beszámoló [koncert]  2010. július 19. hétfő   15:30

nincsen hozzászólás

  Nagy fába vágta fejszéjét a MastericA nevű hazai Metallica tribute zenekar, amikor fejükbe vették, hogy a 11 évvel ezelőtti San Francisco-i S&M koncertet saját előadásban viszik színpadra. 1999-ben a San Francisco Symphony Orchestra egészítette ki a Metallicát, nálunk a szimfonikusok szerepét az Óbudai Danubia Zenekar töltötte be, és a koncertre visszatekintve úgy gondolom, a fellépők közül mindenki beleadott apait-anyait a produkcióba.
  
  Szombaton este már kapunyitásra odaértem, hogy felmérjem a helyszínt és a fotózási lehetőségeket, majd kisebb várakozás kezdődött, a kezdés ugyanis a meghirdetetthez képest kis késéssel volt. Viszont amint felhangzott Ennio Morricone szerzeménye, az intróként játszott The Ecstasy of Gold, már nem is érdekelt a késés, hagytam, hogy magával ragadjon a koncert. Közben a MastericA tagjai is feljöttek a színpadra (a Metallicához képest eggyel többen vannak, frontemberük James Hetfielddel ellentétben egy szám kivételével inkább csak énekelt), és nemsokára bele is vágtak az első Metallica számba. Ami azonban nem az S&M-ben következő Call of Ktulu volt, hanem a Master of Puppets. Az este folyamán végülis 16 szám hangzott el az eredeti koncert 21-éből, kimaradt például a Hero of the Day és a -Human is, de ennek ellenére nem volt hiányérzetem, jól haladt előre a koncert számról számra. Egyedül a Nothing Else Matterst követően történt olyan, ami kicsit megtörte a lendületet: amellett, hogy ugye egy lassú számról van szó amelyhez Hartmann Zoltán énekes leült, és akusztikus gitárt ragadott közvetlenül utána szünetet is tartottak. Nos, ez a 15-20 perc kissé inkább időhúzásnak tűnt, úgy gondolom, kár volt a produkciót megtörni vele, vagy legalábbis kár volt pont ott megszakítani.
  
  A színpad meglehetősen zsúfolt volt, a szimfonikusok némelyike a dobos mögötti plexifal mögött fért csak el. Az énekesnek se maradt így túl sok mozgástere, de ő szerencsére megoldotta a helyzetet azzal, hogy egy-két alkalommal lejött a közönséghez a színpad elé. Bár hangja nem hasonlítható James hangjához, ettől függetlenül nagyon jól szólaltak meg a dalszövegek a MastericA frontembere torkából is. Rácz Márton karmester mindeközben lelkesen dirigálta a Danubia tagjait, akiken szintén látszott, hogy örömmel vesznek részt a produkcióban, némelyikük még egy-egy metalvillát is mutatott a koncert során.
  Sajnos a technika vagy a technikusok nem voltak teljesen a banda és a zenekar segítségére, hogy a hangzás az eredetihez közelítő legyen: a hangosítás hagyott némi kívánnivalót maga után, különösen a koncert első felében. Az előbb ugyan negatívan állítottam be a szünetet, de egy dolgot mindenképpen meg kell említeni: arra jó volt, hogy kicsit bütyköljenek a keverőpultnál, és a koncert második fele már igazán jól szólalhasson meg.
  
  Ahogy az eredeti S&M koncert is két napon zajlott (1999. április 21-22-én), úgy Budapesten is két egymás utáni júniusi estére invitálták a Metallica zenéjét kedvelőket. Igazából lehet, hogy ez hiba volt, mert sajnos a nézőtér igencsak szellős volt: a hátul lépcsőzetesen elhelyezkedő ülőhelyeken legfeljebb százan lehettek, és a színpad előtt is csak pár százan álltak. (A második napról ráadásul még ennél is kevesebb látogatóról hallottam híreket.) A közönség mindenesetre igen vegyes volt, a tizenéves fiatalságtól a 70-80 év körüli idős néniig bezárólag minden korosztály képviselte magát. Öltözködés terén is mind a két véglet megjelent: voltak feketébe öltözött, szegecses csuklópántos rockerek és elegáns kisestélyiben érkező hölgyek is.
  
  A kisebb problémák ellenére személy szerint nagyon élveztem a SymphonicA névre keresztelt koncertet, érezni lehetett, hogy a MastericA tagjai sokat dolgoztak a produkción, és a Danubia lelkes zenészei is rengeteget gyakoroltak az előadásra, ráadásul mind mosolyogva ültek a színpadon, már amikor épp nem hangszerükre koncentráltak. Nagyon remélem, hogy a kevés érdeklődő nem veszi el a kedvüket a tervezett folytatástól, ugyanis a koncert honlapjának tanúsága szerint még az idei év folyamán hat vidéki és hét külföldi városban szeretnék előadni mindezt. Aztán talán ők beválthatnák Lars Ulrich S&M-es kamu beszólását is: Same time, next year!
  
  A SymphonicA koncert számlistája a következő volt:
  1. The Ecstasy of Gold (Ennio Morricone: A jó a rossz és a csúf)
  2. Master of Puppets
  3. Of Wolf and Man
  4. The Thing that Should not Be
  5. Fuel
  6. The Memory Remains
  7. No Leaf Clover
  8. Devil´s Dance
  9. Nothing Else Matters
  10. Until it Sleeps
  11. For Whom the Bell Tolls
  12. Wherever I May Roam
  13. Sad but True
  14. One
  15. Enter Sandman
  16. Battery

Kulcsszavak:
  symphonica      masterica 

Szólj hozzá!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás