hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
lemezajánló [nagylemez]  2010. július 16. péntek   16:34
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
KerecsenSólyom: Aquileia Ostroma
Nail Records

  A manapság igencsak reneszánszát élő folk metal műfajt alapvetően két csoportra lehet bontani. Vannak a komoly hangvételű, epikus, csata-metal csapatok (Ensiferum, Turisas, Skyforger), és vannak a „móka-metal” bandák, a maguk csűrdöngölős, viccelődős, táncolható nótáikkal (Finntroll, Korpiklaani). Persze ezek olykor kőkeményen savazzák egymást, hogy mi is a folk metal igazi lényege, szabad-e egyáltalán mulatós zenét csinálni az ősi népi dallamok feldolgozásával. Erről amúgy kár vitát nyitni, nyilván mindkét ágazatnak megvan a maga (javarészt egymást átfedő) rajongói köre, és ha igény van rá, mindenki hadd élvezze kedvére azt a fajta zenét, ami őt szórakoztatja.
  A folk metal itthon is rendkívül népszerű, de igazán kiemelkedő csapatnak talán csak a Dalriadát lehet nevezni, akik már tényleg óriási rajongótáborral bírnak, és ontják a kiválóbbnál kiválóbb nótákat. Most egy új formáció lépett a színre, a szegedi KerecsenSólyom zenekar, akik valamelyest ötvözni próbálják a fenti jellemzőket.
  
  Bemutatkozó lemezük, az Aquileia Ostroma egy EP-nek fogható fel, ugyanis az intro mellett öt nóta található meg a korongon, így a teljes játékidő alig haladja meg a fél órát. De ez nem is baj, manapság már úgyis nehéz rászánni az időt teljes albumok végighallgatására elejétől a végéig, így legalább jobban lehet koncentrálni a zenére.
  A külcsínt semmiféle panasz nem érheti, rendkívül szép és igényes lett a borító és a booklet. A zenekar ráadásul külön dedikálta számunkra az albumot, ami pláne jófejség. A hangzása is a helyén van az Aquileia Ostroma albumnak, ami nem lehetett kis munka, hiszen rengeteg hangszernek kellett a helyére kerülnie és arányosan megszólalnia. Ugyanis az alapvető dob-gitár-basszus mellett van itt még szinti, furulya, duda, tekerő, harsona, hegedű, és még számos egyéb hangcsiholó berendezés. Kórusokkal is alaposan meg van támogatva a lemez, a tagok vokáljai mellett egy külön négy tagú kórus is hallatja a hangját. Szóval elég komplex zeneiséget képvisel a KerecsenSólyom, ami mindenképpen pozitív, kérdés hogy a végeredmény is ennyire meggyőzően sikerült-e?
  
  A Hívó néven futó intro egy szép, középkori hangulatú dallamra épül, a háttérben lángok ropogásával (a felperzselt Aquileia?), szóval a hangulatot máris sikerült megteremteni. Az Aquileia Ostromában aztán belépnek a modern hangszerek, és egy nagy csataordítás után elszabadul a nóta. Kicsit az Ensiferum/Moonsorrow párosra emlékeztet a karcos, de még éppen nem hörgős ének. Egy bajom van csak, hogy a szövegritmizálás és maguk a dalszövegek nagyon nyögvenyelősre sikerültek. Túl sok sztorit akarnak elmondani, ezért természetellenesen zsúfoltnak tűnik a szöveg, ami a ritmizálásnak is a kárát látja, nem adja magát gördülékenyen a dallamra, ami nagy hiba egy ilyen műfajban, amelynek az együtténeklés és a csordavokálok a fő erősségei. Sajnos a többi nótában is megfigyelhetjük ugyanezt.
  Amúgy csak a riffelős és gitárszólós résznél dominálnak a torzított gitárok, egyébként a népi hangszerek viszik a prímet a dalban. Ez a többi szám esetében is igaz, úgy látszik, ez a KerecsenSólyom egyik koncepciója, ami teljesen rendben is van, izgalmas és valóban régies hangulatú lett tőle a zene.
  
  A Hősök Mulató Mezeje kellemes madárcsicsergéssel indul, aztán jön a tekerőlant, és a kicsit törökös hangulatú hangszerelés. Ez már erőteljesebb, gyors, metalos nóta, a dobmunkát külön érdemes figyelni, nagyon jókat üt Árpád. A csatakiáltás már védjegyszerű, viszont a szövegritmizálás sajnos ugyancsak nincs mindenhol a helyén. Vidám hangulatú, amolyan összekarolós, dajdajozós, kántálós nóta A Hősök Mulató Mezeje, de a szélvészgyors, zúzós részek szerelmesei is megtalálják a számításaikat.
  A Kerecsen című nótában ugyancsak a gitárok dominálnak, eleinte csak a furulya van jelen díszítés jelleggel. A refrén kiváló lett, a szólómunka ugyancsak pazar. A felelgetős énekrészekben többen közreműködnek, tisztább és hörgősebb hangok egyaránt. A végére egy kis akusztikus, kórusos blokk is belefér, sőt a női ének is nagyobb hangsúlyt kap. Ezt a refrént még sokan fogják dúdolgatni a lemez meghallgatása után, szerintem ez a legjobb dal az albumon.
  Az elmaradhatatlan csataüvöltés úgy tűnik, nem maradhat ki egyik Kerecsen számból sem. A Keve Ostora kissé kaotikusra sikerült, nehéz követni a sokféle énekhangot és a ritmikát. Egy folk metal dalnak sokkal direktebbnek kell lennie, ami magával ragadja a hallgatót. És ez nem zárja ki azokat a progos elemeket, epikus részeket, amelyek bőven megtalálhatók a nótában. Megint őrületes dobjátékot kapunk ebben a dalban, de a szinti is szerephez jut.
  A záró nóta a Csatába! címet viseli, van is benne bőven Ensiferum-os tekerés, hejj-ezős ököllengetés, de lágy, együtténeklős melódiák is. Jó dal, kellemes lezárása a lemeznek.
  
