interjú [hazai hangok]  2003. április 4. péntek   12:36

nincsen hozzászólás

  Ez az interjú 2002-ben készült, és a Unite and Win street music fanzine-ben jelent meg. Mivel szerintem ez egy elég jól sikerült beszélgetés volt, megkértem az újság készítőjét, hogy hagyja jóvá, hogy mi is leközölhessük utólag, bár picit megkésve, de így is rengeteg információt magában hordozó cikket. Mint láthatjátok az írás itt van! Köszönjük a segítséget!
  - Podravka
  
  
  Mystery Gang Story
  
  Egy fiatal tehetséges magyar banda elindult Budapestről 1998-ban és jó úton haladnak a világhír felé. Ebben persze az is közre játszott, hogy remek rockabilly zenéjükre felfigyelt a brit Nervous Records kiadófőnöke, Roy Williams és a japán Revell Yell kiadó is. Azóta az Egri Péter, Fácán és Singer alkotta csapat járt Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Hollandiában a D-Day afterpartyn, Angliában a Rockabilly Rave fesztiválon. Mindenhol nagy sikerrel szerepeltek! Nem csoda, hiszen a csapat első lemeze, a Hot n Wild Rockabilly Cuts 12 hétig vezette az angol kiadójuk lemezeladási listáját! Hamarosan terjesztésre kerül hazánkban is a csapat 3-ik lemeze, ami az Evil Rhythm címet viseli és szintén a brit Nervous Records gondozásában látott napvilágot! Hazánk egyetlen nemzetközileg elismert rockin zenekarával a fentebb ismertetett dolgok végett beszélgettem. Kérdéseimre Egri Péter, a Mystery Gang énekes, gitárosa válaszolt!

  -Kérlek, mutasd be a zenekar tagjait és beszélj párszóval magatokról, a hobbitokról!
  -Singer nagybőgő, Fácán dob, Egri Péter ének, gitár. Ez a Mystery Gang. A hobbink az 1950-es, pontosabban a 40-es, 50-es évek zenéje, kultúrája és minden, ami valamilyen módon kötődik ehhez a korszakhoz, és itt nem csak a zenére gondolok. Szerencsénk van, a hobbink a munkánk, ez az életünk, egyéb dologgal nem nagyon foglalkozunk. Persze ehhez nagyon sokat kell, kellett is tenni!
  
  -Mikor kezdtétek el a zenélést, és ha lehet ilyet kérdezni egy rockabilly zenekartól, úgy, hogy az ember nem tudja már előre a választ, akkor kinek a hatására kezdtetek el Rock And Roll-t játszani? Ez a stílus, amit Ti is képviseltek nem olyan, mint a Punk-Rock, hogy akár zenei analfabéták is művelhetik, akár nagy sikerrel. Azért gondolom, nem nagybőgővel és gitárral születtetekTehát milyen zenei előéletetek volt, tanult zenészek vagytok vagy autodidakta módon tanultátok meg használni hangszereiteket?
  -Mind a hárman kora tizenévesen kezdtünk el zenélni, valahogy egyből a Rock And Roll-t. Azt hiszem, nem választottunk, hogy milyen zenét játsszunk, hanem a zene, a Rock And Roll választott ki minket. Egyébként hasonlóan kezdtük, régi lemezekkel, rádióműsorokkal Elvist, Bill Haley-t, majd Stray Cats-et hallgattunk. Szép lassan megismertük a Rock And Roll-t és a Rockabilly-t. Pár éve még a Petőfi Rádióban adtak ilyen zenéket. Volt, hogy reggel nem mentem iskolába, vagy hazajöttem hamarabb csak, hogy hallgathassam a rádiót.
  
  Nem vagyunk zeneiskolai növendékek, magunktól tanultunk, illetve azt szoktam mondani: ez így nem igaz, hiszen nekünk voltak a legjobb tanáraink. Régi lemezekről hallgattam Scotty Moore, Carl Perkins és a többiek gitárjátékát. Borzongva figyeltem, hogyan énekel Eddie Cochran, Buddy Holly. Singer éjjel-nappal hallgatta egy régi lemezről Marshall Lytle-t, a Comets bőgősét, Fácán pedig egy kályhán megolvadt Stray Cats lemezen figyelte a bum-tak” ritmust. Persze ez már nagyon régen volt, de azóta folyamatosan tanuljuk a rock-ot, és egyre tisztul le a stílusunk. A tradicionális zenéket egy életen át sem elég tanulni. Blues, country, rock and roll vagy swing, hogy igaz legyen nem elég megtanulni és eljátszani ez nem egy tánc, sem néhány oldal hangjegy hogy igaz legyen, ezt élni kell!

  -Mivel tudtommal nincs valami nagy huzatja” Magyarországon a rockabilly stílusnak, azért gondolom nem csak Ti riogatjátok a nagyérdemütNekem egyedül a Gorilla, az a zenekar, akit rajtatok kívül ismerek hazánkból, de hát Ők inkább a betegebb fajtát, a psychobilly-t kedvelik és játsszák! Tehát, milyen a rockabilly-psychobilly színtér hazánkban? Ahogy Ti látjátok
  -Van egy nemzetközi rockabilly scene. Többnyire Európában minden országban hasonló. Magyarországon erről nem beszélhetünk, bár vagyunk néhányan. Itthon az elitet”, akik hasonlóan gondolkodnak, hasonló zenéket hallgatnak, hasonlóan néznek ki, mi és a baráti körünk jelenti. Felfogásban és rock and roll-ban nemzetközi csapat. A haverok megállják a helyüket a holland, a német vagy az angol hepcat-ek (rockabilly rajongók) között. Steve, Dudi, Nagyi és a többiek kijárnak velünk nemzetközi rockabilly party-kra. Mi nem azt mondjuk, hogy szerintünk mi van ebben a műfajban, hanem, hogy pontosan mi van. Mi nem olyanok vagyunk, hanem azok! Persze vannak más rockabilly-k is ebben az országban. Ha komolyan gondolják, minden tiszteletem az övék! Ha nem, úgy is lemorzsolódnak, lekopnak. Tanulni, kérdezni nem szégyen. Én annak idején sokat tanultam a Lufiéktól (régi budapesti rockabilly-k). Tehát tanulni, stílust átvenni nem szégyen, sőt! Viszont tudatlanul okoskodni, pojácáskodni” végzetes hiba. Kis scene ez itthon, az okoskodók hamar kiesnek.
  
  -A fenti kérdéshez tartozik, de szeretném, ha kifejtenéd azoknak az olvasóknak, akik most hallanak először a rockabilly stílusról, hogy mit takar ez a stílusnév és milyen módon lehet ezt a zenét és szubkultúrát behatárolni, úgy, hogy az átlag ember is megértse?!
  -A rockabilly az 1950-es évek legnépszerűbb zenei stílusa a rock and roll és a korabeli jazz-es tánczene mellett. Az Egyesült Államok közép-déli, mezőgazdasági vidékén alakult ki, az 50-es évek első felében. Főként fehérek játszották, bár voltak, vannak indián, mexikói származású előadók is. Alapja a tradicionális country zene, western swing, cowboy jazz és hasonló társműfajok. Fénykorát 1954 és 1958 között élte. Érdekes, hogy ez a négy év mennyire meghatározó szerepet játszott a könnyűzene további alakulásában. Aktualitása és létjogosultsága közel 50 év távlatában is érvényes, hiszen zenekarok és rajongók egyaránt életben tartják. Ha egy kicsit is tudunk ezért tenni, ez már hatalmas büszkeséggel tölt el minket. Egyszer Billy Haley mondta a következőt: A rock and roll-t senki sem szereti, csak az emberek!”

  -Itthon is kezdenek felfedezni Titeket, de igazából külföldön vagytok elismerve, hiszen a lemezeiteket két neves lemezkiadó cég is kezeli, ha jól tudom a legnagyobb rockabilly kiadó, az angol Nervous Records gondozásában került a piacra az első albumotok, a HotnWild Rockabilly Cuts és ezzel a lemezzel a kiadó eladási listáját is hetekig vezettétek! Milyen érzés volt egy lemezzel rögtön világhírűvé válni?
  -2000-ben megjelent első kislemezünk egy japán kis-kiadónál, és amikor 2001 januárjában Németországban játszottunk sose felejtem el Hamburgban egy rockabilly party-n, koncert előtt már kiabálták, hogy Fly to the Moon”, ami egy saját dalunk a kislemezről. Ez fantasztikus érzés volt. Aztán megjelent az első nagylemezünk, amivel pontosan 12 hétig vezettük az angol Nervous Records eladási listáját. Jó érzés volt, hogy a california-i Rock It Radio sokat népszerűsítette az anyagot, odaát, a tengerentúlon. Európában az angol Radio Caroline adón nyomták sokat. Meg is köszöntük Del Richardson zenei szerkesztőnek.
  De az is felejthetetlen volt, amikor Angliában a Hep Cat tetováló stúdióba betérve a mi lemezünk szólt, vagy éppen Londonban a Piccadilly-n egy gyorsétteremben felismertek. Nyár végén, Salzburgban az Austrobilly Weekend-en, megérkezésünkkor hallottam egy V8-as Fordból bömbölni a lemezünket, majd a disck jockey adta 1-2 dalunkat, miközben a helyszínen is árulta a lemezünket egy német rock and roll üzlet kitelepülve a fesztiválra. És nem elfeledve a Kapolcsi Művészetek Völgyét, ahol programon kívül szerepelve 1000-1500 ember verte szét” a sátrat. Ez nagyon jól esik.
  De emellett sok irigyet, haragost is szereztünk, sajnos itthon. Találgatják, mennyi lemezt adtunk el, mennyi pénzt kaphattunk érte, vagy az egészet csak kitaláltunk és már megváltoztunk ezek egy időben nagyon rosszul estek, ma már túl vagyok rajtuk, hiszen megjelentünk egy német válogatáson (Wild Men Bop), most leszünk egy angol válogatáson, a bristoli Western Star Studio válogatásán, ahol többek közt mi is rögzítettünk felvételeket. A legnagyobb örömmel az tölt el, hogy jön az új lemezünk, amit úgy néz ki, hogy már itthon is lehet majd kapni.
  
  De visszatérve az irigyeinkre, haragosainkra, azt üzenem nekik, hogy dolgozzanak, tegyék a dolgukat az életben, ne más sikerét, örömét fúrják. Hadd idézzek egy öreg nagybőgővirtuózt világsztárt: Az út, amit idáig végigjártam mindenki előtt nyitva, tessék, bárki követheti, meg is előzhet de jó ha idejében rájön az ember: a helyeket nem a mások helyére való vágyódás szabja meg, hanem a munka és a teljesítmény.” Mi még az elején vagyunk, most nagyon sok munka vár ránk.

  -De akkor ne felejtkezzünk el a japán Revel Yell Music kiadóról sem, ahol a Gorillával együtt, már Ti vagytok a második magyar banda, akinek kislemezét jelentetik meg! Jártatok már esetleg Japánban koncertezni, publikálni az új lemezt?
  -A Revell Yell egy japán kis kiadó. Koncerteket nem szerveznek, de jól promotálják a kislemezünket. Japánban még nem voltunk, de érdekességet hadd mondjak a kislemezünkről: japán kiadó, Nashwille-ben nyomták (USA) a lemezt, Hollandiában készült a borítóterv (MCB Imagery Amsterdam), és magyar a banda rajta (Mysterygang.hu).
  
  -Mivel angolul énekeltek és nem mindenki érti meg a szövegeiteket, arra lennék kíváncsi, hogy Ti is a nagy régi fehér gumis cadillekekről, a szép lányokról és a bulizásról énekeltek vagy esetleg nálatok a horror filmek szörnyei is helyet kapnak a szövegeitekben, mint ahogy a psychobilly bandáknál? Hiszen, ahogy hallom a rockabilly zenekaroknál szép számmal vannak olyan szakszavak”, amik jelentését, csak a beavatottak” értik meg!
  -Idézek 1-2 szöveget az új lemezről: Néha úgy érzem magam, mint egy rockabilly sztár, mint a macska éjjel, mikor a Hold fényesen és magasan ragyog” vagy: A ritmus ördögi, mint még soha ezelőtt, az egész banda pörög...”. Nehéz ezeket lefordítani. Sok bennük az 50-es évekre, illetve a rock and roll-ra jellemző angol-amerikai szleng. Fiktívet nem írok, az nem lenne hiteles, inkább úgy írok, hogy rám, ránk jellemző legyen, de akár 55-ben is írhatták volna. Ez nehéz, de én benne vagyok.
  
  A dalok amúgy mindenről szólnak, csak sajátos megfogalmazásban. A klasszikus rockabilly szövegek alapja a tradicionális blues-ból, folkból, country-ból jön. Ehhez jön az 50-es évek közepére jellemző dolgok: autók, motorok, tetoválások, bulik, csajok, televízió, űrkutatás, marslakók, ős horror filmek, cowboy filmek, Hollywood, sztárok, mosolyok, borzongások, új stílus, új zene és minden, ami vele jár. Divat, autók, motorok és már megint itt vagyunk. A Marsról jöttem, a bőröm színe zöld nyomjuk a rock-ot a kis zöld csajommal, mire az űrjárgányunk, rakéta pajtás (Rocket-O) hosszú fekete autóvá változik így maradtunk a földön.”

  -Ha egy idegen, magyar klubban játszotok, akkor milyen összeállítással léptek a színpadra? Helyet kapnak az öreg slágerek is, vagy inkább a saját szerzeményekkel hódítotok? Milyen fogadtatásban van részetek idehaza, ha nem hazai” (azaz nem teddyk vagy hep cat ) közönség előtt léptek színpadra?
  -Főként sajátot játszunk kb. 80%-ban. A többit az 50-es évekből, de nem jól ismert slágereket, hanem a mi kedvenceinket. Persze ezek ismertek voltak akkor és ott, de itthon nem ismerik. Ha mégis, annak mi örülünk a legjobban. Akármilyen közönség előtt lépünk fel, nem gondolkodunk, hogy mi és hogyan játsszunk, csak magunkat tudjuk adni. Azt csináljuk, és úgy, ahogy és amit akarunk. Ennek van meg a varázsa. Nincs kompromisszum! Amúgy a közönségünkre jellemző, hogy olyan embereknek tetszik a zenénk, akik nem eszik” meg, amit eléjük tesznek, hanem Ők választják ki, hogy mi kell nekik. Nem cukorkáért tapsolnak! És ez hatalmas erőt ad!
  
  -Mi a helyzet a külföldi bulikkal? Milyen neves, ismert bandákkal sikerült eddig fellépnetek? Melyik fiatal magyar vagy külföldi banda az, amelyikre szerintetek érdemes figyelni? Eddig milyen országokban jártatok és milyen fogadtatásban részesültetek?
  -Játszottunk már Ausztriában, Szlovéniában, Szerbiában, Szlovákiában, Németországban, Hollandiában, Angliában, Franciaországban és október végén indulunk első olaszországi turnénkra. Ezen országok nagy részében többször is voltunk (A, NL, D), főként rockabilly fesztiválokon, klubokban játszottunk. Elég nagy tapasztalatunk van, ehhez járulnak az itthoni bulik, heti 2-5 között.
  
  Külföldre jellemző, hogy vagy kell valami, vagy nem. Nincs az, hogy hát majd meglátjuk”. Amúgy egyszer-kétszer mindenki kikerülhet. Ha visszahívnak, akkor kezdődhet a még keményebb munka. Hála Istennek idén számunkra elkezdődött a visszahívnak”-ból a terjeszkedés időszaka.
  
  Sok kedvencünkkel találkoztunk és játszottunk. Sok mai menő rockabilly csapattal Angliából, USA-ból említhetném Big Sandy-t, Wildfire Willie-t és bandáját. Sorolhatnám, de keveseknek mond ez valamit. Sokat tanultunk öreg rock and roll zenészektől. Találkoztunk Bill Haley eredeti bandájával, a Comets-szel, fantasztikus volt. Vagy Sussex-ben (UK) a Rockabilly Rave-en találkoztunk Gene Summers-szel, aki Elvis, Johnny Cash, Carl Perkins, Roy Orbison, Jerry Lee Lewis pályatársa volt Memphisben, 1956-ban. Ezeket reggelig sorolhatnám. Sokakkal játszottunk itt-ott, de még sokan élnek az egykori rock and roll előadók közül, és mi látni akarjuk Őket. (Bill Lee Riley, Buddy Hollys Crickets)

  -Mit szólnátok egy jó kis Tokaji 6 puttonyos” rockabilly showhoz? (Skinbomb tokaji Podravka)
  -Örülnénk neki, rajtunk nem múlik.
  
  -Mit tanácsolnátok egy fiatal, kezdő rock and roll csapatnak?
  -A legfontosabb dolgok következnek: alázat a zene iránt! Tisztelet a színpad, a közönség, a zenésztársak iránt! És mondhatom: vegyétek komolyan ezt a műfajt!
  Sajnos a hazai rock and roll-nak mondott együttesek (klubzenekarokról van szó) elég szedett-vedettek. Többet ártanak a műfajnak azzal, hogy vannak. Ezek nagyon súlyos szavak, de ki kell mondani. Többségük bevallottan azért játszik blues-t vagy rock and roll-t, mert csak 3 akkorddal el lehet játszani, egyszerű”. Ezek siralmasak. Sportcipő, répafarmer, citromsárga zakó, bajusz, focista (bundesliga) frizura és csodálkoznak, ha egy igazi rock and roll rajongó is röhög rajtuk. Szerencsére ezek egyre kevésbé kapnak nyilvánosságot. Azért nekem lenne hozzájuk néhány kérdésem
  
  -Hogyan viszonyultok a tetoválásokhoz, úgy hallottam, hogy szénné vagytok varrva”? Milyen motívumok érvényesülnek a tetoválásaitokban?
  -Mind a hárman több tetoválást viselünk, de csak én vagyok csuklóig varrva. A többiek most dolgoznak a lemaradáson Balogh Balázs tetováló-művész segédletével. Innen is kösz Balázskám, kösz Renegade Tattoo! Folyamatosan egyre több tetoválásunk van, klasszikus ábrák + kikötői stílus + rockin inks. Azaz a 40-es, 50-es évek motívumairól van szó. Dobókockák, lángnyelvek, zenegép (juke-boksz), lángoló szív, pókháló, kártyapakli, fekete macska, pin-up csajok, fecske, swing koponya, nagybőgő, hangjegyek, biliárd 8-as golyó (eight ball) mindnek saját jelentése van.
  A tetoválás nekem, nekünk szívügyünk. Barátnőmmel (aki szintén classic tattoo ink kedvelő) úgy is hívnak minket: Tattooed Family. Amúgy pont ez a témája egy új dalomnak: Ink Under My Skin, azaz Tinta A Bőröm Alatt.
  Kevesen tudják, hogy az 50-es években nagyon ment a tetoválás. De ez már külön téma, külön fejezet lenne. Lassan jön a nyak és a kézfej, az ujjakkal
  
  -Utolsó mondatként, esetleg valami üzenet az olvasóknak?
  -Köszönjük a kérdéseket, az interjút. Üdvözlünk mindenkit
  
  Zelenák Ferenc (Skinbomb)

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: