interjú [hazai hangok]  2003. február 7. péntek   12:55

nincsen hozzászólás

  -Mikor kezdtél zenélni és mi motívált?
  -Először ´92 őszén, egy kisebb baráti bulin, az FMK fölött kibéreltünk egy lakást és ott gitár-erősítőkről szólt a zene. Azt nem mondanám, hogy zenéltem, de ez volt nagyjából az első. Ezután decemberben volt az első buli a Banán klubban. Lehet, hogy ´93 december. Nem akarok hülyeséget mondani, de vagy ´92, vagy ´93 decemberében volt ez. Ezt rendesen meghirdettük, szétszórólapoztuk és nagyon sokan jöttek el. A vártnál sokkal többen. Itt kazettáról és cd-ről játszottam, egy Gomba nevű barátommal és egy izraeli sráccal. Innentől kezdve egyébként a Gombával együtt játszottam. Ezek igazán nem is goa partik, inkább acid partik voltak.
  A goával úgy kerültem kapcsolatba, hogy ez az izraeli srác mutatott zenéket és rengeteget mesélt arról, hogy milyen kint Goán. Elmondta, hogy különböző, jó kis egzotikus helyszíneken milyenek a bulik.
  
  Időpontokat nem mondok nem szeretnék ebbe belezavarodni, de ezeket a Virág biztos jobban tudja. Ő jobban emlékszik ezekre a dátumokra. Ezután összeálltunk Lakival, a mostani Cinetrippes Lakival és tavasszal már egész nagy bulik voltak. Tungsram strand, Széchenyi fürdő, stb. Sok buli volt. Pl.: a Kolossy térnél, a Labirintusban. Ezen a bulin két helyszín volt. Az egyiken a Korai Öröm egyik első fellépése volt, a másikon a Gomba és én egész este nyomtuk a goát. Vagyis nemcsak goát, hanem trance-t és minden mást. Akkor még egész vegyes volt a zenei paletta.
  
  -Ezek szerint nem goa stílussal kezdtél?
  -De az az érdekes, hogy igen, mert az izraeli ismerősömön keresztül leginkább a goa előadók zenéi érkeztek. Akkor még nem tettünk ennyire különbséget, meg még eleve egyben volt ez az egész. A partijáró emberek sem tettek különbséget és egy bulin nagyon sokféle zene szólt. Most visszahallgatva, egész meglepő és furcsa zenék voltak, talán még kezdetlegesnek is mondható. Kicsit house-os, kicsit trance-es, technós, meg mindenféle. Nem volt ennnyire kikristályosodva mindegyik műfaj, hanem kicsit jobban egyben volt.
  
  -Goán belül Te milyen stílust játszol? Mit érzel igazán magadénak?
  -A goa trance-t. A dallamosabb és húzósabb zenéket. Vagy a reggeli, nagyon finom hangokkal játszó, kicsit dub-os, de még táncos zenéket, vagy az esti, eksztatikus, „erdőbevivős”, elvarázsolós zenéket. A mostanában megjelent újabb kategórián, a psy-trance-n belül, nem mindent szeretek. A psy-trance nem jön be annyira, inkább a dallamos zenékhez vonzódom.

  -Tehát nem vagy híve a „zúzdának”?
  -Ha csak zúzda van, az nem jó. Kell a zúzás is, meg a dallam is. Szerintem egyensúlyban kell hogy legyen és legyen íve az egésznek. Megvan az ideje, de reggel tízkor már nincs helye a zúzásnak.
  
  -Ma Magyarországon meg lehet élni ebből?
  -Magyarországon kevesen tudnak megélni ebből. A goán belül szinte senki. Mondjuk ez az igényeidtől is függ, hogy mit nevezel megélésnek. Esetleg úgy, ha az ember minden hétvégén játszik, minden bulira elmegy, akkor annyi pénz néha van belőle ami mindenre elég, de nagyon gyakran van olyan, hogy kevesebben jönnek el,.tehát igazán megélhetési forrásként nem nevezném meg. Nem csak ebből élek, hanem sok minden mást is csinálok mellette.
  
  -Vannak saját szerzeményeid és/vagy kiadott műveid?
  -Két éve kezdtem el foglalkozni zeneírással is, de igazából túl sokat nem tudok felmutatni. Egy maxim megjelent a Chi records-nál egy válogatáslemezen. Ez egy chill out szám, ambient, lassú. Ezenkívül van egy válogatás, a Hard Tribe, amit a Mély Mosoly Alapítvány támogatott és a Weghával közösen atyáskod-tunk felette. Ezen van egy Weghával közös számunk és ha minden igaz, akkor még most télen kijön ennek a második része.
  
