Schmiedl Tamást, ismertebb becenevén Smicit a legtöbben a legendás Moby Dick ugyancsak legendás frontembereként ismerik. A hazai thrash metal egyik atyja most egy friss projektjével is bemutatkozott, amelynek neve Bloody Roots. A legszebb Moby Dick-es időkbe visszarepítő, de mégis naprakész debütalbum az Isten Kezében címet kapta. Az új formációról és a lemezről faggattam Smicit, aki őszintén megválaszolta a mostanság bonyolult státuszban leledző Moby Dick-re és zenésztársai projektjére vonatkozó kérdéseket is.
Helló Smici! Először a Moby Dick-ről kérdeznélek. Bár akad néhány koncertesemény, meglehetősen inaktívvá vált a csapat. Mi ennek az oka? Várhatunk még sorlemezt Moby Dick név alatt?
Nincs igazi menedzsmentje a zenekarnak és nehéz is egy zenekart úgy szervezni, ha a zenekari tagok még a megritkuló koncertmeghívások egy részét sem tudja elvállalni, mert annyira sűrű a naptár az egyéb elfoglaltságokkal. Mint tudjuk nem könnyű egy seggel több lovat megülni, így nincs min csodálkozni, ha kissé ellaposodnak a dolgok. Jövőre lesz a zenekar 30. jubileumi éve, a labda fel van dobva, ránk vár, hogy leüssük. Mindannyian szeretnénk egy új lemezt, de hogy ezt a kívánságunkat mennyire tudjuk valóra váltani, a következő félévben fog eldőlni.
Hogyan sültek el az utóbbi hónapok Moby Dick eseményei? Gondolok itt az újrakiadásokra, koncertekre, stb.
Ha az Ugass kutya eladási adataira vagy kíváncsi azt kell mondjam, nem tudom. Még nem mertem megkérdezni a kiadót, de gondolom nagy csodák nincsenek. A lemeznek a nagy többség részéről jó volt a fogadtatása, örültek az újrakiadásnak, a sok extrának és a kedvező árnak. A bónusz DVD nem egy 25 éves jubileumi kaliber volt, de ezt senki nem is várhatta tőlünk. Páran kifogásolták, hogy némely dalokat kissé lassabban játszottunk a kelleténél, amiben van igazság. A külföldi zenekarok megmalmoztak minket, így nem az eredetileg megállapodott időpontban léptünk színpadra, hanem nagyon későn. Nem csak a közönség, mi is fáradtak voltunk.
A koncertekről pedig annyit, hogy a saját szervezésű koncerteken minden zenekarnak keményen meg kell küzdeni a látogatottságért és ezen a téren a realitásokat nézve helytálltunk más „divatosabb”, ma jobban futó csapatokkal szemben is, de kirobbanó nézőszámokat ma szinte lehetetlen produkálni. A fesztiválok idejét éljük, ami egyrészt sok zenekarnak nagyon jól jön, másrészt meg nagyon odavág a vidéki koncertezésnek. A fesztiválokon tavaly, meg előző nyarakon is taroltunk, már ahová sikerült bejutnunk. Iszonyú nagy sikerrel játszottunk fullos, telt sátrak előtt, mégis van ahova évek óta nem hívtak vissza minket. Ha ezt valaki érti, akkor magyarázza el nekem! Illetve nekem van némi fogalmam a dolgok működéséről, de ezt hagyjuk, mindenki gondoljon amire akar.
A többi tag megalapította a Hungarica zenekart. Érdekes helyzet, mert néhány nóta még tudtommal a Moby Dick számára íródott, ami aztán a debütáló Hungarica albumon jelent meg, persze másképp hangszerelve, és más énekkel. Mi volt az oka ennek? Illetve te magad hogyan viszonyulsz a Hungarica projekthez, akár zeneileg, akár más szempontból?
Szó sem volt ekkor még Hungarica zenekarról és egy teljes nagylemezről, arról meg főként nem, hogy a Nem keresek új hazát című már publikált Moby Dick dalból ezentúl Hungarica dal lesz. Más az énekes, de nincs ez másképpen hangszerelve, az ének se más, teljesen ugyanaz. Nem tudom ez a más hangszerelés dolog részedről honnan jött, de ezen dal esetében ennek ellenkezője egyértelműen bizonyítható. Hangról hangra így játszottuk el a Petőfi Csarnok színpadán, elég sokan hallották. Egyébként meg feltehették volna a lemezre teljesen másképpen hangszerelve, akár hegedűvel is, a dolog lényegi részén ez mit sem változtatna. Óriási hibát követtek el, mert ehhez hasonló esetről még csak nem is hallottam. A többi dal vagy ötlet nem volt még Moby Dickként elfogadva, igaz azt sem beszéltük meg, mit lehetne ezekből felhasználni vagy megtartani, illetve mi az amire nincs szükségünk, így az ő döntésük volt, vitték amit jónak láttak. Érdekes módon viszont a javaslataimat sok esetben elfogadták, mert egy-két dalrészlet sokkal metalosabb lett a kiadott lemezen, mint eredetileg voltak és szöveg is volt olyan, amit végül mellőztek.
A Hungarica létrejötte és egy lemez megjelentetése nem okozott volna akkora zavart a Moby Dick életében, de mára világosan láthatja mindenki, amit én már akkor tisztán láttam, hogy a dolgok megváltoztak, más irányt vettek. Nem ezt az utat szántam a Moby Dicknek! Nem kell nekem magyarázni vagy bizonygatni semmit, látja mindenki mi történt. Ennek ellenére elfogadtam, soha nem gátoltam a Hungarica működését, térnyerését, sőt sok esetben a kollegalitás szellemében segítettem is őket. Ez úgy tűnik jó is volt így egészen addig, amíg meg nem alapítottam a Bloody Roots projektet, mert azóta sajnos heves támadásokat kaptam a zenekar részéről.
Már a Se Nap, Se Hold című Moby Dick album is pengetett hazafias húrokat, de nem volt ennyire direkt, mint a Hungarica. Az volt a terv, hogy ezt a vonulatot egy teljesen új bandába helyezitek át, befogadhatóbb (nem akartam eladhatóbbat mondani...) tálalásban, vagy valami más a háttere?
Ezt talán nem tervezte senki, én viszont nagyon is ajánlottam ezt a lehetőséget, mivel semmi kedvem nem volt nemzeti rockzenekarrá alakítani a Moby Dicket. A Moby Dicknek ahhoz, amit ma a közfelfogás nemzeti rocknak nevez, semmi köze. Ez egy másik műfaj, egy más közeg! A gondok lehetnek hasonlóak, de más a megközelítés, más a harcmodor. Én el tudom fogadni a nemzeti rockot, szükség van rá, ugyanúgy ahogy sok minden másra, de én Schmiedl Tamás vagyok és ez itt a Moby Dick. Letettünk már valamit az asztalra, stílust alapítottunk, honosítottunk Magyarországon, ezer kilométerről felismerhető a Moby Dick hangzás, és ezt senki ne akarja politikai célokra felhasználni. Ahogy soha nem mennék el egy Vacsoracsatára, ugyanúgy soha senki nem fog látni egy politikai kampánygyűlésen mikrofonnal vagy gitárral a kezemben és ez teljesen független attól, hogy én mit gondolok és kire szavazok.
Közben te is létrehoztál egy projektet, Bloody Roots néven. Ismerős cím... :)
Időszerű és szükségszerű volt, a sors rendelte így! Örülök, hogy belevágtam, pedig nem volt könnyű döntés, de csak így tudtam újra visszatérni a normális kerékvágásba. Alkotni akartam, dalokat írni, olyan közegben, hangulatban, ami lehetővé teszi a kibontakozást és a görcsmentes munkát. Egyszerűen csinálni ami belülről jön, amit érzek, amit nem kell megvitatni senkivel, egyszerűen örömből zenélni.
A Bloody Roots lemez igen izmos vendégsereget is felvonultat. Ha jól tudom, ők a dalszerzésben is tevékenyen közreműködtek. Hogyan zajlott ez a folyamat, ennyi ember érintettségével?
Tulajdonképpen nem vendégek ők, hanem valamennyien a projekt tagjai, közreműködők. Az hogy az élő koncerteken nincs ott mindenki, az más kérdés, annak is megvan az igencsak kézenfekvő prózai magyarázata. Amikor a szervezés lehetővé teszi és eddig szerencsére több ilyen koncertünk is volt, többen is felléptek már velünk a lemezen közreműködők közül.
A dalok lényegét, alapjait, otthon mindenki kitalálta, feldemozta, aztán az internet segítségével oda-vissza küldözgettük egymásnak, véleményeztük, alakítgattuk egészen addig, míg össze nem állt a végleges állapot. A sok résztvevő miatt a stúdiózás kicsit hosszabb volt, mint alapesetben, de lényegileg minden ugyanúgy történt, mint akár a Moby Dick esetében. A felvételek hazai terepen a soproni MD Stúdióban zajlottak, szép sorban felvettünk mindent és mindenkit. Először a dobokat mankógitárra , aztán a bőgőt és sorban jöttek a gitárok, szólok végül az ének. A keverés és master durván három hétig tartott, de közben énekeltem is.
A szövegeket Te írtad? Vagy ebben is közreműködtek a többiek? Miről szól a lemez?
Egy jelentős részét 7 dalt én írtam, további 5 szöveget a Dalriadás Ficzek Andris, egyet pedig Farkas Zotya írt. Nemzeti és egyéni sorskérdések, a történelem, a jelen és a jövő kérdései merülnek fel a dalokban. Isten szerepét keressük a világban, választ a dolgok miértjére. Egyszerre fogalmazódik meg a dalokban a hit és a kétely. Sorsunk, életünk előre meg van írva, vagy van befolyásunk a dolgok alakulásába?
A koncerteken fix tagsággal léptek fel. Be tudnád mutatni őket? Ki hogyan került a látókörödbe?
A szűk zenekari tagság négy főből áll, rajtam kívül a fiam Schmiedl Balázs szólógitározik, Horváth Tamás bőgőzik és Tarcsai Ádám dobol. Balázsnak van egy másik zenekara, az Amadea, két demójuk is megjelent már és koncerteztek is többfelé az országban, még külföldön is jártak. Tamás egy underground körökben jól ismert technikás progresszív, death csapatban, a hajdani Cavumban nyomta, még innen ismertem. Ádám Hofi tanítványa volt, tulajdonképpen ő ajánlotta.
Egyetértesz azzal, hogy az Isten Kezében mintha csak a Kegyetlen Évek folytatása lenne? Hogyhogy innen folytatod a történetet, és nem a logikus fejlődési lépcsőknek tűnő Golgota/Se Nap Se Hold zenei világától indultál tovább?
Többen emlegetik a Kegyetlen éveket, ami megtisztelő, hiszen a Moby Dick legsikeresebb lemeze, de a lényeg szerintem abban van, hogy az Isten kezében album mindenki szerint nagyon el lett találva. Sőt sokan szuperlatívuszokban beszélnek a lemezről, olyan felsőfokú jelzőkkel tisztelik meg a produkciót és a zenekart, hogy elcsodálkozom, milyen érzéseket vagyunk képesek kiváltani. Lehet, hogy sok szempontból párhuzamot lehet vonni a Kegyetlen évekkel, de benne vannak az anyagban a Golgota vagy akár a Se Nap, se Hold pozitívumai is. Én nem céloztam meg egyetlen lemezt sem követendő példaként a dalírás során, csak egyfajta gondolkodás, hozzáállás vezérelt, olyasvalami, ami a kezdeti Moby Dick-es időnket is jellemezte. Valószínűleg ez az ami átjön a zenén és hat, ezt érezhetik most sokan. A lemez változatos lett, de ugyanakkor a Kegyetlen évek óta nem készítettem ennyire egységes és erős lemezt. Szerencsére nemcsak szerintem, hanem a közönség és az eddigi szakmai visszajelzések alapján is egyértelműen kijelenthető, hogy ez az album magasra tette a lécet, egy hihetetlenül nagy és „logikus” fejlődés.
Ezek szerint, és látva a többiek kalandozásait, a klasszikus thrash vonulatot Te képviselted a Moby Dick-ben? Ott kiknek milyen zenei irányultság(ok) feküdt(ek) elsősorban?
Én elsősorban a Moby Dick-et képviselem, azt pedig klasszikus thrash bandaként vonult be a történelembe. A többieket, hogy ez miért nem elégítette ki azt nem tudom, de a Moby Dick legsikeresebb szakaszában egyszer már tartottunk egy hosszabb kényszerpihenőt a Brazzil projekt megalakulása idején. Szerencsére az a projekt nem lett túl sikeres, így nem lett folytatása, de onnantól már semmi nem volt a régi.
Szerinted van rá esély, hogy az Isten Kezében lemez is hasonló klasszikussá érik, mint a Kegyetlen Évek?
Ezt csak az idő döntheti el, de reménykedem, hogy évek múlva is emlékeznek majd erre az albumra. Az már nem valószínű, hogy ezeket a dalokat is annyiszor játszhatom majd koncerteken, mint ahogy ez a Kegyetlen évek dalaival megtörtént, dehogy ugyanolyan lelkesedéssel, örömmel, az viszont biztos.
A kiadó hogyan viszonyul a Bloody Roots-hoz? Egyúttal a lemezkiadás mai helyzetéről is érdekelne a véleményed.
Reálisan nézve úgy gondolom megkapjuk azt a támogatást, amit elvárhatunk, persze tudomásul kell venni, hogy a lemezkiadóknak beszűkültek a lehetőségei. Ha nincsenek eladások, bevétel sincs, kevés pénzzel meg nem lehet messzire nyújtózkodni. Azzal, hogy a zeneszerető közönség egyre kevesebbet költ lemezek megvásárlására, az egész zeneipart és vele a szeretett és kedvenc zenekarait hozza lehetetlen helyzetbe. Egy zenekart roppant költséges fenntartani és profin működtetni és ha nincs a lemezeladásokból és koncertekből elég bevételük, a szponzorokat hagyjuk, mert az nem realitás, akkor előbb-utóbb már arra sem lesz pénzük, hogy stúdióba menjenek. Egyelőre nincs megoldás, évek óta válság van, az alagút végén még nem látszik a fény.
Miket csinálsz most másképp a Bloody Roots-szal (akármilyen téren), mint a Moby Dick-kel?
Egyszemélyben felelek a zenekar gazdasági működéséért, tehát mindenre én teremtem elő a hátteret, én finanszírozok mindent. Ez így nem könnyű, sőt piszkosul nehéz, de szabadságot ad és ahogy a Moby Dickben is mindig éreztem, remélem most is tudni fogom mi a jó a zenekarnak, hiszen ez is az én gyermekem!
Hogyan látod a thrash metal helyzetét manapság itthon, avagy külföldön? Mennyire követed az új és kevésbé új bandák munkásságát?
A thrash, de az egész metal irányzat mindig is rétegzene volt, még akkor is ha relatíve voltak jobb időszakai is a műfajnak. Néha-néha van egy kis érezhető fellendülés, aztán amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlik. A szerencse az egészben annyi, hogy a rockközönség rendkívül lelkes, hűséges és ez életben tartja a zenekarokat a nehezebb időszakokban is.
Persze hallgatom az új zenekarokat, mivel a mai napig megmaradtam zenerajongónak, de olyan nagy a dömping, hogy szelektálni kell. Régen egy új lemezt hónapokig hallgattam, persze ma is megvannak a kedvencek, de minden ijesztően felgyorsult. Az internet által annyira könnyűvé vált a lemezanyagokhoz való hozzájutás, hogy egy-egy frissen megjelenő CD-nek sajnos nincs már akkora varázsa, sajnos elértéktelenedett a lemezmegjelenés.
Hol tombolhatnak legközelebb Veletek a zúzós Bloody Roots koncertre vágyók?
Egyelőre két biztos nyári fesztivál szereplésünk van, Aug. 13-án az V. Rockfeszten, a felvidéki Nagyudvarnokon játszunk, aug. 14-én pedig a Pollen fesztiválon, Lengyelben lépünk fel.
Üzensz valamit az Underground Magazin olvasóinak?
Akinek még nem volt hozzá szerencséje, hallgassa meg a Bloody Roots CD-t, vagy legalább a honlapunkon és a Myspace-es oldalunkon található dalrészleteket és ha tetszik, ha úgy ítélitek meg, ez a csapat, ez az album megérdemli, akkor támogassátok a magyar zenét és vegyétek meg az eredeti CD-t, mert ez az igazi elismerése egy zenekar munkájának és nagy szüksége van erre minden magyar zenekarnak és az egész zeneiparnak.
10:57
