beszámoló [koncert] 2010. május 23. vasárnap 16:53
nincsen hozzászólás
szerző: BarnaWolves In The Throne Room, The Moon And The Nightspirit 2010. május 10., Budapest, Dürer kert
A májusi hónap a nagy nevek (Uriah Heep, Metallica) mellett egy igazi underground koncerttel is kedveskedett az igényes, kimunkált black metalt szerető zenebarátok számára. Az amerikai Wolves In The Throne Room művészi szintre emeli a stílust, terjengős dalaikkal a természet háborítatlan, zabolázatlan erejét jelenítik meg. Előttük a magyar The Moon And The Nightspirit játszott, akik finomabb zenei megoldásokkal igyekeztek bemelegíteni a Dürer kert kistermében álldogáló hallgatóságot.
A 2003-ban alakult, eddig 3 nagylemezt kiadó The Moon And The Nightspirit muzsikája a középkori és pogány népzene keveréként írható le. A duóként működő brigád koncerten két plusz taggal egészül ki, hogy megfelelően tudják prezentálni hangulatos dalaikat. A Szabó Mihály és Tóth Ágnes által létrehozott zenei miliő bennem egy reneszánsz korabeli lakoma képét idézte fel, vagy egy Mátyás király korabeli díszes fogadás háttérzenéjeként tudnám elképzelni a zenekart. A lényeg a háttérzene kitétel, mert így önmagában kicsit ide nem illőnek, mitöbb, hosszútávon unalmasnak ítéltem meg az előadásukat. Pedig a hangulat a helyén volt, a zenészek korabeli ruhákban díszelegtek, és a muzikális teljesítményekben sem volt hiba. Egyszerűen nem fogtak meg, de ettől függetlenül egy érdekes színfoltot képeznek a kortárs zenei palettán.
Rövid átszerelés, és színpadcsinosítás után már a deszkákon is termettek a Wolves In The Throne Room muzsikusai. A 2004-ben alakult bandát a két Weaver testvér alkotja (Nathan és Aaron), akik egy saját maguk által működtetett farmon élnek a természettel teljes összhangban. Radikális környezetvédő eszméik életük meghatározó sarokpontjai, amelyek így a Wolves In The Throne Room zenéjének gondolati magvait alkotják. Ezek a természetbarát, spirituális kinyilatkoztatások eddig három nagylemezben manifesztálódtak. A zenészek a fellépésen a látványról is gondoskodtak: a koncert hangulatát az érdekes színpadkép alapozta meg. A dob előtt hatalmas kiszáradt fagyökér tespedt, mellette pedig mécses, füstölő, tarotkártya és állatkoponya is a díszítés elemeit képezte. A sötétbe burkolózó termet csak a Nathan gitárjából vibráló kék fény, és a dob alól előtörő sárgás fénysugár világította meg. A háttérvásznakon állatok jelentek meg: volt itt farkas, őz, meg valami kanalas gém is. Már csak nyilazás, meg bográcsozás hiányzott a teljes erdős/vadászós természetjáró élményhez. Amikor a három zenész (a két tag mellett volt egy session muzsikus is) belekezdett a produkcióba, akkor vált teljessé az audiovizuális élmény. A hosszú (15 perc körüli) szerzemények katartikus élményt adtak, igazi őserővel zúdultak ránk a gyors black metalos darálások és a lassabb, kimértebb zúzások, amelyek hatását a mindent beborító, plafonon érdekes formákban gomolygó füst tovább mélyített. A zenészek együtt éltek a produkcióval, lelkük lázadó szikráit beleadva prezentálták a természet zabolázatlan erejével megdördülő kompozíciókat. A hangzás is kellően nyers és erőteljes volt, és a mindössze 4 dalból álló fellépés 50 perce így volt teljes, kerek és tökéletes. Amikor a koncertre igyekezvén Nathant láttam profi fényképezőgéppel a nyakában, ahogy zakkant botanikus módjára simogatta, vizsgálgatta az út széli fák leveleit, nem gondoltam volna, hogy ilyen bestiális produkciót fog zenésztársaival a nyakamba zúdítani 2 órán belül. És lőn, a Wolves In The Throne Room egy zseniális fellépést adott a Dürer kert kistermében. És még szimpatikus is, hogy puszta kézzel szántanak, vetnek a jómunkásemberek otthonukban. Persze, ettől még nem fogok Kis növényhatározót bújni holnaptól, és vajat köpülni a kertben, de a kitartó, állhatatos eszméik és egyéni értékeket hordozó zenéjük miatt le a kalappal a Weaver tesók előtt.
Ez a koncert újfent bizonyította, hogy underground keretek között lehet igazi értékekre bukkanni. Az ilyen bandák egyéni, művészi látásmódja és belső tüzet hordozó, a nézőket is magával ragadó előadása sokszor elhomályosítja az ismert gigazenekarok lélektelen produkcióit. Így tett aznap este a Wolves In The Throne Room is.
16:53
