szerző: BarnaSick Of It All, Madball, No Turning Back, Last Hope 2010. október 15., Budapest, Dürer kert
A koncert szempontból nagyon erős október második hete egy rendkívül vonzó hardcore bulival is megajándékozta az érdeklődő közönséget. Az NYHC legenda Sick Of It All és a szintén régóta működő Madball egy teltházas Dürer kertes koncertet eredményezett. A két nagy hardcore banda előtt a holland No Turning Back és a bulgáriai Last Hope kapott lehetőséget a bizonyításra.
Ezzel a lehetőséggel a régóta zenélő szófiai Last Hope nem igazán tudott élni. A négytagú zenekar elég sablonosan tolta a tipikus riffekkel felvértezett hardcore nótáit, és az átütő energia is hiányzott a gyenge hangzással megdörrenő produkciójukból. Nem volt rossz a koncert, de alapvetően sokkal fogósabb, tökösebb előadásra van szükség ebben a stílusban, ahogy ezt a két főzenekar is megmutatta az este folyamán.
A holland No Turning Back jóval élvezetesebb fellépést adott. Az 1997 óta muzsikáló öttagú banda sokkal élettelibb színpadi játékkal prezentálta a húzós riffekkel megpakolt szerzeményeit. Igaz, ők sem váltják meg a világot, és túl sok egyediség sincs a zenéjükben, de egy jó 30 percre kellemesen elszórakoztatták a közönséget az egész jó hangzással megtámogatott hardcore nótáikkal.
A este két főattrakciója következett, pontosabban először a Madball legénysége foglalta el a színpadot. Sajnos jól megvárakoztatták a népet, már joggal uralkodott el a türelmetlenség a nézőkön a zsúfolásig telt, levegőtlen teremben. Aztán amint belecsaptak a húrokba Freddy Cricien-ék, azonnal elkezdődött a féktelen örömünnep és az össznépi mosholás. A keverőpultig ment a lökdösődés, a Madball azonnal megteremtette a kirobbanó hangulatot. Sajnos (?) stagediving-ra nem volt lehetőség az estén, mivel egy masszív kordon lett elhelyezve a színpad elé. Kicsit furcsa, hogy pont egy hardcore bulin nincs lehetőség a színpadról ugrálásra, de abban azért egyetérthetünk, hogy a nézők fizikai biztonsága a legfontosabb. Az 1988 óta működő Madball valósággal ledózerolta a megjelentek hallójáratait, a tőlük szokásos feszességgel és dinamizmussal zúzták el a betonozó riffekkel operáló fogós dalaikat. Az aktív színpadi mozgásban ugyan csak Freddy jeleskedett, de nem is várhatjuk el a bálnaméretű Hoya Roc basszertól és Mitts gitárostól, hogy végig ugrálják a koncertet. A hangzásra sem lehetett panasz, kellő erővel dörrentek meg a régebbi és újabb keletű NYHC himnuszok. Különösen nagy aprítás volt az olyan régi nótákra, mint a Down By Law, a Set It Off, a Can´t Stop, Won´t Stop, a Pride, vagy a Look My Way. De az Empire című új album dalai is jól szólaltak meg élőben, így a Tough Guy, az Empire, a Danger Zone vagy az All Or Nothing is nagyot ütöttek. Egy zsigeri energiákat felszabadító háromnegyed órában volt részünk, Freddy-ék az eddigi fellépéseikhez hasonlóan most is egy remek koncertet adtak!
A Sick Of It All még nagyobb NYHC legenda, mint a Madball. Az 1986-ban alakult banda maga a nagybetűs hardcore. Ezek a figurák majd 25 éve nyomatják a szívükhöz közel álló zenét, mindenféle kompromisszum nélkül, méghozzá kiváló minőségben. Sőt, a Koller tesók idősebb korukra sem fáradtak meg, a friss lemezeik is egy tajtékzó bika erejével rúgnak seggbe, amely tény bizony nem mondható el sok nyolcvanas években alakult zenekarról. Most nyílt először alkalmam megtekinteni a brigádot, és bizony a zseniális fellépésük fényében el is halványult az előttük játszó bandák produkciója (beleértve a Madball-ét is). A remekül felépített, fogós Sick Of It All dalokat olyan erőteljes, energikus színpadi előadással prezentálták a zenészek, amelyre eddig kevés példát láttam. Lou és Pete Koller megvadult állatként szántották végig a színpadot, és közben Craig basszerrel és Armand dobossal együtt hibátlanul adták elő a dalokat. Pete ugrásai, és Lou számok közben megejtett szimpatikus, vicces kommentjei mind hozzájárultak a maximális koncertélmény megteremtéséhez. A közönség meg is hálálta a hibátlan teljesítményt, volt itt pogótól, önfeledt táncikálástól kezdve az együtténeklésig és a Lou által megkoreografált wall of death-ig minden. A jó egy órás, remek hangzással megtámogatott koncert setlistjére sem lehetett panaszunk, minden korszakból előkerültek nóták. Az adrenalintól felpörgött nép együtt dörögte Lou-val az olyan definitív nóták sorait, mint a Scratch The Surface, a Step Down, a Take The Night Off vagy az Us Vs. Them. Az Injustice System, az Uprising Nation, a Machete, a Clobberin´ Time, a Built To Last, a Sanctuary és a Good Lookin´ Out is nagyon szakítottak, ahogy a Based On A True Story című idei album szerzeményei is (Death Or Jail, A Month Of Sundays, The Divide, Waiting For The Day). Egy hibátlan koncertnek lehettünk tanúi, így kell játszani a tökéletes hardcore zenét!
A népes közönség elégedetten, két zseniális NYHC buli emlékével távozhatott a Dürer kertből. A Madball is odatette magát, a Sick Of It All pedig egy abszolút felejthetelen koncertet adott. Aki valamilyen szinten is szereti a hardcore muzsikát, és nem volt ott aznap este, most lehajtott fejjel szomorkodhat, hogy mit hagyott ki. Remélem minél hamarabb újra eljönnek hazánkba az NYHC istenei, hogy ismét átélhessük a tökéletes HC koncertet!