interjú [hazai hangok]  2010. január 27. szerda   14:19

nincsen hozzászólás

  A miskolci Paddy and the Rats zenekar egyre nagyobb népszerűségnek örvend országszerte, de talán még közel sem övezi őket akkora tisztelet, amit valójában megérdemelnének. Az ír kocsmazenét punk elemekkel remekül ötvöző banda énekese/dalszerzője, Paddy készségesen állt honlapunk rendelkezésünkre, hogy egy kicsit többet megtudjunk eme roppant ígéretesnek tűnő bandáról.
  
  
  Elősször szerepeltek az Underground Magazin hasábjain. Kérlek, mutasd be olvasóinknak a zenekart és tagjait!
  
  Ír kocsmazenét ötvözünk punk elemekkel. A bandát 2008 nyarán alapította Vince(basszus), Joey (gitár) és Seamus (dobok) és jómagam, Paddy (énekes-dalszerző). Nem volt egyszerű egy punk bandához autentikus zenészeket találni, de végül sikerült Sonny (harmonika) és Sam (hegedű, banjo, skót duda) személyében ráakadni a megfelelő emberekre és decemberben már meg is volt az első koncertünk. Azóta több, mint 100 bulin túl vagyunk.
  
  Mondhatnánk, hogy ami a németeknél a The Pokes, az hazánkban a Paddy and The Rats. Hogy csöppentetek bele pont az ír kocsmazenébe?
  
  Hozzám mindig közel állt az ír zene. Imádom az egész kocsmai hangulatát, nincs semmi kötöttség. Ezt a zenét hallgatva az embernek rögtön jó kedve lesz, inni akar a haverokkal és mulatni. Nagyon szeretem a tengerészdalokat, a kalózos sztorikat, az egész misztikus, de romlott hangulatát ennek a világnak, úgyhogy ez a vonal is nagy szerepet kap a zenénkben. Szóval szerettem volna egy olyan bandát, ahol mindez érvényesül, mert az egész banda szeret piálni és zenélni. Kicsit felpörgettük a dalokat, adtunk neki egy punkos húzást és attitűdöt, és ebből lett a Paddy and the Rats. Aztán elkezdtünk saját dalokat írni ebben a stílusban és összehoztunk egy lemezanyagot. Ami Rats on Board címmel a boltokban van és 13 saját dalt meg két feldolgozást tartalmaz. A lemez tavasztól megjelenik Japánban és online az iTuneson és az Amazonon is.
  
  Több ez puszta ír zene iránti rajongásnál? Esetleg maga a kultúra iránt is tápláltok komolyabb érzelmeket? Netán egyik a másik nélkül nem is működne?
  
  Abszolút. Ahogy elindult a banda, egyre jobban beleástam magam az ír történelembe, a 200-300 évvel ezelőtti tengerészsztorikba, a viktoriánus kori Dublinba. A banda öltözetén is tükröződnek ezek a témák. Vannak, akik kiltben (skótszoknya) vannak, van, aki dandynek van öltöve és van, aki csak egyszeű paraszt legénynek. Egy jópofa játék az egész.
  
  A myspace oldalatokon hallható daloktól csak a legjobbakat lehet elmondani, szinte hihetetlen, hogy ez magyar emberek műve. A töménytelen mennyiségű Guinness-en kívül mi az ír slágergyártás titka? Egyáltalán ki miből veszi ki a részét a zenekar berkein belül?
  
  Hogy mi a titka azt nem árulhatom el, mert akkor mindenki ezt csinálná! Igazából semmi különös. Nagyon sok ilyen zenét hallgattam, úgyhogy valahogy belém ivódott az egész. Én írom a dalok nagyrészét, a szöveget pedig Vince, Joey és én megosztva. Mikor kinek van ötlete egy adott témához. Általában van egy jó kis dallam, amiből lesz egy dal. A szöveg pedig utána jön. Hallgatgatjuk a dalt, hogy milyen is a hangulata és, ha meg van a sztori, akkor az írja meg akinek éppen a legtöbb ötlete van az adott témához. Szeretünk sztorikat írni, kitalált személyek történetét megírni, aminek valamikor saját élmények adják az alapját és valamikor csak egy hülye ötlet. De az italozáshoz általában kapcsolódnak a dalok! Mégiscsak egy kocsmazenekar vagyunk!
  
  Úgy néz ki külföldről is komoly igény van rátok, hiszen lesz egy kerek brit turnétok is. Sok izzadságba került mire mindez összejött, vagy elég volt bemutatni a kész lemezt ahhoz, hogy tárt karokkal várjanak kinn benneteket?
  
  Azért nem ilyen egyszerűek a dolgok. Nagyon sok munka és erőfeszítés van a dolog mögött. Az internetnek köszönhetően talán könnyebb kijutni külföldre, de nagyon sok banda van, úgyhogy teljesen ez se igaz. Annyiban viszont segít a net, hogy ha olyan dolgot csinálsz, ami kicsit is egyedi, akkor könnyebben felfigyelnek rád. Rengeteg kiadónak és koncertszervezőnek elküldtük az anyagot, amig tényleg lett valami a dologból. Szerencsére mostmár nagyon sok kapcsolatunk van Japántól kezdve Németországon át, az említett Angliáig, ahova júniusban egy 10 állomásos turnéra megyünk.
  
  Talán a műfaj rajongóinak nem lesz meglepetés, de kik a példaképek?
  
  Az első számú példakép Shane MacGowan és a Pogues. Olyan bohém és dandy költők, írók a XVIII.-XIX. századból, mint. Rimbaud, Oscar Wilde vagy Byron. De nyilván a Dropkick Murphys, a Flogging Molly és a Real McKenzies is hatással volt ránk. A 70-es évek punk bandáit is említhetnénk, a Sex Pistolst, a Ramonest vagy a Stoogiest, akiktől első sorban az életérzést kölcsönözzük. Rám nagy hatással volt Liam Gallagher és Eric Cartman is.
  
  Ha egy választásotok lenne, kikkel lépnétek fel szívesebben: Flogging Molly vagy Sex Pistols?
  
   A Sex Pistolssal az eredeti felállásban Siddel az élen.
  
  Azon kívül, hogy a bulijaitokon patakokban folyik az alkohol és nagy a jókedv, milyen visszajelzéseket kaptatok eddig?
  
  Nagyon jókat. Egyre többen járnak a koncerjeinkre, amitől jobb visszajelzés nem is kell, de azért kapunk leveleket és köszönetet is nagyon sok embertől. Szerintem nagyon egymásra találtunk a közönséggel.
  
  Készül-e klip valamelyik dalotokhoz?
  
  Tervezzük, de még nem tudjuk, melyikhez. Valószínűleg a brit turnén forgatunk, ha lesz időnk. Ott a táj és a pubok is nagyon passzolnának a zenénk hangulatához. Esélyes a Freedom és a Song of a Leprechaun.
  
  Mi a következő lépcsőfok, vannak e komolyabb célok?
  
  Most az első lemezünk itthoni és európai promójára koncentráliunk, aztán a tavaszi hazai turnéra. Nyáron ugye Anglia és a fesztiválok, ősszel pedig szervezés alatt van egy kisebb európai és japán turné is. Aztán jöhet a következő lemez és így tovább. Nincs megállás!
  
  Köszönjük szépen a válaszokat és sok sikert kívánunk a zenekarnak!
  
  Én is köszönöm a zenekar nevében. Üdvözlet az olvasóknsak!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: