Az Isis egy 5 tagú amerikai együttes a kaliforniai Los Angelesből. 1997-ben alakult a massachusettsi Bostonban. A zenekar élete első két EP-jük kibocsátásával kezdődött meg: Mosquito Control és Red Sea. Első lemezük, a Celestial 2000-ben jelent meg, és egyértelműen meghatározta az együttes hangzásvilágát.
Az amerikai poszt rock/metal csapat 2009-ben adta ki legutóbbi lemezét, a Wavering Radiant-ot, ami vegyes fogadtatásban részesült a kritikusok körében, pedig csupán csak annyit lehet nekik felróni, hogy járják a maguk útját. Pont emiatt szeretett bele a zenéjükbe a teljes Tool tagság, akik közül Adam Jones gitáros szerepel is a lemezen két számban. Koncerten az Isis talán még magával ragadóbb, mint műanyagba préselve. Élőben is utaztató a muzsika, de a lebegést itt kicsit durvább formában adják elő, jobban előjön a zúzós énje a csapatnak, és nem marad energia befelé figyelni, ahogy azt egy sötét szobában, az albumaikat hallgatva teszi az ember.
Eddig öt nagylemezük jelent meg, és karrierjük során elérték, hogy már most, aktív korszakukban legendásnak titulálják őket. Sokan rájuk fogják, hogy értelmiségi metal, amit játszanak, és tény, hogy nem lehet a zenéjükre agyatlanul pogózni, de már első találkozásra képesek magával ragadni az embert lassú, örvénylő muzsikájukkal. A magyar rajongók évek óta vártak arra, hogy végre megint fellépjenek nálunk, úgyhogy most ne szalassza el senki, aki egy kicsit és képben akar lenni a metal művészibb ágával, és annak is az egyik legjelentősebb együttesével.
Tagok: Jeff Caxide basszusgitár Michael Gallagher gitár Aaron Harris dob Bryant Clifford Meyer hangkeverés, gitár, ének Aaron Turner gitár, ének
Az eredeti, érdekes, művészi muzsika kedvelőinek február 20-án kötelező eseményként szerepelt a naptárában az A38-as hajó bendőjében megrendezett Ulver koncert. Garm zenekara kultikus státusszal bír underground körökben, és az, hogy ez a zenekar első és egyben utolsó turnéja, még komolyabb érdeklődéssel ruházta fel a szombati budapesti fellépést. Az Ulver előttt pedig Csihar Attila új művészi formájióját lehetett megtekinteni.
A Void Ov Voices a többek között a black metalos norvég Mayhem énekeseként is ismert Attila egyszemélyes produkciója. Az említett úriember szokásaihoz híven itt is színpadias látványelemek között zajlott az előadás: A mécsesekkel díszített oltár mellett két groteszk, HR Giger rémképeire emlékeztető szobor adta meg a hangulatot. Csihar művészúr pedig csuklyás palástban libbent a színpadra, és belekezdett a jó félórás sámánista démonidézésébe. Az egymás utáni, ismétlődő sávokra felvett torokhang, gregorián mormogás, csattogás, és egyéb hangok által generált alapra Attila fennhangon kántált magyar nyelvű, jelentőségteljes kinyilatkoztatásokkal tette fel a képzeletbeli koronát. És ennyiből állt a produkció. Nem akarok maradi, művészetellenes kritikusnak tűnni, de szerintem önmagában ezen előadás zenei értéke a nullához konvergált. Művészileg és önmegvalósítás szempontjából lehet hogy jó volt, de egyszerűen nem biztosított élvezeti értéket, sőt hosszú távon monton és fárasztó volt. Lehet, hogy valakinek elnyerte a tetszését az előadás, de nekem inkább szenvedés volt.
Rövid átszerelés után a színpadra is lépett Garm és csapata (=kisegítő emberei).
Az eredeti, érdekes, művészi muzsika kedvelőinek február 20-án kötelező eseményként szerepelt a naptárában az A38-as hajó bendőjében megrendezett Ulver koncert. Garm zenekara kultikus státusszal bír underground körökben, és az, hogy ez a zenekar első és egyben utolsó turnéja, még komolyabb érdeklődéssel ruházta fel a szombati budapesti fellépést. Az Ulver előttt pedig Csihar Attila új művészi formájióját lehetett megtekinteni.
A Void Ov Voices a többek között a black metalos norvég Mayhem énekeseként is ismert Attila egyszemélyes produkciója. Az említett úriember szokásaihoz híven itt is színpadias látványelemek között zajlott az előadás: A mécsesekkel díszített oltár mellett két groteszk, HR Giger rémképeire emlékeztető szobor adta meg a hangulatot. Csihar művészúr pedig csuklyás palástban libbent a színpadra, és belekezdett a jó félórás sámánista démonidézésébe. Az egymás utáni, ismétlődő sávokra felvett torokhang, gregorián mormogás, csattogás, és egyéb hangok által generált alapra Attila fennhangon kántált magyar nyelvű, jelentőségteljes kinyilatkoztatásokkal tette fel a képzeletbeli koronát. És ennyiből állt a produkció. Nem akarok maradi, művészetellenes kritikusnak tűnni, de szerintem önmagában ezen előadás zenei értéke a nullához konvergált. Művészileg és önmegvalósítás szempontjából lehet hogy jó volt, de egyszerűen nem biztosított élvezeti értéket, sőt hosszú távon monton és fárasztó volt. Lehet, hogy valakinek elnyerte a tetszését az előadás, de nekem inkább szenvedés volt.
Rövid átszerelés után a színpadra is lépett Garm és csapata (=kisegítő emberei).
Az Isis egy 5 tagú amerikai együttes a kaliforniai Los Angelesből. 1997-ben alakult a massachusettsi Bostonban. A zenekar élete első két EP-jük kibocsátásával kezdődött meg: Mosquito Control és Red Sea. Első lemezük, a Celestial 2000-ben jelent meg, és egyértelműen meghatározta az együttes hangzásvilágát.
Az amerikai poszt rock/metal csapat 2009-ben adta ki legutóbbi lemezét, a Wavering Radiant-ot, ami vegyes fogadtatásban részesült a kritikusok körében, pedig csupán csak annyit lehet nekik felróni, hogy járják a maguk útját. Pont emiatt szeretett bele a zenéjükbe a teljes Tool tagság, akik közül Adam Jones gitáros szerepel is a lemezen két számban. Koncerten az Isis talán még magával ragadóbb, mint műanyagba préselve. Élőben is utaztató a muzsika, de a lebegést itt kicsit durvább formában adják elő, jobban előjön a zúzós énje a csapatnak, és nem marad energia befelé figyelni, ahogy azt egy sötét szobában, az albumaikat hallgatva teszi az ember.
Eddig öt nagylemezük jelent meg, és karrierjük során elérték, hogy már most, aktív korszakukban legendásnak titulálják őket. Sokan rájuk fogják, hogy értelmiségi metal, amit játszanak, és tény, hogy nem lehet a zenéjükre agyatlanul pogózni, de már első találkozásra képesek magával ragadni az embert lassú, örvénylő muzsikájukkal. A magyar rajongók évek óta vártak arra, hogy végre megint fellépjenek nálunk, úgyhogy most ne szalassza el senki, aki egy kicsit és képben akar lenni a metal művészibb ágával, és annak is az egyik legjelentősebb együttesével.
Tagok: Jeff Caxide basszusgitár Michael Gallagher gitár Aaron Harris dob Bryant Clifford Meyer hangkeverés, gitár, ének Aaron Turner gitár, ének
17:48
