hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2010. november 25. csütörtök   10:40
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Sabaton, Alestorm, Steelwing
2010. november 14, Club 202

  Nagyon fut a szekere a svéd hadigépezetnek, a Sabaton-nak. Mint egyfajta új Blitzkrieg, olyan sebességgel és hatékonysággal hódították meg Európát, de világszerte is egyre nő a táboruk. A csapat nálunk, Magyarországon is rendkívül népszerű, sőt elég speciális bulikat köszönhetünk nekik, ami azt mutatja, hogy az ő szívükben is központi helyet foglal el Magyarország. Gondoljunk csak a 2008-as Húsvéti Metal Vihar néven futó rendezvényre, ahol a stúdiózás kellős közepéből ugrottak át hozzánk, hogy a világon elsőként ízelítőt nyújtsanak az éppen készülődő The Art Of War albumból. Vagy vehetjük az idei Metalfest-et is, ahol nem csak magán a fesztiválon, hanem másnap a speciális „Sabaton csatahajós” bulin is hatalmasat alkottak. Egy szó mint száz, a Sabaton szeret minket, és mi is szeretjük őket. Mi ez, ha nem szerelem?
  A számos fellépés ellenére most volt az első headliner koncertje a Sabaton-nak, szóval ez az este igazán róluk szólt. Pontosabban mint kiderült, legalább ugyanennyire szólt az előzenekarokról, a Steelwing és az Alestorm csapatáról is, hiszen őket szintén hatalmas lelkesedéssel fogadta a közönség, és a koncertjeik is rendkívül élvezetesek voltak. A Steelwing fellépésekor a korai ´80-as évek koncertvideói elevenedtek meg: cicanadrág, bőrdzseki, felvarrók, fejpántok, Puma cipők. Kicsit fura ez most 2010-ben, de maga a zene is annyira retro volt, hogy valóban egy korai Iron Maiden vagy Judas Priest buli képei elevenedtek meg ma a Club 202-ben.
  Nem is kétséges, hogy ezektől a mesterektől tanultak a svéd fiatalok, hiszen a nótáikban lépten-nyomon megtalálhatók voltak azok az elemek, amelyeket a ´80-as évek klasszikus heavy metal bandái hullajtottak el, és mint a példa mutatja, jó termőföldbe hullottak. Itt egy kis Maiden-es galoppozás, ott egy régi Hammerfall-izű riff, amott egy Priest-es szóló, elképesztő sikolyok, és némi megkoreografált „barázdabillegetés”.
  
  Az összetevők tehát már adottak, de szerencsére dalszerzői képességben is erős a Steelwing. Ugyanis jó kis nótákat gyúrtak össze, élvezetes dallamokkal, könnyen megjegyezhető, énekelhető refrénekkel, izgalmas szólófutamokkal. Ettől, és az előadásmódtól lett emlékezetes a svédek bulija, ugyanis egyetlen nagylemezes bandához képest meglehetősen összeszokottan, fegyelmezetten játszottak. Riley, az énekes volt a zenekar motorja, rövid idő alatt megnyerte magának a közönséget. Ráadásul emberünk olyan sikolyokat eregetett, hogy azok még Halford vagy James Rivera legerősebb pillanatai közé is simán felzárkózhattak. Elképesztő hangi adottságokkal bír Riley, szemlátomást nem erőlteti meg, ha a sztratoszféra fölé kell emelnie a hangját. A két gitáros, Robby Rockbag és Alex Vega nagyon éltek a színpadon, és igyekeztek minden alkalmat megragadni a szólózásra. Néha a precizitással akadtak kisebb gondok, de bőségesen meggyőző volt a Steelwing produkciója.
  Természetesen a Lord Of The Wasteland lemez nótáit játszották, a közönség nagy örömmel tombolta végig a Welcome To The Wasteland, Headhunter, The Nightwatcher, The Illusion, Sentinel Hill, és a különösen jól énekelhető Roadkill (Or Be Killed) nótákat. Bár a Sabaton elé nem illett be kifejezetten a sikongatós Steelwing, mégis egy kiváló képességű fiatal csapatot ismerhettünk meg, akik még sokra vihetik. A magyar közönség szimpátiáját mindenesetre máris elnyerték.
  
