szerző: MorelloSodom 2011. február 13, Diesel klub
Az amerikai bay area fellendülésével egyidőben Európában, pontosabban Németországban is elkezdett kialakulni a thrash metal színtér. Egyre-másra olyan nevek bukkantak fel, akiknek később elévülhetetlen érdemeik lettek a gyors, agresszív thrash metal stílus európai meghonosításában. Közülük is kiemelkedett a Kreator, a Destruction, és a Sodom neve, akiket az amerikai „nagy négyes” mintájára a német „nagy hármasként” kezdtek emlegetni. Bár több thrash metal csapat munkálkodott már a korai ´80-as években is a színtéren, az említettek mégis olyan egyéniséggel, stílusformáló erővel bírtak, hogy azóta is rengeteg banda nevezi meg őket legfőbb hatásokként.
Ezen korai német thrash metal zenekarok jellemzője, hogy a nem túl magas szintű hangszeres teljesítmény, kevésbé technikás játék ellenére is figyelemfelkeltő, a maguk primitívségében is fogós, nagy hatással bíró nóták és albumok születtek meg a kezeik között. A Sodom-ra ez különösképpen igaz, hiszen első EP-jük, az In The Sign Of Evil egyszerűen borzalmas volt. Olyan szintű zenekari pontatlanságot, muzikális káoszt, ostoba sátánista szövegeket mutatott be ez a korong, hogy az lett volna a leglogikusabb lépés, ha egy harsány röhögést követően rögtön a kukában landol a lemez. Maguk a tagok is nevetséges becenevek mögé bújtak (Angelripper, Grave Violator, Bloody Monster, Witchhunter, stb.). Mégsem így történt, a lemezt kiadó Steamhammer fantáziát látott a dolgokban, és végül igazuk lett. Ugyanis a borzalmak ellenére maguk a számok mégis nagy hatást váltottak ki, volt egyfajta különleges hangulatuk, amely felkeltette az érdeklődését a hallgatónak. Valamint maguknak a számoknak az összerakása, a bennük felmerülő ötletek szintén figyelemreméltóak. Bár ekkoriban a Sodom-ot másodrangú Venom-kópiának tartották, sok rajongó és maga a black metal színtér azóta is kultikus tisztelettel tekint az In The Sign Of Evil számaira.
Az 1986-os Obsessed By Cruelty hasonló stílusban folytatódott, majd bekövetkezett egy nagy váltás, amely a gitáros posztra érkező Frank Blackfire-nek volt köszönhető. Elődeivel ellentétben ő már magas színvonalon kezelte a hangszerét, valamint dalszerző képessége is kifinomultabb volt. Az addigi „garázsblekk” stílusból ő kezdte a thrash metal irányába tolni a csapatot, ennek eredménye pedig a Persecution Mania album lett 1987-ben, amit már nyugodtan lehet korai thrash remekműnek nevezni. Már ekkor kiütköztek azok a stílusjegyek, amelyek később az Agent Orange albumon teljesedtek ki, amely pedig meghozta az igazi áttörést a Sodom számára. Az eladási mutatók és a nemzetközi szintű ismertség egyre magasabb fokot ért el, azonban a csapaton belüli feszültségek végül szakításhoz vezettek. Frank Blackfire megelégelte, alkoholizmusba és drogfüggőségbe forduló társai nem nagyon tudták eljátszani az általa megírt témákat, így inkább a Mille Petrozza által vezetett Kreator-ba „disszidált”. A Sodom főnök Tom „Angelripper” (aki máig megtartotta korai „becenevét”) a pótlásra az Assassin tag Michael Hoffmann-t találta meg, vele készült a Better Off Dead lemez. A kissé death metal-osabb hangzású Tapping The Vein idején már Andy Brings volt a gitáros, az egyre zűrösebbé váló Chris „Witchhunter”-től viszont meg kellett válniuk, a helyére ”Atomic” Steif érkezett.
Ekkoriban, a ´90-es évek derekán a metal műfaj (különösen a thrash metal) nehéz esztendőket élt át, sok banda unta meg a harcot, és döntött a feloszlás mellett. A Sodom folytatta, de az ő zenéjükben is meglátszódtak a hatások. Az 1994-es Get What You Deserve album a keménységből inkább a lazább, punk-osabb irányba ment el, a sort pedig folytatta a Masquerade In Blood és a Til Death Do Us Unite album. Utóbbi már egyfajta visszafordulásként is értelmezhető a thrash metal felé, inkább amolyan (ekkoriban divatos) thrash-crossover formában. Az 1999-es Code Red azonban ismét egy ereje teljében lévő thrash metal bandát mutatott, zseniális nótákkal. A Tom Angelripper mellett megszilárduló tagság Bernemann-nal és Bobby Schottkowski-val egységesebb volt, mint valaha. A 2001-es M16 tovább emelte a színvonalat, erről a remek időszakról élő album és DVD is tájékoztat. A 2006-os Sodom című albumuk szintén nem okozhatott csalódást. Viszont a múltidézésnek szánt In The Sign Of Evil újrafelvétele, amely The Final Sign Of Evil címen jelent meg, baklövésnek bizonyult, ugyanis erre a munkára Angelripper a jelenlegi, erős formában lévő tagság helyett két eredeti, régi kollégáját hívta meg újra (Witchhunter-t és Grave Violator-t), akiknek viszont a zenészi tudása nem mutatott magasabb szintet, mint anno.
2010 végére megérkezett az új Sodom mű, az In War And Pieces, amely egy újabb kompromisszummentes thrash album, erős és az eddigieknél olykor dallamosabb nótákkal. Az 1997 óta együtt lévő, megbonthatatlannak tűnő tagságban viszont mégis megtörtént a változás: Bobby Schottkowski-nak fel kellett állnia a dobok mellől. A helyére Markus „Makka” Freiwald került, így február 13-án a Diesel klubban már őt láthatjuk. A német thrash metal három nagyja közül a Kreator-t már többször üdvözölhettük nálunk, a Destruction márciusban fog erre járni, a Sodom koncertjét pedig február 13-án tekinthetjük meg. Igazi old-school, múltidéző thrash metal buli várható, ahol viszont az erőteljesen megdörrenő újabb szerzemények is csúcspontot jelentenek. Thrashereknek kötelező a megjelenés! A jegyek elővételben 4900 Ft-ért, helyszínen 5900 Ft-ért kaphatók.
08:41
