lemezajánló [nagylemez]  2010. június 8. kedd   13:39

nincsen hozzászólás

  A gyomaendrődi Nasmith zenekart valamelyik Stagediving fesztiválon láttam először koncerten, ahol egész egyszerűen letaglózott az előadásuk. Ilyen feszességgel magyar bandát játszani még nem láttam, és a kiállásuk, beleélésük, nótáik is teljesen rendben voltak. Teljesértékű debütalbumuk, a Viharos Csend 2010 áprilisában látott napvilágot, és bár a keményebb zene képviselői úgy istenigazából sosem áltathatják magukat azzal, hogy képesek lesznek kitörni az underground falai közül, a Nasmith letett az asztalra egy olyan nagylemezt, amit a stílus minden kedvelőjének hallania kell!
  Ez a stílus pedig a sokaknál ellentétes érzelmeket kiváltó metalcore világa. Az irányzat elég széles spektrumot átfog, a brutális, folyamatosan acsarkodós Unearth / Parkway Drive vonaltól egészen a dallamos éneket előtérbe helyező Killswitch Engage / Bullet For My Valentine világáig. A Nasmith inkább valamelyest az utóbbiak felé hajlik, köszönhetően Szabó Rajmund énekesnek, aki egy kiváló hang, mind a dallamok, mind az üvöltözés, mind az öblös hörgés tekintetében. Koncerten is tökéletesen prezentál egy személyben mindenféle és -fajta vokált, szóval tehetséges a srác. De zeneileg a durvább vonal felől is van bőven headbang-elésre vagy alapos túrásra ingerlő téma, és persze az elmaradhatatlan, jellegzetes metalcore-os melódiák. Terdik Károly Zoltán és Czeglédi Sándor riffmesterek fáradhatatlanul ontják a fémet, szólózásra viszont nem nagyon ragadtatják el magukat, csak a Ha Igazán Kelleszben hallunk egy rövid futamot. Szerintem lehet ezzel bátran próbálkozni a jövőben. Ágoston Balázs dobjátéka nem tartalmaz túl sok díszítést, de precíz, feszes, tehát kiváló alapot szolgáltat a nótáknak. Erdős Dániel basszusa épp csak annyira hallatszik, hogy érezni lehessen a háttérben. Végül is nincs ezzel gond, szóval a keverés, hangzás arányosnak mondható, jól kihozza a metalcore riffek harapós élét.
  
  Maguk a számok túl sok mindenben nem különböznek egymástól, olyan metalcore megoldásokat kapunk, amelyeket már bőven hallhattunk az előzőleg megemlített bandáknál is, viszont a dalok elképesztően fogósra sikerültek, Rajmund refrénjeit pedig önkéntelenül is dúdolni kezdi az ember. És ezek a fegyvertények épp elegek ahhoz, hogy egy kiemelkedő lemezről beszéljünk. Nem említettem még, hogy a csapat mindvégig magyar szövegekkel operál, és ez is jól működik. Ezekben a modernebb metal kategóriákban elég stílusidegennek tűnik a magyar nyelv és a ritmika, de a Nasmith-nél ez is a helyén van, mind a dallamos, mind a durvább éneknél. Amiben tovább lehetne lépni, hogy Rajmund sokkal sűrűbben használhatná a bömbölős/hörgős/üvöltős énjét, hiszen mindez nagyon megy neki, és a daloknak adna ezzel még egy méregfogat, még harapósabbá válhatna a zene.
  Koncerten minden túlzás nélkül kiváló a csapat, egyszerűen látni kell őket. Számomra a Nasmith lemeze két dolgot bizonyított be: 1. a lesajnálás és kritikák ellenére igenis léteznek Magyarországon olyan underground metal bandák, akik nemzetközi szinten is bátran megállnák a helyüket műfajukon belül. 2. még a modern metal irányzatain belül is működőképes tud lenni a magyar nyelv. Talán Magyarország egyik legtehetségesebb metalcore zenekarát tisztelhetjük a Nasmith legénységében, remélem hogy minél többen megismerik a zenéjüket, és még sok igényes, zúzós lemezzel megörvendeztetnek minket.
  
  
  Felállás:
  Szabó Rajmund: ének
  Terdik Károly Zoltán: gitár
  Czeglédi Sándor: gitár
  Erdős Dániel: basszusgitár
  Ágoston Balázs: dob
  
  
  Nasmith: Viharos Csend
  1. Amikor Más Nem Lát
  2. Bízz Még
  3. Rólad Szól
  4. Nyílt Láng
  5. Ha Igazán Kellesz
  6. Vedd El Újra
  7. Mennyi Még A Vége
  8. Ahonnan Jössz
  9. Én Álmodok

Kulcsszavak:
  nasmith     viharos csend 

Szólj hozzá!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás