beszámoló [koncert]  2003. január 31. péntek   17:48

nincsen hozzászólás

  Lassan rutinból indulok péntek esténként fővárosunk szíve felé, hogy tiszteletemet tegyem ifjonc szórakozóhelyünkön. Bár még ott látszik a tojáshéj a hátsóján, máris több sikeres szárnypróbálgatáson van túl az Erzsébet téri Gödör Klub. Így volt ez például a december végi PreDubParty és a január közepi VilágVeleje Fesztivál esetében is. Az első benyomásra talán furának tűnő helység elrendezéséhez rövid idő alatt hozzá lehet szokni, így már nincs csodálkozás azon, hogy a bejutást követően rögtön a színpad előtt találja magát az ember. Persze attól függően, hogy jobbra-e vagy balra indulunk el a bejárattól, sorrend az előbbi esetben a színpad, wc, kiállítóterem, mozi, büfé, ruhatár és az ücsörgő székekkel és asztalokkal. Én az újonnan érkezőknek inkább a fordított sorrendet ajánlanám, márha nem vagyunk fázósak és nem szeretnénk nagykabátban nyomulni a zenére ott az első sorban. Viszont meg kell jegyeznem előfordult itt már olyan is, hogy rutintalanabb koncertlátogatóknak (azaz a későn jövőknek) már nem volt lehetőségük a kabát őrzött helyen való elhelyezésére az erre a célra létrehozott részen, így csak úgy tessék-lássék dobálták egy kupacba a meleg helyen funkcióját veszített védőöltözéküket. A sikeres vetkőzést muszály megünnepelni egy itallal, így hamar a sorban találja magát az, aki szikkadóban lévő torkát kívánja benedvesíteni. Az árak valahol félúton vannak egy olcsó klimó és egy közepes étterem díjai közt, így éppen elfogadható, bár a nagyrészt deákokból álló közönség tárcájának ez is hogyannemá megterhelő. Miután a kellő mennyiségű és százalékú nedűt magunkhoz vettük (a minőség kérdését most inkább nem ecsetelem), indulhatunk is a moziterembe, ahol is éppen Jancsó Miki apánkkal beszélgetnek barátaink új művéről. Éppen a legvégére odaérve nemsokmindent sikerült rögzítenem, éppencsak a bent lévő hangulat egy fuvallatát szívhattam magamba.
  
  Ekkor kint a nagyteremben már a Lunapark hangolta rá magát a közönségre és detto. Őz Zsolti a Vidámpark romjaira(?) vagy nevezzük inkább reinkarnációjának alkalmából alakította meg a formációt, de a hangulatot meghagyva olyannak, mint amilyen az előzőleg volt. Újdonság a dobos jelenléte (ez a Lunapark születésekor tudtommal nem volt) és az új gityós (most nem jut eszembe a neve). A felállás és a dalok egyébként nem nagy változást mutatnak az ős-zenekarhoz képest, így akinek az bejött az most sem csalatkozhatott, megvolt a kellő mennyiségű melankólia a pörgés mellett. Mindenesetre eltalált dolog volt az estet velük kezdeni.

  Másodikként a deszkákra lépő Heaven Street Seven-re javában gyülekező fiatal lánykák láthatóan alig bírtak magukkal, így mikor belekezdtek a zenészek addigra a „dühöngőben” már állt a bál rendesen. Az így feldomborodott légkört, csak fokozta a vendégzenészként beugró Quimby kommandó Szilárd, Líviusz és Publo részvételével. Még Őzike is besegédkezett egy pár pillanat erejéig a kollektív dalolásba. Amúgy feltünően sok zenész fordult meg aznap éjjel a Gödörben... de most hagy ne soroljam fel, ott volt majd´ mindenki, aki számít. Amúgy mostanság a HS7 igen kitesz magáért, olyan életrevalóan fergeteges bulikkal örvendezteti meg közönségét, hogy csak na. Legutóbb is így volt ősszel a Csili-s lemezbemutatójukon, amikor is felettébb emelkedett hangulatot sikerült csiholniuk abban az üveghegyen is túl lévő helyen.
  
  Kis bolyongás és beszélgetés után az est kakukktojása és (másik) fénypontja váltotta le a Krisztiánékat a színpadon. A Bëlga egyre figyelemreméltóbban halad a népszerűség felé, egyre többször találkozok nevükkel a médiákban és a különböző szórakozóhelyek programjaiban. Emlékszem legeslegelőször a Tilos Rádióban hallottam még valamikor tavaly egy borongós délután azt, hogy „gé-pé-gé-pé-gé-pé-gépkoccsi...” Élőben meg tavaly az Olof Palme házban találkozhattam velük elsőként, ahol is a Neo és az EmilRuleZ! társaságában zúzták az ipart. Mindenesetre a mostani bulin voltam először az első sorban egy rap koncerten. Érdekes megjegyezni, hogy az elől lévők valami furcsa táncfélét lejtettek, amolyan „teljes-testsúlyunkkal-döljünk-jobbra-azután-balra-majd-előre-végül-hátra-s-így-ha-ügyesek-vagyunk-akkor-sok-embert-ledönthetünk-a-lábáról” nevezetű lépéssorozattal voltam kénytelen megbírkózni. Végül valahogy csak sikerült pár pillanatképet megörökítenem az örökkévalóságnak, bár ugyancsak erősen kapaszkodnom kellett az állóképrögzítő berendezésembe, hogy ki ne essen a kezemből.
  
  Visszatérve a produkcióhoz, elhangzott mindaz a pár szám amit ismerek a Bëlgától (ez az őrületesen nagy lista mindösszesen három dalt foglal magában). Amúgy megjegyezném, hogy nem számítok túlságosan nagy rappernek, ennek ellenére tetszik a skaccok előadásmódja. Van benne valami extrém, valami egyedi, valami... pirosra festett arcok, fehér ing, nyakkendő, na meg a nagykalapos, szörmebundába burkolódzó medve. Ugrándoznak ide-oda, ezzel példát mutatva a közönségnek, kik nem haboznak követni őket eme tevékenységükben. Az élő zene végeztével a csinos Dj. Nadia vette át a cseppet sem lankadó handulatú buli irányítását. A színésznőből avanzsált lemezpörgető őrületes tempóban vezényelte bele a hajnalba a még táncolni képes embereket. Miután valamikor pirkadat előtt az utolsó előadó (azaz Nadia) is befejezte aznapi tevékenységét a lemezeivel, lassan mi is indultunk elfelé. Muszály is volt, mivel a biztonságiak finoman kitereltek mindenkit, mivel zárt a Gödör és az ő munkaidejük is végetért ezzel. Végezetül szeretném kívánni minden ott megjelentnek, hogy jövőbeli bulijaik legalább ilyen jól sikerüljenek, mert (legalábbis részemről) ez az est hibátlan volt.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: