szerző: DinoTarja Turunen a Miskolci Operafesztiválon
A Nightwish együttes hangzásának kétségkívül egyik meghatározó eleme volt Tarja Turunen hangja. Leváltása után többen el is pártoltak a finn metalegyüttestől, és inkább a szopránénekesnő pályafutását kísérték a továbbiakban figyelemmel. Igaz, mások szerint meg Tarja önmagában semmit se ér, Tuomas Holopainen számai nélkül nem tud kiteljesedni az énekesnő. Szerencsére azonban szépszámú hazai rajongótábora alakult ki Tarja kisasszonynak, akik igazán szeretik és tisztelik a „Finnország hangja” címmel is illetett a bájos szopránt. Aki ezt lelkesen viszonozza is, és turnéi során rendszeresen megfordul Magyarországon. Harmadik egyéni látogatása Miskolcra vezetett, ahol a Miskolci Operafesztivál keretében lépett fel. Az Opera-Rock Show rendezvény koncepciója, hogy népszerű rock vagy metal előadókat hoznak el a rajongóknak, azonban egyáltalán nem hagyományosnak nevezhető produkciókkal. Minden esetben szimfonikus zenekar egészíti ki a fellépőket, akik saját számaik mellett klasszikusokat is elővesznek az este során. 2007 nyarán a svéd Therion nyitotta a sort (az előadásról DVD/CD felvétel is megjelent The Miskolc Experience címmel), majd egy évvel később az Epica követte őket (tőlük dupla CD jelent meg, a The Classical Conspiracy). Idén pedig Tarját sikerült megnyerniük a miskolciaknak, aki a Reményi Ede Kamarazenekarral és egy kórussal közösen lépett színpadra június közepén a Jégcsarnokban.
A Classic and Divine címet viselő előadás helyszíne már 3 évvel korábbról ismerős volt, azonban szerencsére ezúttal nem estek a szervezők abba a hibába, hogy mindenképpen ültetett koncertben gondolkodtak. A Therionon is kb. csak a klasszikusokra építő első rész alatt maradtak ülve a fanatikus rajongók, a második felében megrohamozták a színpad előtti kordont, ami sokakat a székükre állására késztetett, hogy rendesen láthassanak. Mindez azonban a közönség szimfonikusokat hallani szándékozó, a komolyzenei koncerteken üléshez szokott részének kevésbé lehetett pozitív élmény. Idén a lelátók lettek az ülőhelyek, a színpad előtti rész pedig „dühöngő” maradt, azaz állva élvezhették az ottaniak a koncertet. A műsor kezdetére a lelátók nagyjából meg is teltek, a küzdőtér ellenben közel se tűnt teltházasnak, de legalább kényelmesen elfért mindenki.
A színpadra körülbelül 40 zenész és 25 tagú kórus sétált fel (utóbbi nagyjából fele-fele arányban állt nőkből és férfiakból), majd megérkeztek a Tarját kísérő bandatagok is. Mike Terrana dobos és Max Lilja csellós már ismerős volt a tavalyi budapesti koncertről, őket ezúttal gitáron Alex Scholpp, basszusgitáron Oliver Holzwarth, billentyűkön pedig Christian Kretschmar egészítette ki ez alkalommal.
Az elegáns fekete estélyiben színpadra lépő Tarját természetesen üdvrivalgás fogadta, aki a My Winter Storm album négy népszerű számával nyitotta meg a fellépést. Ezt követte az Operafesztiválhoz kapcsolódó blokk, azaz a klasszikusok. Jelen esetben ez négy áriát jelentett, kettőt a finn Sibeliustól, egyet Dvořáktól (tőle a Therion is választott egy darabot három évvel ezelőtt), egyet pedig Edvard Griegtől. (A pontos lista a cikk végén található.) Nem vagyok operarajongó, de mások véleményeit hallva és olvasva is úgy tűnik, hogy nem túl ismert darabokat sikerült összeválogatnia az előadásra. Ezt a blokkot színesítette amúgy az est egyetlen Nightwish szerzeménye is, az Angels Fall First fantasztikusan megszólaló, átdolgozott változata. Sajnos a közönség hallhatóan nehezen tűrte a klasszikus számokat, a közönségben állva beszélgetésük igencsak zavaró volt, már-már elnyomta ez Tarja hangját is... Tarja jelenlétét a szokásos kisugárzás nyomatékosította. Elkerülhetetlen, hogy azonnal minden szem rá szegeződjön, amint megjelenik a színpadon, és az együttes többi tagja a háttérbe szoruljon. És úgy érzem, ezt a többi zenész nem is próbálta megváltoztatni, elvégre ez egy Tarja koncert volt. Mike Terrano azért produkálta magát a dobok mögött: jellemző dobütőpörgetése sokszor szerepelt repertoárjában. Mindez pedig még csak nem is cikis neki, tavalyi dobszólójával a Petőfi Csarnokban is megmutatta számomra, hogy egy kiemelkedő képességű dobost köszönthetünk személyében.
Idén új album is érkezik Tarjától (What Lies Beneath), így nem maradhatott el némi „előzetes” erről se. A szünetet követő rész két kivétellel az új dalokról szólt, és ez alapján lelkesedéssel várom az új lemezt. Vegyesen várhatóak ezúttal is rockosabb és lassabb szerzemények. A felvezetésekből az egyik új dalról például megtudhattuk, hogy James Bond filmzene inspirálta, egy másikat (Rivers of Lust) pedig „nagyon-nagyon szomorú” számként jelzett, gyerekbántalmazás és -prostitúció témával. Természetesen mindegyiknél erőteljesen jelen voltak a szimfonikusok is. Amúgy a számok felvezetései mellett is rengeteget kommunikált Tarja a közönséggel, ahogy ezt már eddig is megszokhattuk tőle.
A koncert során a klasszikusoknál kissé leülő hangulat - és az eközben beszélgető emberek - ellenére úgy gondolom, egy fantasztikus koncerten lehettem jelen, Tarja ismét megmutatta, hogy csodás hangjával remekül el tudja bűvölni a hallgatóságot. Egyúttal egészen biztos vagyok, hogy nem utoljára láthattuk őt hazánkban: látszott rajta, hogy szereti az itteni rajongókat, így feltételezhető, hogy az új album megjelenését követő turné állomásai között is megtaláljuk majd Magyarországot. Ugyanakkor arra is nagyon kíváncsi leszek, hogy mi lesz az Opera-Rock Show folytatása, kik várhatók következő fellépőnek?
A Classic and Divine koncert teljes számlistája a következő volt: Boy and the Ghost My Little Phoenix I Walk Alone Sing for Me Oasis Sibelius Demanten pĺ marssnön Sibelius Susa Antonín Dvořák Song to the Moon Angels Fall First (Nightwish) Edvard Grieg Peer Gynt: Solvejgs Song You Take My Breath Away --- The Reign In for a Kill Rivers of Lust Die Alive Still of the Night (Whitesnake) The Archive of Lost Dreams --- Crimson Deep
12:53
