1968-ban tévedtem erre a bolygóra. 6 évesen kezdtem klasszikus zenét tanulni, zongorán. Tanáraim Bartai Ariadne, majd Flier Edit voltak. Édesapám mielőtt orvosi pályára lépett, elvégezte a Zeneművészeti Főiskolát hegedű szakon, így hát rengeteg jó zenét hallhattam már igen ifjú koromban. Ekkor kedveltem meg a jazzt, illetve erős benyomást tett rám az Észak-Afrikai zenei kultúra, lévén a család 1970-1973-ig Algériában tartózkodott.
15 és fél évesen aztán be is iratkoztam a Postás Zeneiskolába, ahol is Binder Károly tanítványa voltam. Időközben ösztöndíjjal felvettek a bostoni Berklee Collage of Musicra, ám természetesen ekkor még nem állt módomban kimenni. 1984 és 88 között egy barátom managerlésével beturnéztam az országot, majd Kelet- és Nyugat Európát. Többnyire improvizált szóló koncerteket adtam zongorán/orgonán (mint ahogy ma is), de partnereim voltak többek között Gadó Gábor,a Dave Holland Quintet tagjai,és Lee Konitz. 1988-ban mint politikai menekült hagytam el az országot. Egy ideig Münchenben éltem, és dolgoztam, majd egy rokonom meghívó levele nyomán 1988 októberében New Yorkba utaztam. Néhány héttel érkezésem után a rokon kirakott az utcára - akkoriban egy keménypapír kongával, mint utcazenész kerestem a „kenyeremet”. Nem sokkal később megismerkedtem a szintén Magyar származású Zsolt Paul Golenyával, akivel megalakítottuk a P.G.Q. nevezetű formációt. A quartethez hamarosan csatlakozott Bob Magnuson szaxofonos. Két évet éltem le vidéken, egy Suffern nevezetű kisvárosban, ahol a helyi zeneiskola igazgató-helyettesi állást ajánlott fel, amit azonban zöld kártya híján nem tudtam betölteni. Ekkoriban fogadott tagjai közé a Rockland County´s Jazz and Blues Society. Miután minden megspórolt pénzemet ellopta az albérletem faburkolata mögül egy suhanc, véget vetettem a vidéki létnek, és beköltöztem New York Citybe, egy foglalt házba, mely ma már legális kultúr központ a Lower East Side-on (C-squat). Akkoriban csak egy rom volt, és amolyan művész telep, éjjel-napal folytak a jam-sessionök, s immár végre maradt időm arra is,hogy megtanuljak gitározni, dobolni, illetve itt írtam meg három regényemet.
Felléptem ekkoriban pl. a Blue Note-ban, a Nefertiti-ben, a Knitting Factoryben is. Mielőtt azonban elkezdtem volna első szóló CD-m munkálatait, levert a lábamról valami egzotikus nyavaja - az orvosok 10%-nál kevesebb esélyt adtak arra,hogy agyáltalán megmaradok.
Ez, és a honvágy végül haza hozott. 1993-at írtunk. 1994-ben ismerkedtem meg képzőművész feleségemmel, Bogárkával, akivel aztán együtt dolgoztunk 1998-ig, mikor is Kerepesen megvettük a közművek nélküli romot, melyet persze rendbe hoztunk, s ahol ma is élünk. Időközben inkább, mint képzőművész váltam magam is ismertté (”Független Magyar Szalon” tagság), köszönhetően festőművész apai nagymamámnak, akitől rengeteget tanultam.
A hazai zenei életbe való vissza illeszkedésem nem sikerült maradéktalanul - külhonban inkább megbecsülik a munkáimat. Mert bár világszerte rengeteg, itthon - tudtommal - egyetlen rádió adó sem sugározza a zenéimet (kivéve a helyi Kerepes Rádiót,ahol mint műsorvezető is dolgoztam egy ideig). Jelenleg tanítok: zongorát, és gitárt, házi stúdiómban pedig több CD anyagát is rögzítettem,melyeket azonban szintén csak magán úton terheszthetek.
14:33
