interjú [hazai hangok]  2010. február 5. péntek   12:32

nincsen hozzászólás

  Nem tejfelesszájú tizenévesekből áll a sokak számára talán ismeretlen Wrong Side Of The Wall, az énekes Knapp Oszi korábban az Insaneben ordított, a hangszeresek pedig a Bones nevű bandában zúztak együtt korábban. A rutinosnak mondható srácok nem aprózzák el: egy EP és egy debütalbum, turné a Subscribe és a Road társaságában, mindez másfél év leforgása alatt, és ez még csak a kezdet. A dallamközpontú, de fogós riffekkel operáló zenekarból Oszinak szegeztem kérdéseimet.
  
  Mondd el néhány mondatban kérlek, kikből áll a zenekar, és mikor/hogy jöttetek össze?
  
  A felállás: Knapp Oszkár (ének), Csobánczi Péter (basszusgitár), Kőműves Zsolt (gitár), Szabó László (gitár), Tóth Dugó László (dobok). Az eredeti felállás még Bones néven jött össze egy Akela koncert backstage-ében. Erről Csobi tudna részletesebben mesélni.
  
  Hogy írnád le a zenéteket röviden, velősen, de minden hülye által érthető módon?
  
  Hehe, mondjuk úgy, hogy húzós, súlyos nóták, többnyire dallamos énekkel, néha üvöltéssel, és akinek mindez uncsinak, vagy kommersznek hat, hallgatás utáni remélhetőleg pozitív csalódással.
  
  A jelenlegi stílusotok milyen hatásoknak köszönhetően alakult ki?
  
  Hatás az rengeteg van, lényegében minden, amit hallgatunk, szeretünk. Én metál és rock műfajában nagyon sokfélét szeretek, a legpopposabbtól a legelborultabb, gonosz sötét elvetemültségekig. Nehéz lenne ezt pontosan megfogalmazni, de nagy közös kedvencek például a Deftones, vagy az Alice in Chains.
  
  Rendkívüli jófejségre vall, hogy a honlapotokról minden ellenszolgáltatás nélkül, mindössze egy regisztráció után letölthető az első nagylemezetek. Tudjátok, hogy nagyjából hányan éltek a lehetőséggel?
  
  Nagyon köszi, hogy így gondolod. Jelen pillanatban több mint hatszáz ember töltötte le a nagylemezt, a kislemezt anno több mint ezren, úgyhogy érdeklődésnek nincs híja, de csak hajrá, töltögesse mindenki.
  
  Milyenek a visszajelzések a zeneipari megmondóemberektől?
  
  Meglepően pozitívak, még olyanoktól is, akik igazán vájt fülűnek számítanak. Sőt, többen szabályosan akár rajongónak is mondhatóak, ami végképp nagyon megtisztelő érzés.
  
  Ti mennyire vagytok elégedettek a végeredménytől, illetve van-e, amit másként oldanátok meg a stúdióban?
  
  Nyilván van mindig jobb, és precízebb, de úgy vélem, ez azért erősen közelít a jelenlegi maximumhoz. Csak annyit mondok erre, hogy én rémesen önkritikus ember vagyok, viszont a megjelenéshez képesti távlatból még mindig elégedett vagyok vele, ami eddig soha nem volt így egy lemeznél sem.
  
  Minden külföldiül éneklő zenekartól megkérdezem, hogy szándékoznak-e országhatárokon túl is befutni, vagy inkább a zenéhez passzolt csak jobban az angol nyelv?
  
  Igazából is-is, tehát idővel nyilván igyekszünk majd nyitni külföldre is, viszont az is igaz, hogy én alapvetően szövegírásnál inkább kultiválom az angolt, mint a magyart. Egész egyszerűen jobban megy. De ez persze nem zár ki semmit.
  
  Úgy tudom, több dalt is felvettetek, mint amennyi végül a debütalbumra került. Mi lesz a további szerzemények sorsa?
  
  Természetesen nem vesznek a feledés homályába, amint lesz lehetőség és idő, felvesszük az énekeket a maradék nótákra is, és amint készen vannak, meg is osztjuk majd őket a közönséggel. Remélhetőleg nem is sok idő múlva.
  
  Tavaly október és december között részt vettetek a Subscribe/Road/Plastic Bitch közös turnén, ami minden bizonnyal egy erősen agysejtpusztító körút lehetett. Van valami legendás történeted?
  
  No igen, az egy szép kis kirándulás volt. :) Most így igazából nem tudok kiemelni egyetr a sok közül, csekkoljátok a wsotw.blog.hu oldalt, és ott megtudtok mindent, mivel épp ennek a turnénak a sztorijait emlegetem fel kisebb irományok keretében.
  
  Hogy reagáltak rátok a bulikon azok az arcok, akik először hallottak a bandáról?
  
  Aki ott volt, hál istennek mindenki nagyon jól vette a lapot, úgyhogy ilyen szempontból kiválóan sikerült a turné, meg úgy általában, ha csak véletlen lekeveredik valaki a bulira, az is szinte mindig elismerően bólogat. És ez bizony tökjó.
  
  A honlapotokon még nem láttam 2010-es dátumokat. Turnéfronton mire számítotok?
  
  Egyelőre alakulófélben vannak a dolgok, jelen pillanatban épp kontaktgyűjtésben vagyok, próbálkozunk mindenhol, kluboknál, fesztiváloknál, valamint alakul egy kis titkos gonoszság Middle Finger Club néven, amiről remélhetőleg fogtok még hallani bőven.
  
  Szerintetek hol érvényesül jobban a zenétek, egy kis klubban, vagy egy fesztiválon?
  
  Szerintem van helye itt is, ott is, persze nem árt egy viszonylag jobb hangcucc, hogy élvezhetőbb legyen, de még próbán is van, hogy alig férek a bőrömbe. Én alapvetően a hangulat miatt fesztiválpárti vagyok, de a klub buliknak meg megvan az a varázsa, hogy kisebb a távolság a banda és a közönség közt, családiasabb, közelibb az egész.
  
  Hol látjátok a zenekart öt év múlva? Mi az a szint, amit szeretnétek becélozni?
  
  Hehe, nagyszínpadon, főidőben! :) Hogy is mondjam, rohadt nehéz az underground helyzet itthon, külföldön meg nagy a telítettség, de igyekszünk mindent kihozni, amit csak lehet. Nagyrészt rajtunk múlik persze, de közönség nélkül senki sem megy semmire, ezért is igyekszünk minél könnyebben elérhetőek lenni.
  
  Köszönöm a válaszokat, és ha kihagytam valamit, amit mindenképpen érdemes megkérdezni, akkor rajta, ne fogd vissza magad :)
  
  Mi is köszönjük az interjút. Ne feledjétek, töltsétek le a lemezt, kommunikáljatok velünk, nem harapunk, és gyertek minél többen koncertre!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: