beszámoló [koncert] 2010. augusztus 16. hétfő 12:32
nincsen hozzászólás
szerző: UtazóNatalie Cole
A nyár egyik legnagyobb szenzációja volt a többszörös Grammy-díjas Natalie Cole fellépése a Papp László Budapest Arénában. A törékeny Natalie varázslatos estét adott, vendégével, Horgas Eszterrel.
Eszter kiváló, de élőben tagadhatatlanul még kiválóbb, remek fuvolista és hangszerének varázslója egy duett keretében hajával harmonizáló aranyszínű estélyiben vált igazán kellemes jelenséggé. Ezzel szemben Natalie dalai mellett a remekül megkomponált világoskék ruhakölteményben harmonizálva aratta le a babérokat. Előadása alatt sorra hallhattuk Nat King Cole legnagyobb dalait, melyeket Natalie is albumaira és műsorára tűzött.
Kiváló és szerény személyiség, remek előadó. Nem véletlenül írtam azt, hogy lenyűgöző és nagyszerű volt előadása. Ahogy ott állt a csokor fehérrózsái és nagyzenekara előtt színpadon, mindenkit lenyűgözött. A koncert hibátlanságát talán az a materialista tény szürkítette be, hogy vonósok és fúvósok helyett csak szintikkel próbálták a dalok és harmóniák tökéletességét pótolni. Természetesen ez sem a látványt, sem a hangzást nem tudja helyettesíteni, pláne egy ilyen dalok és ekkora előadó esetében. De tényként kellett elfogadni, hogy Natalie döntése volt ez, hogy ilyen felállásban énekli végig a koncertet. E szépséghiba mellett is muzsikusai a legnagyobb precizitással és hozzáértéssel hozták az aláfestő szintetizátor-szőnyeg tételeket.
Műsorválasztása kiváló volt. A karácsonyi albumán kívül szinte mindegyik korszakából hallhattunk dalokat, illetve azon túl örömmel osztotta meg velünk nem csak atyja nagysikerű dalait, hanem az ő kortársainak nagyszerű szerzeményeit is. Szerényen fogalmazva egy minden tekintetben Best of produkciót hallhattunk Natalietól. Stílusos kezdés volt a Fever a számtalan feldolgozást megért dalának beválasztása. Az elmaradhatatlan Sinatra dal You Can´t Take That Away From Me, és a Manhattan Transfer által világhíressé röpített Route 66 következett. Remek szám és remek feldolgozás Natalie Cole előadásában (természetesen az este alatt sok ilyen ismert dalt varázsolt elénk). Majd a L-O-V-E, Chaplin Smileje. A Nattal felénekelt kétegységű, a szépséges When I Fall in Love, a vidámabb hangvételű Walking my Baby back Home. Az örökzöld standard Autumn Leaves, melyben újra hallhattuk Eszter bájos bámulatos játékát is. A rákövetkező dal egyben az utolsó Nat King sláger, az Unforgettable volt. Ezen kívül hallhattuk az elmaradhatatlan Miss You Like Crazy-t. A koncert zárásaként egy hosszabb blokkban hallhattuk a vidám hangvételű, a bossa novás Mr. Melody, illetve a slágerek slágerét a We Are Family, és a This Will be dalocskát. A koncert befejező tétele a gospeles érzületű RnR darab volt, olyan ereszd el a hajam stílusban.
Nem tudom, csak gondolom, hogy sokaknak hiányzott a műsorból a Monalisa, a Nature Boy, a Dont get around much anymore, a Paper Moon, a As time goes by, esetleg a The Very Thought of you. Ennek ellenére úgy érzem, hogy így is elég erős programot kaptunk a bájos, tehetséges és kiváló hangú művésznőtől. Nem véletlenül: apja lánya.
12:32
