POP IVAN 1998-ban alakult Budapesten egy progresszív-experimentális rockzenekar és egy, a különböző művészetek (képzőművészet, zene, film) határmezsgyéjén mozgó csoport fúziójából. Létrejöttüknek fő hajtóereje, az az érzelmi és érzékelési ellaboráció, amely a tagokra egyénenként jellemző és amelyek kölcsönhatásából zenéjük csak a kollektív belső és folyamatosan változó törvényüknek engedelmeskedik. Ebből az indíttatásból származik a zenéjükre jellemző műfaji és hangulati átjárhatóság: produkcióikban föllelhető az archaikus moldvai dallamtól, bossa nován, a jereváni modern free-jazzen keresztül kortárs-zeneszerzők (pl.:Rachmaninov, Astor Piazzolla ,Ciprian Porumbescu , Erik Satie) műveinek töredékekig minden, aminek az érzelmi vagy heroikus töltete eléri a POP IVAN ingerküszöbét. „Miközben játszanak, végig az az érzésem, hogy valami nagyon fontosat tudok meg, de amikor a koncert véget ér, már elfelejtem, hogy mi volt az”-mondja a hallgató koncert után. És valóban, a nyilvánvaló audio-vizuális (vetítés, olykor bűvész) élvezeten túl a zenekar legfőbb erénye az, hogy ha akadozva, nehezen is, de már annak a globális érvényű, megfoghatatlan, leírhatatlan mondatnak az első szavát próbálgatja, amit oly sokan szeretnének kimondani, vagyis a.
Öt tagból álló együttesük ( Bujdosó János- gitár, Horváth László-trombita, fúvós effektek, Vereb Szabolcs- szaxofon, Horváth Viktor-dobok, Hevesi Nándor-basszus) gyakran kiegészül olyan vendégzenészekkel , akiknek szereplése tovább tágítja a műfaji vagy hangzási határokat (Bíró József- lemezjátszó, Takács Zsolt-tuba, Sándor Tamás - kongák, Kovács Ferenc-trombita, stb.).
Ha meg kell húznunk látható műfaji határokat, akkor próbálkozzunk így: olyan zene, mely helyét leginkább a free-dzsessz környékén találja meg, de nem dzsessz, olykor kelet-európai (moldvai, szerb, stb.) tradíconális dalokat játszik és akkora érzelmi töltettel szólal meg mint néhány népzene, de nem etno, sokszor alkalmaz drum and bass ritmusokat, repetitív, minimalista eszközöket, de nem lesz techno. Rendszeres fellépési lehetőség híján, zenekarunk olyan fesztiválokon, zenei rendezvényeken szerepel, amelyeknek célja általában egy aktuális zenei keresztmetszet bemutatása. Többek közt, felléptünk: az 1998-99-es Pepsi Szigeten, az 98-99-es győri Mediawave filmfesztiválon, a MU- színházban a Nagy Fül fesztiválon, a 2000-es Budapesti Tavaszi Fesztiválon, több alkalommal volt koncertünk vidéken (Szolnok- Paál István Stúdiószínház, Győr , Eger, Békéscsaba, Pécs) illetve budapesti klubokban (Supersonic, Benczúr, Bem-rakpart), illetve idén télen egy Olaszországot és Szlovéniát érinto koncertsorozatunk is volt.
A zenekar tevékenysége gyakran összefügg vizuális megnyilvánulásokkal, koncerteken rendszeresek a super 8-as illetve 16mm-es filmekrol történő (a zenével párhuzamos) vetítések. Ha a lehetőségek megengedik, a zene és a film mellett egyéb akciókkal is megpróbálunk minél maradandóbb élményt nyújtani a közönségnek, többször fellépett már velünk bűvész, és nem ritka az sem, hogy drámát adunk elő. Az együttes filmzenékkel is jeleskedhet: a 2000. évi Magyar Filmszemlén bemutatott,majd a Mediawave fesztiválon kétszer is díjazott „A másik ember iránti féltés diadala” c.nagyjátékfilm teljes zenei anyagát mi készítettük el. A csapat több, összművészeti fúziós terve megvalósult az ÉLMÉNYTERÁPIA BT. alkotóközösséggel is.
Zenénk trendektől, irányzatoktól független, mégis mindenki által átélt és átélhető tartalmakat hordoz. Hangulata nem nyugodt, sőt, sokszor zaklatott, felkavaró, mégis a szabadság mindenhatóságát hirdeti, annak elérhetőségét sugallja, és ezáltal végül: felszabadít.
13:17
