lemezajánló [nagylemez] 2010. július 16. péntek 16:34
nincsen hozzászólás
szerző: MorelloKerecsenSólyom: Aquileia Ostroma Nail Records
A manapság igencsak reneszánszát élő folk metal műfajt alapvetően két csoportra lehet bontani. Vannak a komoly hangvételű, epikus, csata-metal csapatok (Ensiferum, Turisas, Skyforger), és vannak a „móka-metal” bandák, a maguk csűrdöngölős, viccelődős, táncolható nótáikkal (Finntroll, Korpiklaani). Persze ezek olykor kőkeményen savazzák egymást, hogy mi is a folk metal igazi lényege, szabad-e egyáltalán mulatós zenét csinálni az ősi népi dallamok feldolgozásával. Erről amúgy kár vitát nyitni, nyilván mindkét ágazatnak megvan a maga (javarészt egymást átfedő) rajongói köre, és ha igény van rá, mindenki hadd élvezze kedvére azt a fajta zenét, ami őt szórakoztatja. A folk metal itthon is rendkívül népszerű, de igazán kiemelkedő csapatnak talán csak a Dalriadát lehet nevezni, akik már tényleg óriási rajongótáborral bírnak, és ontják a kiválóbbnál kiválóbb nótákat. Most egy új formáció lépett a színre, a szegedi KerecsenSólyom zenekar, akik valamelyest ötvözni próbálják a fenti jellemzőket.
Bemutatkozó lemezük, az Aquileia Ostroma egy EP-nek fogható fel, ugyanis az intro mellett öt nóta található meg a korongon, így a teljes játékidő alig haladja meg a fél órát. De ez nem is baj, manapság már úgyis nehéz rászánni az időt teljes albumok végighallgatására elejétől a végéig, így legalább jobban lehet koncentrálni a zenére. A külcsínt semmiféle panasz nem érheti, rendkívül szép és igényes lett a borító és a booklet. A zenekar ráadásul külön dedikálta számunkra az albumot, ami pláne jófejség. A hangzása is a helyén van az Aquileia Ostroma albumnak, ami nem lehetett kis munka, hiszen rengeteg hangszernek kellett a helyére kerülnie és arányosan megszólalnia. Ugyanis az alapvető dob-gitár-basszus mellett van itt még szinti, furulya, duda, tekerő, harsona, hegedű, és még számos egyéb hangcsiholó berendezés. Kórusokkal is alaposan meg van támogatva a lemez, a tagok vokáljai mellett egy külön négy tagú kórus is hallatja a hangját. Szóval elég komplex zeneiséget képvisel a KerecsenSólyom, ami mindenképpen pozitív, kérdés hogy a végeredmény is ennyire meggyőzően sikerült-e?
A Hívó néven futó intro egy szép, középkori hangulatú dallamra épül, a háttérben lángok ropogásával (a felperzselt Aquileia?), szóval a hangulatot máris sikerült megteremteni. Az Aquileia Ostromában aztán belépnek a modern hangszerek, és egy nagy csataordítás után elszabadul a nóta. Kicsit az Ensiferum/Moonsorrow párosra emlékeztet a karcos, de még éppen nem hörgős ének. Egy bajom van csak, hogy a szövegritmizálás és maguk a dalszövegek nagyon nyögvenyelősre sikerültek. Túl sok sztorit akarnak elmondani, ezért természetellenesen zsúfoltnak tűnik a szöveg, ami a ritmizálásnak is a kárát látja, nem adja magát gördülékenyen a dallamra, ami nagy hiba egy ilyen műfajban, amelynek az együtténeklés és a csordavokálok a fő erősségei. Sajnos a többi nótában is megfigyelhetjük ugyanezt. Amúgy csak a riffelős és gitárszólós résznél dominálnak a torzított gitárok, egyébként a népi hangszerek viszik a prímet a dalban. Ez a többi szám esetében is igaz, úgy látszik, ez a KerecsenSólyom egyik koncepciója, ami teljesen rendben is van, izgalmas és valóban régies hangulatú lett tőle a zene.
A Hősök Mulató Mezeje kellemes madárcsicsergéssel indul, aztán jön a tekerőlant, és a kicsit törökös hangulatú hangszerelés. Ez már erőteljesebb, gyors, metalos nóta, a dobmunkát külön érdemes figyelni, nagyon jókat üt Árpád. A csatakiáltás már védjegyszerű, viszont a szövegritmizálás sajnos ugyancsak nincs mindenhol a helyén. Vidám hangulatú, amolyan összekarolós, dajdajozós, kántálós nóta A Hősök Mulató Mezeje, de a szélvészgyors, zúzós részek szerelmesei is megtalálják a számításaikat. A Kerecsen című nótában ugyancsak a gitárok dominálnak, eleinte csak a furulya van jelen díszítés jelleggel. A refrén kiváló lett, a szólómunka ugyancsak pazar. A felelgetős énekrészekben többen közreműködnek, tisztább és hörgősebb hangok egyaránt. A végére egy kis akusztikus, kórusos blokk is belefér, sőt a női ének is nagyobb hangsúlyt kap. Ezt a refrént még sokan fogják dúdolgatni a lemez meghallgatása után, szerintem ez a legjobb dal az albumon. Az elmaradhatatlan csataüvöltés úgy tűnik, nem maradhat ki egyik Kerecsen számból sem. A Keve Ostora kissé kaotikusra sikerült, nehéz követni a sokféle énekhangot és a ritmikát. Egy folk metal dalnak sokkal direktebbnek kell lennie, ami magával ragadja a hallgatót. És ez nem zárja ki azokat a progos elemeket, epikus részeket, amelyek bőven megtalálhatók a nótában. Megint őrületes dobjátékot kapunk ebben a dalban, de a szinti is szerephez jut. A záró nóta a Csatába! címet viseli, van is benne bőven Ensiferum-os tekerés, hejj-ezős ököllengetés, de lágy, együtténeklős melódiák is. Jó dal, kellemes lezárása a lemeznek.
Szerintem jó ötlet volt kiadni ezt az öt teljes értékű nótát, és nem húzni-nyúzni a lemezt további öt dal hozzácsapásával. Így bármikor elővehető, könnyed hallgatnivaló az Aquileia Ostroma, amely nem emészt fel túl sok időt. A srácok (és hölgyek) komolyan vették a folk metal meghatározást, hazai metal zenekar talán még sosem használt ennyiféle népi hangszert. Ez a sokszínűség az egyik nagy erénye a KerecsenSólyom daloknak, ugyanis jól sikerült kombinálni a keményebb riffeket, a gitárdallamokat, az izgalmas gitárszólókat, és a kőkemény dobolást a régi magyar (és olykor török) zenei motívumokkal. Az Alkonyat művésznéven futó énekes hörgősebb, de mégsem fülsértő énekhangja szintén a helyén van, bár néhol dallamosabb ének hatásosabb lenne (amelyből amúgy szintén van bőven, a többi tag és a kórus közreműködésével). Amin viszont mindenképp javítani kell, az a szöveg ritmikája. Maguk a dalszövegek nagyon érdekesek, sztorizgatósak, de egyszerűen nem lehet ennyi mondanivalót belesűríteni anélkül, hogy a nóta befogadhatósága kárát ne lássa. Persze rock/metal műfajban mindig is nehéz volt (megfelelő színvonalon) magyar nyelven énekelni, de a Kerecsennek sikerül az anyanyelvet párhuzamba hozni a magyar népi dallamokkal, már csak egy kicsit kell simítani hozzá. Igényes, élvezetes lemez született, a folk metal rajongói szerintem szeretni fogják az Aquileia Ostroma albumot. Szimpatikus csapat a KerecsenSólyom, igényesség csillagos ötös, a koncepció abszolút helyénvaló, a számos vendégzenésszel és különleges hangszerrel való összjáték ugyancsak figyelemreméltó. Van még hová fejlődni, számomra továbbra is a Dalriada marad a műfaj hazai királya, de ez a debütalbum biztató a továbbiakra nézve.
16:34