  Hasonlóképpen az Alestorm gárdája sem áll túl közel a Sabaton zenei világához, de a skót kalózokat ugyancsak nagy szeretettel fogadták a rajongók. Meglepően komoly bázissal rendelkeznek nálunk, ebben valószínűleg a tavalyi Paganfest-es remek fellépésük nagy szerepet játszott. Bár már a Steelwing-nél is elég szép számú jelenlévő kísérte végig a koncertet, az Alestorm-ra kifejezetten beindult a publikum. A pattogós, folk-os dallamokkal ellátott kalózhimnuszokat, mint a Heavy Metal Pirates, Wenches & Mead, Wolves Of The Sea, No Quarter, Nancy The Tavern Wench, The Quest, The Huntmaster, Captain Morgan´s Revenge, Keelhauled, egy emberként fújta a nézőtér. Megint csak meglepett, hogy a két nagylemeznek még a szövegeivel is ennyire tisztában van a közönség, bár az ilyen dajdajozós, „yo-ho-ho” kurjongatós nótákban a jó hangulat számít, nem a nagy fejtörések.
  Igazából csak három apróbb problémám volt az Alestorm előadásával. Egyrészt Christopher Bowes anti-énekhangja már-már mulatságosan gyenge. De talán épp ez adja meg az Alestorm nóták jópofa alaphangulatát, ráadásul a gyakori csordavokálok javítanak az összképen. Másrészt Dani Evans gitárszólói közben eléggé kiürül a hangkép, talán nem ártana egy ritmusgitáros a csapatba. Vagy legalább Bowes adhatna ilyenkor valami erősebb szinti alapot. Harmadrészt ha már ennyire kalózkodnak, valami jópofa kalózgúnyával, vagy hasonló maskarával emelni tudnák a hangulati elemet. Ilyen téren tanulhatnának a másik, nemrég ugyanitt fellépő kalóz brigádtól, a Swashbuckle-től.
  Ezek persze csak apróságok, az Alestorm nevéhez ma is remek hangulatú buli fűződött. Jókedvük és közönségszeretetük mindvégig tetten érhető volt, Christopher Bowes felmutatta az általa talált legnagyobb magyar zászlót (és előszedett egy koktéldísznek beillő apróságot), sikeresen belesült a számlistába, és a koncert után is vidáman lófrált a nézőtéren. Szimpatikus csapat, reméljük máskor is errefelé fordítják majd újra a vitorláikat.
  
  Ahogy levonult az Alestorm, máris jöttek a „műszakiak”, és megkezdődött a csatatér átalakítása. Így inkább hátravonultunk a „hadtáp zászlóaljhoz”, és békésen vártuk a csatazaj kitörését. Kis idő után meg is kezdődött a „tüzérségi előkészítés”, a Europe The Final Countdown nóta képében. Furcsa volt, hogy a szám teljes egészében lement, ez szokatlan egy intro-tól. De aztán mégis színpadra érkezett a Sabaton gárdája, és óriási üdvrivalgás közepette belecsaptak másfél órás programjukba.
  A Sabaton szerintem azért tudott ilyen hirtelen, ilyen magasra törni, mert bár zenei világuk alapvetően nem különbözik túl sokban az ismert európai power metal zenekarokétól, de a pattogós ritmusú, rendkívül fogós, énekelhető nóták, és a lehengerlő élő teljesítmény kiemeli őket az átlagból. Ez épp elég a sikerhez, mint ahogy a mai koncert is bizonyította.
  A svédek választékos szövegű szerzeményei meglehetősen sok területet érintenek. Ma este a témák között szerepelt a Rommel vezette német 7. páncéloshadosztály előretörése az 1941-es franciaországi hadjárat során (Ghost Division), az 1944-es varsói felkelés, annak brutális eltiprása, és a Szövetségesek tétlensége (Uprising), de kaptunk még ízelítőt Vietnamból (Into The Fire), az I. világháborús csúfos Gallipoli vereségről (Cliffs Of Gallipoli), a lengyelek kétségbeesett helytállásáról 1939 szeptemberében (40:1), Berlin elfoglalásáról (Attero Dominatus). Az eddigi tempós, lelkes csatadalokat aztán váltotta egy komor hangulatú nóta a holokausztról (The Final Solution a friss Coat Of Arms albumról). Majd újra visszatértünk a csatákba, pontosabban a tengerek mélyére, a tengeralattjáró hadviselés rejtelmeibe (Wolfpack). Következett a német-szovjet tankcsaták megéneklése (Panzerkampf), aztán a normandiai partraszállást megelőző ejtőernyős hadműveletről (a csapat eddigi leggyorsabb szerzeménye, a Screaming Eagles), kommandósokról (Saboteurs), magáról a normandiai diadalról (Primo Victoria), végül pedig a modern csatákból kicsit visszaugrottunk az ókorba, Spártába (Coat Of Arms). Ráadásként szokás szerint (és kis lazításként a folyamatos háborúzás után) a klasszikus metal bandákra és -nótákra visszautalgató Metal Machine / Metal Crüe elegyet kaptuk meg a svédektől.
  
  A hatlemezes Sabaton immár headliner-ként is eljutott arra a szintre, hogy a programból még így is biztosan ki kell maradjon néhány jól ismert alapnóta. De panaszkodni senkinek nincs oka, a másfél órás játékidőt remekül kihasználta a csapat, és fergeteges hangulattal ajándékozták meg a Club 202-be látogatókat. Joakim Brodén kivételes képességű frontember, ezen kívül egy hatalmas arc, aki folyamatosan szórja a poénokat. Élmény őt hallgatni, ráadásul még mindig úgy tud lelkesedni és hálálkodni, mint egy kisiskolás. Joakim énekesi teendői mellett nem felejtette el társait is folyamatosan cukkolni, valamint nem átallott a csinosabb stagediving-oló hölgyeknek egy-egy puszit kiosztani. De Pär Sundström basszeros is oda-odapillantgatott a szeme sarkából, amikor szemrevaló lányokat emeltek fel a közönség fölé. Ő a tőle megszokott imbolygó mozgással, és nagy mosolyokkal kísérve pengette a basszust. A többi tag inkább a zenébe temetkezett, csak helyzetükből kifolyólag a gitárosok mozogtak többet a színpadon. Rickard Sunden és Oskar Montelius szintén a gitármunkára és a vokálokra összpontosítottak, de egy-egy félmosolyt megeresztettek olykor a nézőtér felé.
  Hatalmas adrenalinbomba volt a Sabaton koncertje, mint fentebb látható, igazi best of programot kaptunk a csapattól, hiszen szinte mindegyik lemezükről csemegéztek. Joakim egyetlen intésére mindenki egy emberként ugrált és lelkesen énekelt: ez az a hangulat, amely miatt Sabaton koncertre jár az ember. Akadt is dolga rendesen a biztonsági személyzetnek, hiszen egyre-másra emelkedtek a stagedive-osok, akiket határozottan, de korrekt módon lekísértek. És hogy ne legyen elég a jóból, jövőre a Metalfest-en ismét találkozhatunk a svéd hadigépezettel.
  
  Még egy dolgot érdemes megemlíteni: a koncert előtt a rajongók üdvözölték a Sabaton tagjait (ezt nevezi az angol „meet-n-greet”-nek), ajándékokat adtak át nekik (a dögcédulák és naná a pálinka különösen nagy sikert arattak), valamint egy olyan kérést, hogy a következő albumon szenteljenek egy dalt az 1956-os magyar forradalomnak (ehhez angol nyelvű irodalmat is kapott a zenekar). Zseniális ötlet, remélem hogy ez tényleg megtörténik, mert óriási dolog lenne vérbe fojtott és elárult szabadságharcunkat az egész világon óriási népszerűségnek örvendő power metal csapat tolmácsolásában hallani.
  A Steelwing-et egy bombaerős debütálással ismerhettük meg, majd mulatoztunk egy jót Alestorm-ékkal, végül pedig csattogtak a bakancsok, tobzódtak a terepgatyák, és zengtek a harci indulók a Sabaton koncertjén (jajj, még a végén ők is tiltólistára kerülnek paranoiás kis hazánkban...!?)


Kulcsszavak:
  sabaton     alestorm     steelwing 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó cikkek: 

Két magyar dal az új Alestorm albumon: ´ez a mi szerelmeslevelünk Magyarországnak´

Piratefest: Alestorm, Vision Of Atlantis, Rumproof a Barba Negra-ban

Alestorm: különleges magyar kiadásban érkezik az új album, július 3-án magyar koncert

Sabaton: az Avatar és a Dynazty érkezik velük augusztusban Budapestre

Nyári, szabadtéri koncerttel pótol a Sabaton Budapesten

 programajánló: 
2022. július 6.
Pet Shop Boys - Dreamworld - The Greatest hits live
2022. július 7.
Five Finger Death Punch + Hollywood Undead
2022. július 9.
Két hét múlva jön az Alpárfeszt – az ország legzöldebb underground kisfesztiválja
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Rise Against a Budapest Parkban
My Chemical Romance a Budapest Parkban
Deftones
Korn, Deadly Apples
Iron Maiden, Shinedown, Lord Of The Lost
Red Hot Chili Peppers
Black Veil Brides a Budapest Parkban
Scorpions
Tool, Brass Against
Fit For an Autopsy (és sokan mások) a Barba Negrában
Ghost
Dream Theater, Devin Townsend
OneRepublic: Never Ending Summer Tour
 kapcsolódó fotók: 

Sabaton (SWE) - 2010. május 21-23. MetalFest Open Air Hungary - Csillebérc

Sabaton (SWE) - 2010. május 21-23. MetalFest Open Air Hungary - Csillebérc

Sabaton (SWE) - 2010. november 14. Club 202

Alestorm (SCO) - 2010. november 14. Club 202
 kiemelt 
Simply Red
  
2022

Első Emelet 40, Berkes 60 - 2 az egyben – Születésnapi nagykoncert
KISS - End Of The Road Tour
Pearl Jam Budapesten
Sting (My Songs), Joe Sumner a Papp László Budapest Sportarénában
 friss hozzászólások 

Nemzetközi játszótér az MTV-vel - Kiállítás világszerte az MTV Swatch Playground alkotásaiból (1)
OneRepublic: Never Ending Summer Tour (1)
Premier: meghallgatható a Symbiosis 5 jazz zenekar bemutatkozó kislemeze (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 dance or die!!!    steve carell    gorillaz sound system    markus schrodt    futurspektiv2    grand magus    the slot    kaltenbach open air    el camino    the jet-sons    babits mihály    arch enemy    amanda peet    tobias sammet    charlie benante    chuck schuldiner    paul gray    gyár    julia roberts    fury uk    animations    lord of the lost    possessed    orient fall    black label society  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2022 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!