beszámoló [koncert] 2010. december 8. szerda 15:34
2 hozzászólás
szerző: BarnaAmorphis, Orphaned Land, Ghost Brigade 2010. november 21., Budapest, Diesel Klub
A finn Amorphis gyakori vendég nálunk, 2009 őszén szintén a Diesel klubban adtak egy remekbe szabott koncertet. A tavalyinál ezúttal izgalmasabb előzenekarok léptek fel előttük, legalábbis az izraeli Orphaned Land mindenképpen komoly vonzerőt jelentett a nagy számban megjelent koncertlátogatónak.
A finn Ghost Brigade fellépése nyitotta az estét. A 2005-ben alakult öttagú zenekar tavaly adta ki második nagylemezét Isolation Songs címmel, és melankolikus dark/doom metalt játszanak, valahol a Katatonia és a Swallow The Sun határvonalán. Sötét tónusú muzsikájukban megtalálhatóak a zúzós, morózus riffek és a hörgés mellett a keserédes, dallamos énektémák is. Élőben is jól szólaltatták meg a lemezeik jól megírt, de kevés egyéniséget hordozó nótáit. Bár általánosságban véve hiányzott belőlük az átütő erő, a 22:22 Nihil című instrumentális nótában megcsillant az érzelemgazdag, hangulatos előadásmód. A Ghost Brigade-nek még bőven van tere a fejlődésre, kicsit nagyobb egyéniséggel és kimunkáltabb, fogósabb témákkal felvértezve könnyen tehetnek szert nagyobb ismertségre.
Az izraeli Orphaned Land aztán megmutatta, hogyan lehet felszabadultan, kirobbanó hangulatot generálva muzsikálni a színpadon. Már többször láttam a vidám alakulatot élőben, nálunk is zenéltek már 2005-ben a Primordial előtt a Wigwam-ban. Az 1991-ben alakult banda zsidó és arab befolyásokkal fűszerezett progresszív metalt játszik. 2004-es Mabool lemezük egy igazi mestermű, amelyen ugyanúgy megtalálhatóak fogós kórusok, zúzós riffek, és katarzisban kiteljesedő epikus dalok. Az idei The Never Ending Way of ORwarriOR is egy remek album lett, és hallhattunk is róla négy dalt az In Thy Neverending Way (Epilogue), a Barakah, az Olat Ha´tamid, és a megadallamos Sapari képében. Ezen kívül a Mabool öt nótája (The Kiss Of Babylon, Birth Of The Three, Halo Dies, Ocean Land és a fellépést záró zseniális Norra El Norra) került még megidézésre, a korábbi két lemezükről nem játszottak. Nem csak a dalokban nem volt kivetnivaló, hanem a hiheteletlenül vidám, pozitív energiát sugárzó előadásban sem lehetett hibát találni. Kobi Farhi folyamatosan hergelte, tapsoltatta, ugráltatta a közönséget, és emellett a fehér palástban megjelenő muzsikus remekül adta elő a hörgés mellett a tiszta énektémákat is. Jézusra hasonlító kinézetével még poénkodott is (”Nem vagyok Jézus, hiszen már nem vagyok szűz”) Kobi, de a többiek is vicces kedvükben voltak. Matan dobos például az egyik nótánál hastáncos csípőmozgásokkal hergelte a nézőket, de a legfelszabadultabb örömzenét Yossi gitáros mutatta be. Végig úgy mozgott, vigyorgott a figura a kiérlelt riffek pengetése közben, mintha ez lenne élete legcsodásabb napja. Hamar átragadt a közönségre a csodás hangulat, vastapssal, ugrálással, táncolással váltak eggyé a nézők a zenével. Remek koncertet adott az Orphaned Land, legközelebb már főzenekarként jöjjenek!
Az 1990 óta zenélő Amorphis is kiváló koncertbanda, ezúttal is egy megbízható produkciót nyújtottak. A tavalyi Skyforger óta egy válogatáslemezt is kiadtak Magic & Mayhem - Tales From The Early Years címmel, amely újra felvett dalokat tartalmaz az első három albumukról. Tehát pörög a banda, szinte nincs olyan év, hogy ne jelentkeznének valamilyen kiadvánnyal. A mostani koncertjükön szerencsére nem ugyanazzal a programmal álltak elő, mint tavaly: változatos dalcsokrot kaptunk a sajnos elég szűk, 75 perces műsoridőben. A Skyforger-t a címadón kívül a Sky Is Mine, a From The Heaven Of My Heart, a My Sun és a Silver Bride képviselte. A Silent Waters-ről csak a címadót hallhattuk, míg a Tomi Joutsen énekes debütálását jelentő Eclipse-ről a The Smoke és a rendkívül fogós House Of Sleep került megidézésre. Az Am Universum-os Alone persze nem maradhatott ki a programból, ahogyan az Elegy-s My Kantele sem. Utóbbi lemezről még a Better Unborn című nyitónóta és a Song Of The Troubled One is felcsendült, és a brutálisabb, nyersebb első két lemezt is megidézték a kötelező Black Winter Day mellett a Thousand Lakes, Into Hiding, Karelia és Exile Of The Sons of Uisliu képében. A hangulat az Amorphis koncerten is kiváló volt, bár ennek színpad oldali megteremtésében csak a gigantikus rasztákkal bíró Tomi Joutsen énekes jeleskedett. Szuggesztíven énekelt a sajátos formájú mikrofonjába (igaz, a dallamos énekrészei ezen az estén kevésbé voltak meggyőzőek, mint a hörgős témái), és a színpadi aktivitásával sem volt gond, ellenben a többi muzsikussal, akik kissé egykedvűen játszották a fogós témákat. Persze ettől még a Diesel klub teltháza kitörő lelkesedéssel tombolta végig a fellépést, és valljuk be, még ha nem is ez volt a legjobb Amorphis fellépés, így is egy remek koncertélményt kaptunk a finn muzsikusoktól.
A várakozásoknak megfelelően a 2010-es Amorphis fellépés is jól sült el, de ezúttal érzésem szerint az Orphaned Land élvezetesebb, jobb koncertet adott a főzenekarnál. Persze az Amorphis is minőségi előadással jutalmazta a jelenlévőket, valamint a Ghost Brigade szintén élvezetes produkciót nyújtott. Aki pedig idén kihagyta a finneket, még biztosan lesz lehetősége pótlásra, ugyanis remélhetőleg a következő európai turnéjukon is útba ejti hazánkat az Amorphis.