapi koncertje az év egyik nagy hazai underground pillanatai közé sorolható. Remek koncertet láthattunk tőlük, a thrash hazai királyától, a Remorse-tól, valamint az Ad Astra-tól úgyszintén. A Hungarica zenekar nagyszabású koncerttel töltötte meg a Petőfi Csarnokot, rendkívül élvezetes buli volt. Különösen tetszett még az ott megismert Palmetta zenekar előadása. De a számos többi fellépő is sokat hozzátett a jó hangulathoz.
Persze még sok további bulit meg lehetne említeni. Saját magam számára is meglepetés, hogy nem került be a top10-be a Metallica réges-régóta várt magyarországi fellépése. Lars bénázása, a torz hangzás, és a sznob közönség ellenére jó koncert volt, de a Sonisphere-es fellépésük óta háttérbe szorult az élmény. Jó volt még az Ensiferum főszereplésével a Heidenfest, az As I Lay Dying koncert, februárban a Warbringer jó kis thrash zúzása, valamint ugyancsak februárban a Dalriada budapesti fellépése. Fontosnak tartom megemlíteni az időről időre a Dürer Kertben megszervezett bulikat, amelyekért maximális köszönet és tisztelet jár a szervezőknek. Az underground metal élet felpezsdítése és az önfeledt bulizás szempontjából nem lehet elég hálásnak lenni a munkájukért.
Essen szó az idén történt külföldi koncertekről, fesztiválokról is, mert etéren is van néhány, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Elsőként talán nem is lehet mást mondani, mint a Sonisphere fesztivált Csehországban, olyan fellépőkkel, mint a Metallica, Megadeth, Slayer, Anthrax, Volbeat, Fear Factory, Alice In Chains, Stone Sour, DevilDriver. Ezt nem is érdemes tovább magyaráznom... Rögtön utána jön az év legsúlyosabb bulija Bécsben, a The Black Procession Tour a Machine Head, Hatebreed, Bleeding Through főszereplésével. Bombasztikus volt! Hasonlóan kemény buli volt, csak a metalcore zúzdák irányából az Imperial Never Say Die Tour, ahol leginkább a Parkway Drive, Comeback Kid és a Bleeding Through vették ki a zoxigént... Szokásos évenkénti menetrend szerint jött nálam a szlovéniai Metalcamp, ahol szintén sok jó koncert volt. Olyanok, mint a Nevermore, Six Feet Under, Cannibal Corpse, Soulfly, Arkona, DevilDriver, Overkill, Epica, Eluveitie, Ex Deo, Ensiferum, Obituary, Hammerfall, Sabaton, Insomnium, Dark Tranquillity, Exodus.
2010. év csalódásai:
Akadt néhány. Néhol csak árnyalati, máshol komolyabb problémákat láttam, amelyek miatt nem tudtam maradéktalanul élvezni a következő lemezeket. Az Annihilator idei alkotása nem lett egy definitív album, hiába adták neki ugyanezt a nevet. A sok középtempós nóta szépen hömpölyög a lemezen, majd lassan unalomba fulladnak. Vannak persze jó pillanatok is, de egy Jeff Waters-től ennél jóval többet várok. A Dew-Scented méregerős, falbontó lemezekkel tömte a hallójáratainkat 2002 óta, de most mintha egy kicsit megtorpantak volna. Továbbra is van pár fergeteges tétel az Invocation lemezen, de összességében kevés a megjegyezhető nóta. Vártam a Flotsam & Jetsam The Cold albumát, de csalódtam. Szépen eljátszogatják a dalokat, néhány gitárszóló is elröppen, de semmi emlékezetes nem maradt meg. Hol van már az első három album dicsősége...? Nem rossz az Iron Maiden The Final Frontier lemeze, hiszen az öregek még mindig remekül bánnak a hangszereikkel. Csak kellene egy tökös producer, aki 4-5 percnyi rögzített nóta után bunkósbottal kergeti ki Harris-éket a stúdióból. Tudom, hogy „ez” az Iron Maiden már nem „az” az Iron Maiden, akiktől a ´80-as évekhez hasonló slágereket elvárhatjuk, és valahol tisztelendő is, hogy nem 30 éven keresztül ugyanazt csinálják, de ezekkel a 10 perces nótákkal egyszerűen nem tudják fenntartani a figyelmet. Csalódásként éltem meg a lengyel Made Of Hate zenekar Pathogen című művét. A 2008-as album egy tökéletes mestermű lett, lehet hogy emiatt túl sokat vártam a Pathogen lemeztől. Nem rossz, de nem is ragad magával. A lett Skyforger komoly tiszteletnek örvend a folk metal körökben, az idei Kurbads albumuktól viszont nem estem hanyatt. Ütősebb, fogósabb nóták kellenének, mert az idei kiadvány nem tud kilépni az átlagos kategóriából. Jópofa srácok a Swashbuckle kalózai, de monotonba forduló zúzás helyett nekik is jót tenne pár megjegyezhető téma vagy refrén, mert a Crime Always Pays... lemezből többet is ki lehetett volna hozni. A The Crown visszatérő lemeze, a Doomsday King kapcsán nem sok mindenbe lehet belekötni, mert erős lett az új anyag, de a korábbi termés ütősebb volt. Pár fogósabb vagy izgalmasabb nóta sokat dobott volna az összképen. Nem nyerte el a tetszésem az év legelején megjelent Throwdown album, a Deathless. A srácoknak a Hatebreed-szerű súlyos durvulás áll jól, ez a sok helyütt merengős, útkeresős maszlag nem jön be. Nem mondom, hogy teljes mértékben tévedés a lemez, mert jó pillanatokat is tartalmaz, de alapvetően nem ez az ő világuk.
Koncertek terén csak az októberi Korpiklaani/Eluveitie előadást kell megemlítenem, mert bár a svájciak jó bulit rendeztek, a Korpiklaani vállalhatatlan színpadi viselkedésével (pláne, hogy nem az első eset) azt hiszem egy életre elidegenített magától... Nem csalódások, inkább csak ilyen-olyan okokból kimaradt néhány fontos buli. Sajnálatos, hogy a bécsi Thrashfest-re nem tudtam eljutni, pedig alaposan készültem a Kreator, Exodus, Death Angel, Suicidal Angels fellépésére. Ugyanígy az Amorphis / Orphaned Land buliról is lemaradtam sajnos, betegség miatt. Koncert ütközések miatt nem tudtam jelen lenni a hazai Megadeth koncerten, a Violator/Fueled By Fire, Volbeat, Suicidal Tendencies bulikon.
2011. év reménységei:
Ilyen iszonyat mennyiségű lemez, és rengeteg hazai koncertesemény után milyen reménység merülhet még fel? Csak így tovább, haha!
BARNA
2010. év top lemezei:
1. Triptykon Eparistera Daimones 2. Whitechapel A New Era Of Corruption 3. Deftones Diamond Eyes 4. The Dillinger Escape Plan Option Paralysis 5. Overkill - Ironbound 6. Misery Index Heirs To Thievery 7. Soulfly - Omen 8. Fear Factory - Mechanize 9. Soilwork The Panic Broadcast 10. System Divide - The Conscious Sedation
Az iszonyatos lemezdömping 2010-ben is folytatódott, így ezúttal sem volt könnyű kiválasztani a top10 lemezt az év végi listához. Az első helyre nálam a Triptykon bemutatkozó lemeze került. A zenekart az ex-Celtic Frost főnök Tom G. Warrior hozta létre, és a svájci úriember ott folytatta a zenélést, ahol a hibátlanul sikerült utolsó Celtic Frost albummal (Monotheist) abbahagyta. Az Eparistera Daimones egy végtelenül sötét hangulatú, súlyos mű lett, számomra az év csúcsteljesítménye. Az amerikai Whitechapel deathcore-t játszik, és az A New Era Of Corruption a harmadik nagylemezük. Igazából semmi újdonságot nem adtak a stílushoz a srácok, de olyan kerek, fogós riffekkel megpakolt zúzós anyaggal álltak elő, amelynél ebben az évben nem született jobb deathcore alkotás. A Deftones az eredetileg tervezett Eros helyett egy teljesen új dalokkal rendelkező lemezt írt meg Diamond Eyes címmel, és a Chi Cheng basszer autóbalesetétől sújtott banda egy töltelék nóták nélküli, minden ízében kiváló lemezt alkotott. A The Dillinger Escape Plan ugyan nem fog még egy Calculating Infinity-vel előállni, de az Option Paralysis is egy remek lemez. Változatos, vannak rajta zúzós pillanatok, és fogós, dallamos témák is, ennek ellenére mégis összeszedett, egységes az összkép. Az Overkill már 1980 óta rendíthetetlenül halad előre, és minőségi lemezekkel kényezteti a thrash metal rajongókat. Az Ironbound különösen erős album lett, a New Jersey-i zenekar tizenötödik alkalommal sem tudott hibázni. Márciusban a Petőfi Csarnokban játszanak a Destruction-el és a Heathen-el, mindenkinek ajánlott a részvétel! Az amerikai Misery Index zenéje lemezről lemezre egyre jobban betalál nálam. A Heirs To Thievery egy nagyon erős death metal album lett, tovább haladva a két évvel ezelőtt kiadott, szintén remek Traitors útján. A Max Cavalera által működtetett Soulfly-nak szintén a frissebb lemezeit kedvelem. Bár a Dark Ages szintjét nem sikerült megütni, az Omen is egy jó thrash metal lemez lett. Különösen zseniális a Dillingeres-es Greg vendégszereplésével feldobott Rise Of The Fallen című nóta. A Fear Factory tagjai emberileg eléggé lejáratták magukat a mélységes utálatból összeborulós kibéküléssé változó érzelmekkel, és a zenekari név miatti pereskedéssel. A Mechanize című album a kavarások ellenére egy abszolút vállalható alkotás lett, erős nótákkal. Ugyan messze van a Demanufacture-nak nevezett csodától, de ilyen definitív alkotásra általában minden banda csak egyszer képes a karrierje során. A melodikus death metalban utazó svéd Soilwork-től nekem a 2002-es Natural Born Chaos és a 2003-as Figure Number Five a kedvenc lemezeim. Sajnos azóta a srácok készítettek két gyengébb albumot, de a The Panic Broadcast-al ismét visszatértek a helyes ösvényre, amely egy méregerős dalokat tartalmazó, fogós lemez lett. A System Divide egy két éve alakult modern metalt death metal-al keverő zenekar. A két fő tag, akik meghatározták a zenei irányvonalat: Sven De Caluwé, a belga Aborted főnöke, és Miri Milman, az izraeli Distorted énekesnője. A zene pedig olyasmi, mintha egy énekesnős Aborted lemez készült volna. Tehát brutális őrlések és hörgések, plusz szárnyaló női ének a refréneknél. Szerintem remekül sikerült az erős nótákkal és fogós refrénekkel ellátott The Conscious Sedation című bemutatkozó album.
A top10-en kívül még felsorolok pár 2010-es lemezt betűrendben, amelyek érdemesek a figyelemre:
Agalloch - Marrow Of The Spirit Autopsy - The Tomb Within (EP) Beneath The Massacre - Marée Noire (EP) Brain Drill Quantum Catastrophe Cephalic Carnage - Mislead By Certainty Death Angel - Relentless Retribution Dew-Scented - Invocation Exodus - Exhibit B: The Human Condition Hail Of Bullets - On Divine Winds Hour Of Penance Paradogma Howl Full Of Hell Immolation - Majesty And Decay Intronaut Valley Of Smoke Kingdom Of Sorrow - Behind The Blackest Tears Kylesa - Spiral Shadow Raunchy - A Discord Electric Sodom - In War And Pieces The Crown Doomsday King The Ocean - Heliocentric, Anthropocentric
Számomra ezek közül kiemelkedő volt az Agalloch rétegzett zenéje, a Beneath The Massacre remek albumot előrevetítő kislemeze, a Hour Of Penance minőségi death metal anyaga, a Howl jól megírt sludge lemeze, a Raunchy bombasztikus refrénekkel ellátott fogós albuma, valamint az ereje teljében visszatérő The Crown thrash/death csapása.