  -Miért pont a goa?
  -Nagyon megszerettem ezt a zenét, tetszettek ezek a bulik és olyan zenéket szerettem volna hallani ezeken a bulikon, amik nekem is tetszenek és amikre én is szívesen táncolnék. Fontosnak tartottam és most is fontosnak tartom azt, hogy egy bulin milyen zene szól. Egyértelműen a zene az egyik legfontosabb egy bulin, a jó társaságon, meg a jó hangerőn, meg a jó díszleteken kívűl. Olyan dolgokat tud közvetíteni, ami a mostani életünkből hiányzik, vagy a legtöbb embernek hiányzik. A modern társadalomban elvesztek bizonyos dolgok és ez a zene, a partik kicsit visszahozzák, közvetítik, kicsit megnyitják azokat a kapukat, amik amúgy zárva vannak. Ezért szerintem fontos, hogy milyen zene szól, mert ez befolyásolja az élményeidet.

  -Ezzel kapcsolatban van egy kérdésem. Vannak olyanok akik teljesen szélsőségesen, ilyen szekta jellegű dologgá degradálják ezt az egész partizást. Gondolok itt a goa partikra. Mi erről a véleményed?
  -Az a véleményem, hogy minden műfaj és minden dolog emberfüggő. Sajnos vannak és voltak is olyan emberek, akik ki akartak sajátítani valamit. Megértem a kezdeti lelkesedést, én is amikor találkoztam ezzel a zenével egy-két évig szinte csak ezt hallgattam. Éjjel-nappal. Ez olyan, mint a rajongás. Átesik az ember ilyen időszakokon. Szerintem, akik ezt nagyon szektaként kezelik, azok valahol féltik ezt az egészet. Azt értem, hogy mitől, de ugyanúgy hozzájuk sem juthatott volna el, ha régen Goán azokon a kis bulikon mindenki így állt volna hozzá ehhez a dologhoz. Magyarországra nem jutott volna el soha. Tehát erre kell gondolni. Ez egy olyan kincs, ami mindenkié. Nem lehet kisajátítani, nem lehet szektaként kezelni. Ha valaki nem érti, az az ő dolga és azzal nem kell törődni. Ha valaki érti az jó. A hozzáálláson múlik. Én nem éreztem soha, hogy szekta vagyunk, bár hallottam ilyen véleményeket is.
  
  -Zavaró ez számodra, mert úgy vettem észre, hogy Te nem így fogod fel?
  -Megmondom, hogy mi a zavaró: a sztárolás, az zavaró. Mert pont ez a műfaj, meg az acid party, nem erről szólt. Azzal, hogy populárisabb lett, kicsit eldurvultak a dolgok. A pénzről is jobban szól, sok minden másról jobban szól. Ez igazából az együttáncolásról szól, nem arról, hogy én ki vagyok és ki áll a pultban. Nem popsztárság. Nem a dj-ről szól. Ez zavaró. Ha valakinek ez a szívügye és nem mutatja meg ezt senkinek, az már az Ő dolga. Ez nem zavar.
  
  -Van valamilyen zenei előképzettséged?
  -Sok zenével foglalkoztam, pl.: Dead Can Dance, The Cure, Depeche Mode, dark wave, hardcore, punk, reggae, dub, stb. Voltak kis, amatőr punk együttesek, ahol basszusgitároztam. Volt egy próbahelyünk, ahol szétszakítottuk a dobon a bőrt. Ilyenek voltak. Nagyon tág zenei palettán végigmentem, amíg idáig eljutottam.

  -Most a Pararadióban vagyunk. Itt rendszeresen szoktál játszani?
  -Igen, de ez nem annyira zenés műsor. Ez az Alapítványunk a műsora, ahol zene is van, de inkább művészettel, környezetvédelemmel, emberi jogokkal, rehabilitációval és szellemi utakkal foglalkozik. Sokmindennel foglalkozunk és ezekben a témákban szoktunk vendégeket hívni. Ha nincs vendég, akkor zene van. Néha pedig vendég is és zene is van. Nem igazán a goára jellemző műsor. Ilyen jellegű műsor az Est FM-en, szombat esténként van, éjféltől három óráig.
  
  -Térjünk vissza az Alapítványra. Kik alapították?
  -Sokan alapítottuk, illetve egy közös ismerősünk volt az alapító, aki egyébként budhista, ha már volt szó a szellemi utakról.
  
  -Mi volt a célja annak, hogy létrehoztátok az Alapítványt?
  -A konkrét célja a segíteniakarás, a tenniakarás volt, ezt öntöttük a megfelelő jogi formába. A tenni-akarást úgy értem, hogy változtatni a környezetünkön, vagy megoldani néhány problémát, vagy például lehetőséget adni olyan ismerősöknek, akik valami értékes dolgot szeretnének csinálni, de nincs rá lehetőségük. Egy Alapítvány nagyon jó jogi keret arra, hogy pályázzál és támogasson számodra értékesnek ítélt dolgokat. Olyan dolgokat amelyeket a kormány nem tud felvállalni, a központosított szerkezete miatt, és a profitorientált cégeknek pedig nem áll érdekükben támogatni, mert anyagilag nem jövedelmez úgy. Ehhez a szándékhoz ez a megfelelő jogi forma.
  
  -Mennyire volt az Alapítvány eredményes idáig?
  -Úgy érzem eredményes volt. Mindenki annyit tesz be, amennyi szabadideje, energiája vagy kedve van. Ahhoz képest,.tehát a nullához képest nagyon eredményes volt. Más, pl.: a Soros Alapítványhoz képest, nyilván kevésbé volt eredményes, de ez minket nem zavar. Ha már egy dolgot sikerült megcsinálni, akkor már azt mondhatjuk, hogy sikeres volt. Például az erdőtakarítás a Normafai és a Csillebérci erdőben, valamint a környékén. Elindult az erdőtakarítási akció és lesz egy ezzel kapcsolatos internetes oldal is, ahol információkat lehet találni arról, hogy miként lehet lakóközösségeknek csatlakozni az akcióhoz. Kiadtunk egy cd-t és készül a második is, ez is szerintem eredmény. A Banán-klubban is sokáig üzemeltünk. Volt bolhapiac, lemezbörze, csere-bere, dj klub, zsonglőrklub. A Magyar Zsonglőregyesületnek és a Goabolo egyesületnek is segítettünk az elindulásban. Létrejött egy ingyenes vándormozi program, a Latcho Drom. Ha így visszagondolok, akkor eléggé sok minden történt.

  -Az Alapítványon belül Te még aktív vagy?
  -Igen, még aktív vagyok. Kénytelen vagyok, mert én viszem az alapítvány ügyeit, de aki még benne van az is dolgozik. Illetve nincs az Alapítványnak tagsága, hanem egy kuratóriuma van, amely a baráti társaságunkból áll és ez hozza a döntéseket.
  
  -Mondanál valamit a tervekről?
  -A nagy álom, egy ökofalu lenne. Egy olyan önellátó létformát szeretnénk bemutatni, amellyel nem károsítjuk a környezetet és nem korlátozzuk egymás jogait. Egy jól működő társadalmat létrehozni. Ez igazából, sajnos álom marad, mert nagyon nehéz mesterségesen létrehozni ezt, illetve sok pénz és támogató kell hozzá. Nem biztos, hogy képes lesz működni úgy, ahogy mi ezt elterveztük, de minden-képpen valami hasonló a cél. Egy környezetbarátabb és emberibb élet. Sajnos sok aggasztó társadalmi és környezeti problémával kell szembenéznünk, így a XXI. század elején.
  
  -Újra a zenével és a bulikkal kapcsolatban kérdeznék: nem fáradtál bele, vagy nem fogod megunni?
  -Nemcsak a goával kapcsolatban mondom ezt, de szerintem, a zene és a tánc, nagyon fontos része az emberi kultúrának és emberi mivoltunknak. Ez mindig fontos marad az életben. Nyolcvan évesen is jó érzés lesz, jó zenét hallgatni. Lehet, hogy akkor már táncolni nem fogok, csak bólogatni. Szerintem, ez olyan, hogy aki szereti az nem utálja meg, vagy nem lesz elege belőle.
  
  -Amit kaptál ettől a zenétől, azt nem lemondod, hanem elzenéled?
  -Igen, szeretném. Akaratlanul is ez történik, mert csak olyan zenéhez van kedvem nyúlni, csak olyan zenét van kedvem feltenni, ami azt az érzést kelti bennem, ami.vagyis amelyik zene tetszik, szívből tetszik. Ez a fontos igazából. Mindenkinek üzenném: fontos, hogy olyan zenét játszanak, amelyet tényleg nagyon szeretnek és ne legyen olyan öncélú a zenélés vagy a dj-skedés, hogy akár a divat, miatt zenéljenek. Mindenkinek ezt kéne csinálnia. Azt rakja fel amit a legjobban szeret és akkor nagy baj nem lehet. A közönség majd dönt, hogy kit szeret.

  -Ha a zenei terveidet jól értettem, akkor Neked ez egy hobbi, de hosszú távon fogod csinálni.
  -Igen, persze. Nem áll szándékomban teljesen visszavonulni. Ez a részem. Régóta szeretem a zenét, ez a műfaj meg különösen a szívemhez nőtt. Igazából.nem tervezek, de nem akarom abbahagyni. Zenélgetek. Ha valami tetszik, akkor azt szívesen felrakom.
  
  -Melyik buli az amelyik Neked igazán tetszik, amelyre szeretsz eljárni?
  -Mindenképpen szabadtéri buli. Ez nagyon fontos tényező, mert igazából a legjobb bulijaim, mind szabadtéri bulik voltak. Ott tudtam a legjobban érezni magam. Azonkívül, hogy mennyien vannak, az szinte lényegtelen. Száz főtől, ezer főig, akármennyi, de akár ötven emberrel is jól lehet bulizni. Szépen szóljon a hang, ez is fontos. Nagyjából ennyi. Szerintem, a dekoráció már sokadrangú, ha jó a helyszín. Az erdő, a csillagos ég, egy tábortűz tökéletes dekoráció. Amúgy, vannak nagyon jó UV dekorációk, az jó, ha van. Igazából, a jó társaság kell, akik oldottak és nem egymást figyelik, tehát a félelmeiket nem viszik anyira bele. Vagy, ha bele is viszik,. Szóval, egy jó társaság, ahol az ember könnyen oldódik. Szerintem, ennyi kell egy jó bulihoz.
  
  -Kissé már idegesítő vesszőparipám Halásztelek. Ezt nem akarom belédbeszélni, de mégis megkérdezem: a szabadtéri bulik közül melyiket tartod a legjobbnak?
  -A halászteleki bulik mindig a kedvenceim voltak. Nagyon sok, jó Halásztelek volt. Tisztelem a szer-vezőket, mert nagyon korrektek és tényleg érzik azt, hogy miről szól ez az egész. A bugyii bulikról azt mondanám, hogy a közönség miatt sokan kevésbé szeretik, de nekem még nem volt rossz tapasztalatom. Tehát azok is nagyon jól szervezettek és a helyszín is szép. Ott is már volt egy-két jó bulim, de az még nem megy olyan régóta. Régen volt, egy-két, nagyon jó Dunavarsány. Ezek a Kenguru által szervezett bulik voltak. Volt egy kedvencem Börzsönyben. Voltak Szeged környékén bulik, amik nagyon kedvesek, egy kisebb társasággal, a Tisza partján. Meg Ozora, ami Magyar viszonylatban kiemelkedő volt. Nem akarok senkit megsérteni azzal, hogy kihagyom, de lehet, hogy kiment valami a fejemből. Sok bulin voltam.

  -Külföldön szoktál játszani vagy szoktak hívni?
  -Játszottam már Belgrádban, Berlinben, Olaszországban: Bariban és egy Barihoz közeli helyen, aminek igazán nem is tudom a nevét, valamint egy időben Ausztriába járogattunk ki. Azt hiszem ennyi.
  
  -Ezek goapartik voltak?
  -Igen, de az olaszországi vicces volt. Megemlíteném viszont a belgrádi Technocratia nevű goa csapatot, akik messzemenően kiemelkedő szervezettségről és mindenféle adottságokról tettek tanúbizonyságot, mert egy nagyon komoly bulisorozatot, nagyon jó minőségben hoztak létre. Ők nagyon pörgetik ezt a dolgot.
  
  Olaszországan történt az, hogy a Virágot és engem meghívtak zenélni, egy fesztiválra. Kiderült, hogy egy diszkóba hívtak, ahol azt mondták: éjféltől egy-egy órában mondjuk el, hogy mi ez a műfaj. Ez egy diszkó-közönségnek elég nehezen sikerült. Az volt az érdekes, hogy odajöttek néhányan, akik olvasták a szórólapon, hogy goa-trance és Magyarország és elmondták, hogy most tart a legnagyobb, évadzáró, szabadtéri buli, ötven kilométerrel arébb. Ismerték a szervezőket és felajánlották, hogy egy óra múlva ott vagyunk és zenélhetünk. Megkérdeztünk még egy-két dolgot, de nagyon szimpatikus volt az ajánlat. Ezután elmentünk egy világvégi, hatalmas haciendára, ahol több helyszínen folyt a buli. Itt tényleg igazi partiemberekkel találkoztunk, akik vevők voltak a zenénkre. Én zártam a bulit reggel. A napfelkeltét kaptam, ami a leghálásabb időpont. Ez egy nagyon kellemes emlék. Azonfelül nagyon vicces, hogyan fordult át egy furcsa diszkóból a szituáció, egy olyan buliba amire igazán készültünk.
  
  -Köszönöm szépen az interjút. További sok sikert!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: