beszámoló [koncert]  2003. február 24. hétfő   14:53

nincsen hozzászólás

  A korai érkezés egyik előnye, hogy nem kell 10 percet fagyoskodni a bejárat mellett található ruhatár előtt, hogy beadjuk kabátjainkat, és táskáinkat. A másik, hogy még bőven van ülőhely, ahol kényelemesen el lehet fogyasztani első itókáinkat.
  A Vörös Lyuk egyik előnye, hogy kezd kialakulni egy mag, amelyik legyen szó punk, hardcore, vagy ska buliról, az esetek jelentős részében jelen van, főleg, ha máshol esetleg nincs más kulturális rendezvény. Ez egy szórakozó helynél szerintem nem elhanyagolható dolog, ráadásul ezen az estén jelentősen hozzátett a közönség aktivitásához.
  
  Kezdésképpen megcsodálhattuk a Reach Out négytagú szolnoki formációt. Szokásos felállás, és egy énekes / ordibátor srác a tánctér közepén. Ami tetszett, hogy pörögtek ahogy azt kell. Nem pózoltak, és a zene is darálás volt végig. Ami nem tetszett, hogy még azt sem tudtam megállapítani, hogy magyar, vagy angol szövegek hallatszódnak, meg hát a zene is olykor kásásan érte el hallójárataimat. Összességében egy ígéretes zenekarnak tűnik a Reach Out, még ha csak 15 percet pörögnek is.
  
  Human Error. A dobok mögött egy Abba rajongó koncertszervező Pándi Balázs úr verte szét a cineket. A többi tag változatlanul ugyanaz. Viszont a zenében történtek elhajlások. A grind felé tendáló dolog, amivel folytatja különcségét a hazai zenei undergroundon belül szinte egyedülálló Human Error. Iszonyú bemozdulás lett úrrá a közönség jelentős részén a harmadik, negyedik szám után (ez kb. öt perccel kezdés után történt). Én személy szerint még nem láttam ilyen hangulatú HE bulit, amit láthatóan a zenész fiatalemberek is nagyon élveztek.

  Ezen a koncerten kezdődött meg az egész este mottójának is nevezhető Fuck The Police káromkodás” is. Ugyebár van a Human Errornak egy ilyen című szösszenete, aminek a szövegét a közönség jelentős része még aznap este meg is tanulhatott Majd később folytatta ezt a Rambo, de ezt majd később. Elhangzott még az abszolút zenekarra jellemző minimál 20 másodperces szám a Just One Question. (Személyes kedvencem).
  Ok. A két héttel azelőtti Count Me Out koncertnél már most jobb hangulat uralkodott el. A Hold X Truera az előzőnél még nagyobb ugra-bugra alakult ki, ami elsősorban punk arcoknak, meg néhány lelkes hc arcnak volt köszönhető. Még aki nem szereti a HXT zenéjét (mint én), az is borzasztóan tudta élvezni a bulit. Jól is szóltak, ment a csordaének, volt olyan hardcore koncert hangulata az egésznek. Valaki megjegyezte koncert után, hogy csak akkor van ilyen bemozdulás a csapatra, ha a közönség soraiban van néhány részeg punk/hc tag. Biztos igaza volt, de akkor legyen ez így mindig
  
  A Rambora való készülődés szomjoltással telt el, amire bőven volt idő, hiszen jött a szokásos színpadátrendezés. Az amerikai arcok zenéje összességében nem tűnt ki bármely más eddig hallottétól, ráadásul a megszólalás sem volt kiugróan jó. Ennek ellenére a jelenlévők jelentős része úgy gondolta, hogy megér néhány kék-zöld foltot a dolog, úgy, hogy beindult a táncparketten a mozgás. Volt néhány bodysurf kísérlet, meg néhány circle pit, szóval a hangulatra itt sem volt panasz. Úgy tűnt, hogy ezt a színpadon alkotók is pozitívan értékelték, és inspirálta őket. Fura arcok Ramboék. Az egyik pengetős úgy nézett ki, mint egy fanatikus iszlámista, az énekes 120 kilójával, és izzadságtól csöpögő raszta hajával tekintélyparancsolóan mozgott a színpad közepén (többen a Semmi Komoly énekesét, Mezőt vélték felfedezni a fiatalemberben). Elől folyamatosan történt valami érdekes esemény, legrosszabb esetben egy sör landolt valakinek a nyakában

  A koncert ott kezdett unalmassá válni, amikor harmadszor hallgattuk végig a Fuck The Polic-t, illetve minden szám átkötéseképpen ez a szöveg hangzott el. Összegzésképpen: a buli nagyszerűen sikerült, a fellépők is kitettek magukért, még ha némelyikük nem is hozott újat, sivár kis életünkbe.
  Félegy körül szépen elpárolgott a közönség jelentős része. Ska bulikon még háromkor is 100-150 ember tülekedik, legfőképpen az előtérben és kibeszéli magát, és/vagy iddogál. Ez most másképp történt. Mi azért zárásig kommunikáltunk egymással, olykor heves viták közepette. Erről csak annyit, hogy szerintem egy ilyen buli többről szól, mint a koncertek, és nem értem, hova ez a nagy rohanás (persze vannak kivételek), néha nem árt megállni, és egy kicsit behúzni a féket.
  
  A Vörös Yuk jól vizsgázott hc buli tekintetében. Amire ez a cikk megjelenik, már lehet, hogy eltűnik a dühöngő közepéről a lámpaoszlop, de állítólag a könyöklő korlát a színpad előtt megmarad. Közelebb van, mint Gödöllő, nagyobb, mint a Süss Fel Nap, megvannak a maga előnyei és hátrányai, de mindenképpen számolni kell a hellyel.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: