Rögtön az elején leszögezem, hogy reggel fél ötkor ambivalens érzésekkel hagytam hátam mögött a főváros egyetlen működőképes klubját. Teli voltam pozitív és negatív élményekkel egyaránt. A jó, hogy hatalmas buli volt, rengeteg ismerős arccal, a rossz, hogy még mindig nem tudnak ska-ra szórakozni az emberek.
Még kilenc órakor - amikor általában látni lehet, hogy mennyien lesznek arról beszélgettünk, hogy most pont elegen vagyunk ahhoz, hogy jó buli legyen. Arra már nem számítottunk, hogy tízkor esik be a tömeg, és lépni nem lehetett az előtérben. A dj pult ki lett telepítve a csapos mellé, így lehetőség nyílt a sorban állók és a táncolók egybeolvadására.
Nem untatom az olvasót a részletekkel, meg személyes dolgokkal, ezért kezdjünk negyed tizeneggyel, amikor is végre beindult a buli az első fellépővel, a MeSKAlinnal. Most öt tagú formáció, két fúvóssal tolta a ska-punkot, igaz az utóbbi időben egyre kevesebb punkos beütéssel. A csapat a tagproblémák megoldódásával fejlődésnek indult! Igaz van még mit javítani a koncerteken, de a következő hónapok munkája meghozhatja gyümölcsét, és megtalálhatja saját hangját a zenekar. A punkos lendület beindította a türelmetlen közönség jelentős részét, ami meglepő első fellépő esetébenHogy mégis következtetni lehessen a MeSKAlin zenei irányultságára két feldolgozott szám: The Specials: A Message To You Rudy és Reel Big Fish: Take On Me.
Boogie Mamma, CsizmáSKAndúr
Kicsit sok időt töltöttem a koncert után az öltözőben a MeSkalin értékelésével, így borzasztó keveset láttam a Boogie Mamma produkciójából. A múltkoriban Aberrált kollégámtól szóbeli büntetést kaptam, hogy nem értékelem pozitívan a boogi-ska banda tevékenységét. Szó, ami szó, nekem nem annyira tetszik a zene, ezért hát felkértem előbb említett társamat, hogy írjon egy-két gondolatot a hangversenyről. Sajnos alkoholos befolyásoltságra hivatkozva ezt elhárította. Így a magam részéről, csak arra a néhány számára hagyatkozhatok, amit a színpadról és később a keverőtől hallgattam. Ezen az estén nagyon metál volt a téma. Több volt a villáskulcs” a magasban, mint a skankingoló ember. A zenekar kiegészült egy csellós lánnyal, is ami szerintem jó ötlet, csak szegény folyamatosan arra figyelt, nehogy valaki kárt tegyen igen értékes hangszerében. Érthető. Ha jól hallottam, egy csirke alkatrész is landolt a tömegbenHm, Boogie Mamma. Vicces, számomra nehezen befogadható, de semmiképpen sem rossz zene. Aberrál Atya személyes ajánlásával.
CsizmáSKAndúr. Elnézést mindenkitől. Én nem bírtam elviselni, hogy a korláttól a keverőig lépni nem lehetett, annyian voltak. Később tudtam meg, hogy 426-an jelentek meg szórakozni. Ennyien még soha nem voltak ezen a helyen. Én pedig inkább az előtérben táncoltam végig a koncertet, hatod magammal. Na, jó bementem 2-3 számra, de a pogózó fiatalok látványa újból eltántorított a bent léttől, nem is beszélve a 120 kilós fekéliatartály félmeztelen tahóról, aki csak nyomta előre a tömeget. Na, az ilyenek remélem többet nem jönnek le
Elnézést mindazoktól, akik a zenekarra kíváncsiak, de engem jobban foglalkoztat a közönség fejlődése” egy-egy CsizmáSKAndú bulin, mint kedvenc hazai ska bandánk.
HomoSKApiens
Jól kitolódott a HomoSKApiens fellépése. Láss csodát, most már 5 fúvós van, és még mindig nincs énekes. Sajnos náluk azt látom, hogy igen csak megálltak a megkezdett úton, és ugyanazt fújják, mint hónapokkal ezelőtt. Ez a ska, hardcore gitártémákra, lehetne jó is, csak nem változnak a témák, túl merevek a fúvós betétek, és hiánycikk az ének. A srácok büszkén adták hírül, hogy szerepelni fognak a Metal Hammerbe egy lemezbemutató erejéig. Ők tudják. Szerintem egyszerűbb, és jobb megoldás lenne, ha a saját kis szubkultúrájukban nyomulnának. A fórumok adottakTalán kiderült ebből a néhány mondatból, hogy nem tetszett annyira a soproni srácok koncertje. Pedig, mikor először láttam őket, nagyon pozitív képet alkottam róluk, csak a jó folytatást vártam.
És, mint lenni szokott, most is volt hajnalig tánc, a világ legjobb ska zenéire, teli magyar klasszikusokkal, amik kuriózum számba mennek manapság. Reggel fél ötkor aztán lehúzták a zenét, felkapcsolták a lámpákat, és felszólították a jelenlévőket, hogy fáradjanak haza. Rengeteg elfogyasztott sör után (az Arany Átokat, felváltotta a Szalon, ami hmm, a harmadik után ugyanolyan, mint a többi), és iszonyúan lestrapált lábakon elindultunk hazafelé.