szerző: BarnaHelmet, Shapat Terror 2010. november 28., Budapest, Dürer kert
A novemberi hónap utolsó napjaira sem enyhült a koncertdömping, sőt a hónap utolsó vasárnapján két kiváló rendezvény közül lehetett választani. A Petőfi Csarnokban a Stratovarius és a Helloween adott heavy metal ünnepélyt, a Dürer kertben pedig a két éve már nálunk járt Helmet adott egy zúzós metal bulit.
Számomra nem volt kérdéses, hogy a két évvel ezelőtti kiváló A38 hajós koncert után ismét a Helmet-et választom, és nem is kellett csalódnom Page Hamilton bácsi bandájában. Előttük még a szintén színvonalas zenét játszó egri Shapat Terror lépett színpadra. A 2002-ben alakult banda tavaly adta ki debüt albumát Mentés másként... címmel, melynek remek számait élőben is meggyőzően vezették elő. Igazi stoner riffek gördültek elő a hangfalakból, kellemes Kyuss életérzést árasztva, amelybe Sohajda „Sohi” Péter éneke révén némi finom grunge hatás is bekúszott. Remek hangzással dörrentek meg a nóták, és feelingesen prezentálták a muzsikusok a fogós dalokat a rendelkezésükre álló háromnegyed órában. Korábban nem gondoltam volna, hogy magyar nyelven is lehet jó stoner nótákat írni, de erre a Shapat Terror rendesen rácáfolt. Ígéretes banda meggyőző színpadi jelenléttel és jó számokkal!
Az 1989-ben alakult Helmet munkássága sok más banda fejlődésére komoly hatással volt, ami nem is csoda az olyan időtlen mesterműveket illetően, mint az 1992-es Meantime és az 1994-es Betty. Ugyan igaz, hogy Page Hamilton később már nem alkotott ilyen horderejű és minőségű lemezeket, de a 21. századi kiadványok is korrektre sikerültek. Az idei turné apropója a nemrég megjelent Seeing Eye Dog című új nagylemez, de az őszülő Hamilton apó természetesen egy hamisítatlan best of szettel zúzta meg a Dürer kert nagy színpadát. Nem egy túlbonyolított muzsika a Helmet zenéje, de olyan pozitív erővel és lüktetéssel bír, hogy élőben lemasszírozza az ember arcbőréről a ráncokat. A két évvel ezelőttihez hasonlóan most is izmos, kiváló hangzással dörrentek meg a fogós dalok, Hamilton gitárjából különös tisztasággal és erővel gördültek elő a riffek és a zseniális szólók. A fiatal zenésztársai (Dan Beeman gitáros, Dave Case basszer és Kyle Stevenson dobos) is értenek hangszerükhöz, és emellett beleéléssel, jókedvűen szolgáltatták a zenei alapot a mesterúr keze alá. Feszesen játszották végig a 75 perces programot, a három-négy nótás blokkok utáni rövid pihenőknél szólalt csak meg Hamilton, hogy pár kedves szót szóljon az egybegyűltekhez. Rendkívül szimpatikus a figura, és a hozzászólásai is poénosak. Bemutatta nekünk az őt kísérő barátnőjét is, a koncertet a keverőpulttól végignéző nagyon csinos Robin Tunney-t, akit egyébként ismerhetünk is pár sikeres sorozatból (Prison Break, The Mentalist). A hangulattal tehát nem volt gond, a zenekar számait láthatóan jól ismerő közönség élvezettel hallgatta a hibátlan hangzással megszólaló muzsikát, sőt néhányan még stagediving-ra is ragadtatták magukat. A fellépés végén még Hamilton-t is berángatták egy kezeken történő úsztatásra, amit élvezett is az öregedő riffgyáros. Az eljátszott nótákat tekintve kaptunk újakat és régieket is. Érthetően a klasszikus 90-es évek eleji dalokra volt a legnagyobb örömujjongás, de az újabb keletű nótákat is jól fogadta a közönség. Hallhattuk a So Long, a Seeing Eye Dog, a Welcome To Algiers és az In Person című számokat az új lemezről, a Size Matters-ről pedig a Throwing Punches és a fogós refrénnel ellátott See You Dead került megidézésre. Az Aftertaste-ről a Birth Defect-et és a Crisis King-et játszották, a Betty-ről pedig a Wilma´s Rainbow-t, a Speechless-t, és a Milquetoast-ot. A Meantime-ot a zseniális In The Meantime mellett az Iron Head, a Give It és az Unsung képviselte, a Strap It On című debütöt pedig a Blacktop.
Egy újabb zseniális koncerttel örvendeztette meg a magyar rajongókat a Helmet, és bizony ebből a fellépésből is abszolút érződött, hogy a hazai rajongók szeretik a zenekart, és ez az érzés kölcsönös Hamilton-ék részéről. Reméljük a következő európai turnéjukon is útba ejtenek minket!
04:50
