beszámoló [koncert] 2010. december 3. péntek 16:35
nincsen hozzászólás
szerző: BarnaShrinebuilder, Torn From Earth 2010. november 17., Budapest, Dürer kert
November 17-e igazi örömünnep volt a doom metal híveinek, ugyanis az utóbbi évek egyik legüdítőbb supergroup projektje, a Shrinebuilder látogatott el a Dürer kertbe. A bemelegítő szerepkör a hazai Torn From Earth-re hárult.
A budapesti Torn From Earth egy viszonylag friss zenekar: 3-4 éve működnek, és egy bemutatkozó EP-vel jelentkeztek eddig. Az öttagú banda elég súlyos doom/sludge muzsikát játszik, amelyet élőben is sikerült meggyőzően megszólaltatniuk. Egymás után gördültek elő a goromba, zordon riffek Éva és Viktor gitárjaiból. Az énekért alapvetően Benedek felel a bandában, de a gitáros Viktor is több alkalommal besegített a kiakadt üvöltözésben megnyilvánuló vokálokba. A zenével abszolút jó irányban haladnak, minőségi nótákat hallhattunk, de a színpadi kiálláson bizony még lenne mit javítani. A mozdulatlan előadás egy dolog, de a háttal a közönségnek éneklés, és a számok között a gitárgerjedések közepette konferálás nem az ideális frontember ismérvei.
A Shrinebuilder legendás zenészei felsétáltak a színpadra, és belekezdtek egy jó 70 perces összefüggő, magával sodró hangörvény prezentálásába. A bandát alkotó muzsikusokat senkinek sem kell bemutatni: Scott „Wino” Weinreich gitáros/énekes (Saint Vitus, Spirit Caravan, The Hidden Hand), Scott Kelly gitáros/énekes (Neurosis), Al Cisneros basszer (Om, Sleep) és Dale Crover dobos (Melvins, Nirvana) mind élő legendák, és az általuk alkotott Shrinebuilder is egy különleges zenei élményt nyújt. Az ismert figurák együtt alkottak meg egy doom metalban gyökerező, sajátos hangulatával magával ragadó debütáló lemezt tavaly, amelynek élő prezentálása is mágikus hatással bírt. Nem volt kommunikáció a rövid búcsúzáson kívül, csak a brutális hangerővel megdörrenő, koszos, súlyos doom metal. Az album 5 dala mellett játszottak egy Creedence Clearwater Revival feldolgozást (Effigy) Dale Crover énekével, valamint egy dobszólóval is bíró hosszabb jammelés mellett egy új dal (We Let The Hell Come) is helyet kapott a programban. A zenészek a profizmus mellett húzást, dögöt is adtak a daloknak, és az albumhoz hasonlóan megosztották egymás között az énekesi teendőket. A (halláskárosodással fenyegető) irdatlan hangerő ellenére kivehető volt minden hangszer, a gitárok és a dob mellett a basszusgitár témái is szépen hallhatóak voltak. A szuggesztíven hipnotikus dalfolyamra masszív bólogatás kezdődött a közönség részéről, sőt egy fiatalember stagediving-ra is elragadtatta magát, amely hibát a megtermett szőrös, fogatlan hajléktalanra emlékeztető Scott Kelly egy vehemens hátba rúgással büntetett. Igaz, hogy nem kéne színpadot mászni doom metal koncerten, de ez egy kicsit erős volt Scott barátunk részéről. Ezen kitérőt leszámítva jó kedélyűen, beleéléssel játszottak a nagyra becsült zenészurak, különösen Al Cisneros-on látszott, hogy élvezi a basszustémák pengetését. Nem kérdéses, hogy egy hibátlan 70 percet adott ez a tömény, egybefüggő doom metal esszencia, amelynek katartikus kiteljesedését a fellépést záró Solar Benediction adta.
Szerintem minden résztvevő egyetért velem abban, hogy nagy öröm volt látni az élő legendák alkotta Shrinebuilder-t. Ritkán lehet átélni ilyen szuggesztív, lüktető zenei élményt adó fellépést. Reméljük, hogy a készülő második lemezt is megturnéztatják Európában!