szerző: PjotrFizikai színház - Forte Danse: Beckett est – Godotra várva 2010. november 23. 20:00 SIN – Budapest (XIII. Gyutacs u. 10-18.
A Forte Társulat produkciója Samuel Beckett Godot-ra várva című darabja alapján készített fizikai színházi előadás. A darab során a beszéd, a mozgás és az élő zene hármas egysége által létrehozott koherens nyelv tiszta megszólaltatása az alkotói teendő. Az előadás fontos eleme az eszköztelen test, valamint annak a halálhoz való viszonya.
Beckett esztétikai önmeghatározásai szerint annak kifejezését tartotta elsődlegesnek, hogy nincs mit kifejezni, nincs mivel és nincs miből kifejezni, hogy nem létezik a kifejezés ereje, a kifejezés vágya, csak a kifejezés kötelessége; olyan művészetről álmodott, mely nem lázad saját fenséges jelentéktelensége ellen. Az előadás célja, hogy a beszélt nyelvet összehangolja a vizualitással, a zenével és a mozgással, hogy általuk érzékeltesse Beckett világának a halállal, a csönddel és a zenével való különleges viszonyát.
A halál órájában széthullt személyiség pusztulása révén próbál visszatalálni az ember előtti világhoz, saját hajnalunk előttre, oda, ahol a mozgás még az egyetemes változás rendszerében volt, és ahol a fénynek még nem volt szüksége arra, hogy felfedjék.
Vladimir és Estragon, Kádas József és Krisztik Csaba két gyanútlan clown. Krstić tervező falig nyitott üres terében, amit csupán a padlóra felfestett autósztráda útjelzés, valamint a zen kolostorok kertjének csupasz ága helyett a zsinórpadlásból aláfüggő kötél tör meg, kivérzett holtreménytelenség helyett ruganyos készséggel várakoznak Godot eljövetelére. Pöttyös futball labdával ütik el idejüket. Dekázgatnak vele. Fejelnek. Egymásnak adogatják. Falnak lövik. Egyensúlyozzák. Biztonsággal kezelik a labdát. Biztonsággal áll szájukra a szöveg. Biztonsággal váltanak elreménytelenedésről nekibuzdulásra, belefásultságból engedelmességre. A fizikai cselekvések és a lélektani fogalmazás egyidejűsége fölényes technikai kivitelezésű. Krisztik az együgyűbb bohóc. Kezdeti fekvő, bot nélküli botolós pásztortánca a tehetetlenség vergődése Kádas a fehér bohóc, aki mindent jobban tud. Labdával játszásuk az üresség attraktív kitöltése. Akrobatikus mutatványuk cirkuszi magánszámként is elkápráztató volna. Szervesen beleillik Beckett előírásaiba. Fürge semmittevésük, céltalan kiürültségük megfelelője. Bravúros pótcselekvés. Andrássy Máté (Pozzo) mintha ízületenként mesterségesen volna összeszerelve. Horváth Virgil (Lucky) kissé beroggyant térddel a megtestesült rabszolgasors. Alázatosan akarattalan. Kopaszra borotváltan, szűk fehér trikójában önkéntelenül is a Rivels bohóccsoport piros zsákszerű trikójára és kopasz parókás megjelenését idézi a cirkusztörténet múltjából. A titokzatos, valóságfölötti hírt hozó Fiút Blaskó Borbála balettcipősen spiccen járja kísérteties tüneményként. (MGP, nol.hu)
Közreműködők: Vladimir Kádas József Estragon Krisztik Csaba Lucky Horváth Virgil Pozzo Andrássy Máté Fiú Blaskó Borbála Díszlet Milorad Krstic Jelmez Benedek Mari Fény Payer Ferenc Hang Keresztes Gábor Rendező-koreográfus Horváth Csaba Fotók Dusa Gábor