hosting: Hunet
r37
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2010. március 12. péntek   11:38
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Rage, Jaded Heart
2010. március 4, Diesel Klub

  A német Rage talán az a csapat, akiknek promo fotója szerepelhetne a lexikonokban a „megbízhatóság” címszó alatt. Ők az 1985-ös évtől kezdve (akkor még Avenger néven) folyamatosan ontják magukból a nagylemezeket (mostanra már több, mint a huszadikat, te jó ég!), és mindvégig képesek voltak egységes színvonalat produkálni. Sohasem váltak ugyan első kategóriás, kimagasló bandává a power metal stílusban, de kiadványaik elsőtől az utolsóig megbízható, magas színvonalat képviselnek. Mindez az élő fellépéseikre is igaz. Szóval sosem voltak ők világmegváltó banda, de ha valaki rizikótól mentes, kétségtelenül minőségi power metalra vágyakozik, rájuk mindig biztos pontként lehet számítani.
  Ők pedig úgy tűnik, hogy Magyarországra számítanak biztos pontként, hiszen turnéik újra és újra elérik a magyar fővárost. Legutóbb 2008-ban láthattuk a Rage-et a Wigwamban, most 2010-ben pedig a Diesel Klubot látogatták meg, amely már ismerős helyszín volt számukra, hiszen az emlékezetes, 20 éves jubileumi turnéjuk során felléptek már itt.
  
  Az első előzenekarról ugyan lemaradtam, de az ugyancsak Németországból érkező Jaded Heart még jó ideig birtokolta a deszkákat. A banda nem mondható rutintalannak, hiszen már 1994 óta adogatják ki az újabb és újabb albumaikat, amelyek valahol a hard rock és a metal közötti mezsgyén foglalnak helyet. Vagyis nagy zúzdák nem várhatók tőlük (azoknak sem kellett megrémülni, akik Johan Fahlberg énekesen megpillantották az Unleashed pólót), inkább amolyan kellemes, fülsimogató nóták sorjáztak a hangfalakból. A baj csak az volt, hogy pár ötletes melódia, nagyívű refrén után ellaposodtak a dalok. A számaik végéből 2-3 percet simán le lehetne mindenhol csippenteni, mert onnantól már fölöslegesen húzzák-nyúzzák a már elsütött témákat.
  
  Mindenesetre lelkes volt a csapat, a langaléta Johan többször is próbálta a színpad elé édesgetni a megjelenteket, de a legtöbbeknek bőven elég volt a háttérből figyelni a Jaded Heart ténykedését. Michael Müller basszeros mozgott a legtöbbet, ő is próbálta minden módon felvenni a kontaktot a közönséggel. Rajta kívül még Henning Warner billentyűs vonzotta a tekinteteket, aki egyrészt látványosan játszott, másrészt a vokálokba szintén aktívan besegített, sőt néhány sikoltást is megejtett. A buzisan feketére kifestett körmöket azért hanyagolhatta volna... Mondjuk Johan-t is el tudnám képzelni kinézet alapján egy Deathstars típusú banda élén, szóval inkább örüljünk, hogy a hard rock-ot választották műfajnak a srácok. Peter Östros szelíden elgitározgatott a szélen, a kellemes melódiák és ötletes gitárszólók mind neki köszönhetők a Jaded Heart zenéjében. Axel Kruse amolyan Udo Dirkschneider-re emlékeztető kinézetével és grimaszaival magabiztosan szolgáltatta a kimért dobtempókat.
  Nem volt nagy varázslat a Jaded Heart zenéjében, lehetett kellemes és tényleg élvezetes perceket találni a nótáikban, de a többi perc már semmi izgalmasat nem kínált. Arra jók voltak, hogy ne unatkozzunk a Rage színpadra lépéséig.
  
  Peavy Wagner-ék megbízható, sőt akár tipikusnak is mondható koncertprogrammal szoktak általában érkezni, amely bombabiztos alapját szolgáltatja a koncertjeiknek, így a csalódás már eleve kizárt. Ezt még megbolondítják az aktuális albumok néhány szerzeményével, amivel esetleg még meg tudják kavarni az állóvizet (pláne a sok különleges momentumot tartalmazó Speak Of The Dead lemez óta). Most azonban más koncepcióval próbálkoztak, ugyanis a programjuk első fele kizárólag a friss Strings To A Web album szerzeményeiből épült fel. Így szép sorjában lépkedtünk az Edge Of Darkness, Hunter And Prey, Into The Light, The Beggar´s Last Dime dalok között. Az új lemez szerintem igen erősre sikerült (ez gyakorlatilag mindegyik Rage kiadványról elmondható), így nem volt hiba ezekkel a nótákkal, de mégis hiányoztak az együtt éneklős/tombolós hangulatot megteremtő, mindenki által jól ismert klasszikusok.
  A Carved In Stone albumos Drop Dead! után következett a koncert egyértelmű csúcspontja, az ugyancsak friss lemezes Empty Hollow dalcsokor. A monumentális, felejthetetlen refrénnel megáldott remekmű nagyzenekari részei ugyan csak cd-ről szólaltak meg, de ez semmit nem vont le a dal élvezeti értékéből. Ekkor lehetett először érezni azt a mágikus varázst, amikor teljesen egy hullámhosszra kerül az összes jelenlévő, és a zenekar egyaránt. Utána már csak a Saviour Of The Dead hangzott el az új lemezről, és innentől megkapták a teret a régebbi dalok.
  
  Bár a Straight To Hell, Medicine, Alive But Dead, Purified ugyancsak jó választások voltak, a ráadásnak számító Set This World On Fire és Down páros meg aztán pláne, nekem mégis maradt még hiányérzetem. Akármennyire is jó a Strings To A Web album, és a kevésbé magától értetődő koncertprogram, a tökéletes hangulathoz nekem mégis szükségem lett volna a Higher Than The Sky, War Of Worlds, Don´t Fear The Winter, Soundchaser dalokra, hogy csak a legnagyobb slágereket említsük...
  Bár Peavy nyíltan ki is jelentette, hogy „best of” programot kaptatok már elégszer, most egy speciális alkalomként az új lemezekre koncentrálunk, nekem bebizonyosodott, hogy az igazi, maximális Rage koncertélményhez nem maradhatnak ki a fent említett nóták, és ´90-es évekbeli társaik. Mindez persze csak részletkérdés, hiszen a három legény ma is hatalmasat alkotott. Az örökké jókedvű, mosolygós Peavy mintha egy kicsit meg lett volna illetődve olykor a konferálásoknál, pedig neki aztán van rutin bőven, hiszen több mint 25 éve a porondon van. Frontemberi, énekesi, és basszusgitáros teljesítményét viszont nem érheti rossz szó, nagy átéléssel játszott, mint mindig.
  
  Victor Smolski-ra pedig szavakat is nehéz találni... A fehéroroszról ránézésre szerintem senki nem gondolná, hogy micsoda őrületet tud bemutatni a színpadon. Az még hagyján, hogy zavarbaejtően mesteri módon kezeli a hangszerét, és a riffek, szólók úgy röppennek ki a kezei alól, hogy bárki zokogva könyörögne a receptért. De Smolski úr ma a látványra is igencsak adott, óriási beleéléssel zúzott a színpadon, többször is megmászta a hangfalakat, szóval elképesztő volt, amit művelt. Talán még nem is láttam ilyennek, hogy a zene iránti mérhetetlen alázat és profizmus mellett ennyire őrült dolgokat is bevállalt volna.
  André Hilgers dobos most már biztos pontnak számít a Rage-ben. Noha nem olyan extravagáns figura, mint Terrana, profizmusa és erőtől duzzadó, technikás játéka nem hagy kívánnivalót maga után. Pláne, hogy még segítsége is volt a koncert folyamán, hiszen a dobszólós résznél Peavy és Victor is beszálltak a cucc szélére rögzített dobokkal az össznépi játékba.
  
  A Rage-től szokásosan jó hangulatú, élvezetes, zúzós bulit kapott ma este a Diesel Klub közönsége, kevés klasszikus nótával és sok új szerzeménnyel. Az ő színvonaluk mindig megkérdőjelezhetetlen, így a megjelentek biztosra mehettek, amikor megváltották a jegyüket. A létszám is korrekt volt, ami az idei koncertdömping fényében valóban komoly fegyvertény a Rage-nek. Peavy Wagnert, Victor Smolskit, és André Hilgers-t legközelebb is nagy szeretettel várjuk hazánkban, a magyar közönség mint ez ma is bebizonyosodott mindig ki van éhezve egy jó kis power metal bulira.


Kulcsszavak:
  rage     jaded heart 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Rage

 kapcsolódó cikkek: 

Végleg befejezte a Rage Against The Machine

Új utakra visz a Rage Of Light legújabb kislemeze, a The Scent Of Dead Leaves

Brainstorm, Rage, Tri State Corner

Ingyenes Brainstorm és Rage koncert csütörtökön a Barba Negrában!

Brainrage Over Europe: Brainstorm + Rage
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Black Foxxes szárnyalása, azaz egyedülálló élmény a Dürer Kertben
Hobo- Vadászat 40
A Nothing But Thieves ismét lenyűgözte a budapesti közönséget
Abbath, Toxic Holocaust, Hellripper
Slaughter To Prevail
Delain, Illumishade
Beast In Black, Gloryhammer
Az indie rock királyai, a The Sherlocks és a DOTE a Dürer kertben
Fear Factory, Butcher Babies, Ignea, Ghost Of Atlantis
Black Veil Brides az Arénában
Halocene
 kiemelt 
Érzelemtől fűtött utazás a Halflives zenekarral- Inferno 2024 tour
  
A 2016-ban Modenában alakult Halflives zenekar egy különleges és változatos zenei pályafutással büszkélkedhet

Új Metallica lemezével érkezik ősszel Budapestre az Apocalyptica
David Ellefson Bass Warrior Tour
Therion: a teljes Leviathan trilógiát bemutatja márciusban a svéd szimfo-metal zenekar
YONAKA, Noisy és Mimi Brarks - Durer kertben
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 airbourne    billie joe armstrong    ska-pécs    merlin    carson coma    antillectual    fészer    paul giamatti    gorguts    the heartless aisha    as i lay dying    wasted struggle    álomháború    lo!    brittney jones    malacka és a tahó    boston manor    antonio carlos jobim    julio iglesias    kálloy molnár péter    f.o.system    chaos of disorder    unexpect    szalóki Ági    mel gibson  

r43
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!