2010. év top koncertjei:
1. Machine Head, Hatebreed - február 10., Bécs, Gasometer 2. My Dying Bride, Devin Townsend, Gojira, Despised Icon Brutal Assault 2010 fesztivál, augusztus 12-14., Csehország, Jaromer 3. Aborted, Hail Of Bullets Kaltenbach Open Air 2010 fesztivál, július 15-17., Ausztria, Spital Am Semmering 4. The Dillinger Escape Plan október 13., Budapest, Dürer kert 5. The Gathering január 31., Budapest, Diesel klub 6. Sick Of It All, Madball október 15., Budapest, Dürer kert 7. Shrinebuilder november 17., Budapest, Dürer kert 8. Suffocation, Despised Icon, Dying Fetus augusztus 19., Bécs, Scene 9. Suicidal Tendencies július 6., Budapest, West-Balkán 10. Mono február 22., Budapest, A38
A gazdag koncertkínálatból nálam a bécsi Machine Head, Hatebreed buli végzett az első helyen. A Hatebreed feltüzelte a hangulatot, és a Machine Head utána olyan koncertet adott, amely csak nagyritkán adatik meg. Forrongó, majd kirobbanó hangulat, melynek kiteljesedéseként egy rajongó srác gitározta el az Aesthetics Of Hate című nótát. Megismételhetetlen élmény volt. Akárcsak a csehországi Brutal Assault fesztiválos My Dying Bride koncert, ami olyan tökéletes hangzással és előadással hasított bele a nyári éjszakába, hogy más dimenziókba kerültünk a boldogságtól. A Brutal Assaulton még Devin Townsend, a Despised Icon és a Gojira is zseniális bulikat adtak. Az osztrák Kaltenbach Open Air-en fellépett az Asphyx is, mégis a Martin Van Drunen-t szintén soraiban tudó Hail Of Bullets adta a nagyobb pofont a horzsoló hangzással és tökéletesen eljátszott nótákkal. A belga Aborted ugyanitt egy rendkívül energikus, régi nótákra alapozó fellépést prezentált, amely teljesítmény alapján nagyon várom az új lemezüket. A The Dillinger Escape Plan élőben nem tud hibázni, ennek újabb példája volt az október közepi Dürer kertes fellépésük. A The Gathering engem az új énekesnővel is elvarázsolt, önfeledten örvendeztem a régi, számomra kedves nótáknak év elején a Diesel klubban. A Sick Of It All és a Madball egy telt házas, energiától feszülő, zúzós bulit prezentált a Dürer kertben. Különösen a Sick Of It All teljesítménye volt zseniálisan tökéletes. Az eddig egy lemezt kiadó Shrinebuilder fellépése is csodálatos volt, a supergroup minden tagja alárendelte magát a nagybetűs zenének. A Suffocation ugyancsak egy mindig maximális élő teljesítményt garantáló banda, így nem hagyhattuk ki a bécsi koncertjüket, főleg, hogy még játszott az örök kedvenc Dying Fetus, valamint itt láthattuk utoljára a kanadai Despised Icon-t. A Suicidal Tendencies végre eljutott Magyarországra a nyáron, a crossover legenda óriási formában aprított a forrongó hangulattól felfűtött West-Balkán tágas termében. A japán Mono pedig február végén prezentált egy kellemes zenei élményt az A38-as hajón a finoman kibomló, majd katarzissá fokozódó dalaival.
A felsorolt 10 eseményen kívül még rengeteg színvonalas rendezvényen vettem részt 2010-ben. Így az évet nyitó Bonecrusher fesztivál (főként a The Faceless és az Obscura koncertjei miatt), a február végi A38 hajós Ulver és a március eleji telt házas Diesel klubos Volbeat egyaránt kellemes élményekkel ajándékoztak meg. A nyári fesztiválok is jól sikerültek, a listában már felsorolt Brutal Assault és Kaltenbach Open Air mellett a németországi Deathfeast Open Air 2010-es kiadása zseniálisan brutális death metal fellépésekkel kényeztetett el. A szerkesztőség nagy részével együtt kiutaztunk a csehországi Sonisphere-re is, ahol különös élmény volt egymás után látni az Anthrax-et, a Megadeth-et, a Slayer-t és a Metallica-t. Az év második felére is kijutott a jóból: a júliusi ex-Wigwam klubos Crowbar buli és az augusztusi Dürer kertes Converge koncert is zúzott rendesen, ahogy az őszi Diesel klubos Anathema és Amorphis, valamint a Dürer kertes Dark Tranquillity és Helmet fellépések is élvezetesek voltak.