  Szerintem jó ötlet volt kiadni ezt az öt teljes értékű nótát, és nem húzni-nyúzni a lemezt további öt dal hozzácsapásával. Így bármikor elővehető, könnyed hallgatnivaló az Aquileia Ostroma, amely nem emészt fel túl sok időt. A srácok (és hölgyek) komolyan vették a folk metal meghatározást, hazai metal zenekar talán még sosem használt ennyiféle népi hangszert. Ez a sokszínűség az egyik nagy erénye a KerecsenSólyom daloknak, ugyanis jól sikerült kombinálni a keményebb riffeket, a gitárdallamokat, az izgalmas gitárszólókat, és a kőkemény dobolást a régi magyar (és olykor török) zenei motívumokkal. Az Alkonyat művésznéven futó énekes hörgősebb, de mégsem fülsértő énekhangja szintén a helyén van, bár néhol dallamosabb ének hatásosabb lenne (amelyből amúgy szintén van bőven, a többi tag és a kórus közreműködésével).
  Amin viszont mindenképp javítani kell, az a szöveg ritmikája. Maguk a dalszövegek nagyon érdekesek, sztorizgatósak, de egyszerűen nem lehet ennyi mondanivalót belesűríteni anélkül, hogy a nóta befogadhatósága kárát ne lássa. Persze rock/metal műfajban mindig is nehéz volt (megfelelő színvonalon) magyar nyelven énekelni, de a Kerecsennek sikerül az anyanyelvet párhuzamba hozni a magyar népi dallamokkal, már csak egy kicsit kell simítani hozzá.
  Igényes, élvezetes lemez született, a folk metal rajongói szerintem szeretni fogják az Aquileia Ostroma albumot. Szimpatikus csapat a KerecsenSólyom, igényesség csillagos ötös, a koncepció abszolút helyénvaló, a számos vendégzenésszel és különleges hangszerrel való összjáték ugyancsak figyelemreméltó. Van még hová fejlődni, számomra továbbra is a Dalriada marad a műfaj hazai királya, de ez a debütalbum biztató a továbbiakra nézve.
  
  
  KerecsenSólyom: Aquileia Ostroma
  1. Hívó
  2. Aquileia Ostroma
  3. A Hősök Mulató Mezeje
  4. Kerecsen
  5. Keve Ostora
  6. Csatába!


Kulcsszavak:
  kerecsensólyom     aquileia ostroma 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

KerecsenSólyom myspace oldal

KerecsenSólyom - A Hősök Mulató Mezeje / Valhalla videoklip

 kapcsolódó cikkek: 

Hatalmas folk metal buli az Arkonával és a Dalriadával

KerecsenSólyom: e-card oldal készült

 programajánló: 
2020. október 18.
Axel Rudi Pell: jubileumi lemez, 2020-ban koncert
2020. október 19.
Helloween United - 2020-ban a Sportarenaban (Papp László Budapest Sportaréna)
2020. október 25.
A CONCERTO Music bemutatja: The Epic Apocalypse Tour 2020
 a rovat legfrissebb cikkei: 
KabinLáz: Kihajolni Veszélyes EP
Born Again: Mesevilág
Agregator: Semmiből – A Semmin Át
Impovizatív jazztechno performansz Szipka-loops új lemeze
Frank Blackfire: Back On Fire
Megjelent a Quimby 25 éves születésnapi Aréna koncertje DVD-n
Megjelent a Tárkány Művek negyedik nagylemeze: Magyar konyha támad
Sabaton: The Last Stand
Roar: Délibáb demo
Borbély Mihály: Polygon - Theodosii Spassov, Lukács Miklós, Dés András
Begotten Silence: Faces Of Suffering
Parkway Drive: IRE
 kiemelt 
The Dead Daises Glenn Hughes-zal, 2021. Barba Negra
  
Újabb fejezetéhez érkezett a Dead Daisies története, ami a korábbiaknál is kalandosabb éveket ígér

Fleshgod Apocalypse, Ex Deo 2021
Deep Purple klasszikusokkal, Ian Paice Budapesten
Jethro Tull – The Prog Years 21
Pineapple Thief az A38-on
 friss hozzászólások 

Elkészült a MegaHertz első albuma (1)
Exopop: A szakadék mélyén (1)
Végighallgatható a Lemurian Folk Songs új lemeze (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 chris pine    slipchaos    másnaposok    ite missa est    gájer bálint    30y    makám    stratovarius    todd phillips    scott ian    foo fighters    avatar    frank blackfire    rock tv    linkin park    kerekes anna    tasters    romanticbiodark    james keenan    battlecross    wrong side of the wall    németh juci    tegnapután    esclin syndo    battlecross  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2020 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!