szerző: PjotrÉlőkép Társulat / Harmadik Hang Háza Végtelen c. színház-kiállítása 2010. február 23- 24. Kiscelli Múzeum romtemploma – Budapest
A nagysikerű Átjárók-projekt most templomfalak közé költözik az Élőkép Társulat / Harmadik Hang Háza. Ezúttal mobilszobrokkal és helyszínspecifikus performanszokkal várunk a Kiscelli Múzeum Romtemplomában.
Ha nem akarsz lemaradni a Triptichon első darabjáról, feltétlenül regisztrálj a harmadikhang@gmail.com címen, hogy újra velünk barangolhass. Egy kicsit másképp...
Ha az elemek végtelen variációja által létrejövő anyagból képesek vagyunk jóindulattal kiválogatni a szükségeseket és kivonni a nemkívánatosakat, akkor már jó úton vagyunk afelé, hogy isteni recept szerint valami csodálatosat alkossunk.
Az élő kiállítás az Élőkép Társulat / Harmadik Hang Háza és a MOME vizuális kommunikáció tanszéke diákjainak közös produkciója. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem meghívott előadójaként Bársony Júlia rendszeresen tart kurzust az élő előadóművészet és a vizuális kommunikáció összefüggéseiről. A kurzuson zajló munka eredményeként született ez a kezdet és vég nélküli előadás, melynek első bemutatója 2008 januárjában a Gödörben került sor. A legendássá vált monumentális látványszínházi performansz azóta számos fesztiválra kapott meghívást, többek között a pannonhalmi Arcus Temporum és a debreceni Alternatív Színházi Szemle programjába is.
A kiállítás szerkezete nem lineáris, hanem sok szálon, párhuzamosan halad. Az élő installációk a térben egymástól függetlenül léteznek, a közönség annyi időt szán egy-egy részletre, amennyit szeretne. Szabadon sétálgathat a végtelen témakörében létrejött képzőművészeti alkotások között.
A munkák olyan mobilszobrokként írhatóak le, amelyeknek részei maguk az alkotók is. A kiállítás darabjai képzőművészeti alkotásként szemlélhetőek, miközben repetitív performanszként is működnek.
”A performerek/installációk közös tulajdonsága, hogy nem a művészek zárt világából adnak ízelítőt, nem valami ügy vagy téma különleges megfogalmazásai, hanem mindenekelőtt a látogatót vonják be a játékba, az együtt-gondolkodásba. Adomány a helyes szó e négyzetméternyi eseményekre. Szeretném kiemelni Bolyácz Jeromos oszlopszenti agyagozását - magasan a fejünk felett törökülésben agyagból madarakat, szárnyas lényeket formáz, majd melankolikusan kipöcköli őket. Monumentális Mindák Gergely performansza, amelyben egy vízfelület közepén japán sógunhoz hasonlatosan trónuson ül. Karján és vállán feszülő kötélzet, amelynek végén apró aranyozott kövek lógnak és a háta mögötti falon árnyékuk mozog. Egy óra múltán feláll, szaggatott mozdulatokkal kilép a díszletből és egy arany-követ ad az egyik látogatónak. És megannyi oly ötletes és megható apró mozzanat alkotja a Végtelent, hogy a recenzens inkább elnémul és átadja a helyét a rajongónak.” Mestyán Ádám
2008 őszén Deák Emese az előadásban nyújtott alakításáért elnyerte a XIV. Alternatív Színházi Szemle Legbámulatosabb színpadi jelenlét díját.
Alkotók: Bérczi Zsófia, Bolyácz Jeromos, Deák Emese, Harsay Gábor, Iván Kata, Laczkó Júlia, Halasi Dániel, Mindák Gergely, Szarka Fedor Guido, Kántor Kata Technikai munkatársak: Gyenei Péter, Tesfay Áron Produkciós asszisztens: Kovács Andrea A rendező munkatársa: Bérczi Zsófia Rendező: Bársony Júlia
10:46