2010. év csalódásai:
A 2010-es évben lemezeket illetően nem értek komolyabb csalódások. A Nevermore új albumától (The Obsidian Conspiracy) mondjuk messze többet vártam, de azért így sem lett csapnivaló a kissé megfáradt bandát mutató produkció. A Kataklysm pedig már jó pár lemez óta a korai időktől eltérő, nekem túlságosan lecsupaszított zenét játszik, amelyet a Heavens Venom című album is jól példáz. Koncerteket illetően a májusi Puskás Ferenc Stadionos Metallica koncert számomra csalódás volt, eléggé szétszórt és pontatlan volt a produkció (kivéve a jó formában levő James-t és a mindig jól játszó Robert-et). Valamint az sem volt szép, hogy az elő zenekarokat a csapnivaló hangzással teljesen ellehetetlenítették. Az idén induló hazai MetalFest Open Air fesztivállal sem voltam elégedett, reméljük a gyerekbetegségekkel induló rendezvény jövőre színvonalasabb hangzással és körülményekkel tud szolgálni a honi fesztiválozóknak.
A rengeteg zenekari ujjá alakulás mellett vannak feloszlások is, idén sajnos az egyik kedvenc bandámként tisztelt kanadai Despised Icon jelentette be működésének beszüntetését. A deathcore színtér legjobb zenekarát ismerhettük meg bennük, nagyon fognak hiányozni. A norvégiai Red Harvest feloszlása is szomorú tény, a világvége hangulatú indusztriális metal zenéjük egyedülálló volt a színtéren.
Sajnos idén is bekövetkezett pár zenész halála, akik közül számomra különösen Peter Steele távozása volt megrendítő. A régen a macsó férfiasság megtestesült mintaképének számító Peter már a 2007-es Petőfi Csarnokos koncerten is rossz bőrben volt, és idén áprilisban végleg feladta a szíve a harcot. Még ha nem is volt már nagy formában 2007-ben, örültem neki, hogy egyszer élőben láthattam a Type O Negative főnökét. Nagyon megrendítő esemény volt a metal zene fejlődésére felbecsülhetetlen hatással bíró Ronnie James Dio halála, aki májusban távozott gyomorrákban. Szintén májusban hunyt el a Slipknot fontos részét képező basszusgitáros Paul Gray. Nyugodjanak békében!
2011. év reménységei:
2011-re is minőségi lemezek várhatóak a nagy dömpingben, én különösen várom az új Aborted, Crowbar, Gorguts, Morbid Angel és Neurosis lemezeket. A koncerteket illetően már most tudunk pár remek rendezvényről, a január 22-ei A38 hajós Nile, Melechesh, Dew-Scented koncerttől kezdődően az április eleji Arénás Megadeth, Slayer fellépésig. És közben budapesti színpadon lép fel többek között a Fields Of The Nephilim, az Accept, a Darkest Hour, a Sodom, a Black Tusk, a Howl, a Cataract, az Overkill, a Destruction, a Heathen, a Death Angel, a Symphony X, a Nevermore, a Psychotic Waltz és a legendás Kyuss (Josh Homme nélkül). A fesztiválokat illetően ismét lesz MetalFest Open Air Csillebércen (Arch Enemy, Krisiun, Primordial, Saxon, Rage, Sabaton, Cradle Of Filth), és természetesen Brutal Assault Csehországban kiválóan alakuló felhozatallal (Gorguts, Triptykon, Morbid Angel, Exhumed, Exodus, Suicidal Tendencies, Nevermore, Vader). Fesztiválokon koncertezik az At The Gates és az Autopsy, akiket nagyon el kéne csípni. Remélem, a közelben játszani fognak valamelyik rendezvényen, a ritkán fellépő At The Gates-et nem szeretném kihagyni. Persze az említettek mellett még rengeteg lemez és koncert várható 2011-ben is, így mindenkinek azt kívánom, hogy minél több koncertre jusson el, és minél több színvonalas lemezt hallgasson meg!
00:05
