beszámoló [koncert]  2003. február 6. csütörtök   14:54

nincsen hozzászólás

  Szépszámú érdeklődő gyűlt össze a Simons Klubba, a Dinamo Torpedo negyedosztályú futball csapat előszilveszteri bulijára. A házigazda a csapattal messzemenően szimpatizáló Böiler volt, akik rengeteg meglepetéssel készültek, meg persze még 3 előzenekarral is.
  
  Kezdés képen Tabula Rázát hallgathattunk, volna. Merthogy a zene nem volt eltérő a punk megszokott motívumairól, a szövegből, pedig egy szót nem voltam képes kivenni, pedig mint ahogy füleltem, igen csak van mit mondania ennek a társaságnak. Hamar föladtam tehát ezen zenekar mélyebb megismerését, és inkább kimentem koccintani.
  
  A buli legviccesebb fellépője a Csók és Könny, néhány hónapos formációja volt, régi ismerős arcokkal. A dobok mögött Desmond Pshyo” Schlekker koncertszervező, rádiós, ki tudja hány zenekar dobosa ült, míg a mikrofont Aberrált Atya ügyeletes jelenség, virtuális főpap, és káoszteremtő sörivó bajnok tartotta kézben. A zene tetszetős volt, a punk alapokba, kicsi swing is vegyült, ami persze kevés lenne Abbé szövegei nélkül. Szerencsére elég sokat lehetett érteni, így megtudtam egy-két dolgot a zsíros hajú metalhammer olvasókról, illetve újból élvezhettem Komár Laci bácsi Táncoló fekete lakkcipőjét”. Érdemes lesz figyelemmel kísérni a Csók és Könny ízléstorzulását, mert olykor jókat lehet röhögni a szövegeken, illetve Abbé egymagában is képes showt csinálni.

  Már egyszer írtunk a Fekete Hetes ska-core csapatról, de úgy néz ki, hogy többször nem nagyon fogunk, ugyanis a fiúk útjai a koncert után szétváltak. Ami a buli hangzását illeti, az elég erőteljesen szint alatt volt, illetve mellettem szóbakerült a hangológép bűvös csodaszer neve is. Az előadott számok megegyeztek a Vörös Yukban elhangzottakkal. Mozgás kicsi volt a zenére, de sikeresen megszörföztették Balázst, a gitáros-énekest, legalább kétszer, na meg persze az utolsó Dropkick Murphys számnál volt nagy Oi!-ozás. Ráadásnak megkaptuk szintén a Dropkick Murphystől a For Boton-t, igaz ezt már csak cd-ről.
  
  És, akkor Böiler. A dalokból igen keveset értettem, csakúgy, mint az eddigi koncerteken, is, úgy hogy örültem egy-két ismerős saját és feldolgozás dalnak, amiből volt elég. The Businesstől az Anarchy In The Street, 4Skinstől a Wonderful World, Cockney Rejects Oi Oi és így tovább.
  Ja, és minimum kétszer elhangzott a rádiósláger” Böiler szám az Utolsó villamos is. Mondanom se kell, hogy volt nagy tülekedés, az egyetlen szabadon hagyott mikrofonért, de csak úgy szolidan. A koncert végére beszállt gitározni Fido a Bandanasból, így Jani nyugodtan koncentrálhatott az éneklésre.
  
  Szolid, balhémentes összejövetel volt ez így vasárnap este, rengeteg jó számmal, és rengeteg elfogyasztott alkohollal. Remek bemelegítés volt a szilveszterre.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: