Az amerikai filmstúdiók egyre gyakrabban használnak európai városokat filmjeik helyszínéül. Mindezt pedig elég gyakran úgy teszik, hogy az adott város egy egész más helyszínt alakít. Gondoljunk csak például a pár évvel ezelőtti Kémjátszmára (Spy Game), amelyben Kelet-Berlin szerepét játszotta fővárosunk. Végre azonban Budapest magára talált, és valóban Magyarország fővárosaként mutatják be egy filmben. Az előzetes és az akció-vígjáték megjelölés alapján úgy ültem be a vetítésre, hogy másfél óra móka és kacagás vár rám, ez azonban nem igazán teljesült.
Alex Scott (Owen Wilson) egy kétbalkezes ügynök, akit munkahelyén ennek megfelelően kezelnek, így például felszerelésből se a legjobbat kapja (de azért megoldja, hogy egy-két komolyabb cucca is legyen :-). Legújabb küldetése egy ellopott szupertitkos láthatatlannak álcázható katonai repülőgép visszaszerzése, melyet egy fegyverkereskedő, Arnold Gundars (Malcolm McDowell) tulajdonított el, és egy budapesti profi boksz-mérkőzés idején szeretné továbbadni annak, aki a legtöbbet ajánlja érte. Így aztán Scottnak mindenekelőtt be kell jutnia Gundars főhadiszállására. Ehhez hívják segítségül a bokszmérkőzés amerikai versenyzőjét, az 56 veretlen meccset maga mögött tudó Kelly Robinsont (Eddie Murphy). Ahogy az ilyen esetekben lenni szokott, a kém és a bokszoló kezdetektől fogva utálja egymást, a helyzet azonban úgy hozza, hogy akarva-akaratlanul is megkedvelik egymást a film végére.
A film gyakorlatilag egy régebbi amerikai TV-sorozat alapjaira épít, melyben a kémet Robert Culp játszotta, míg társát Bill Cosby, aki a sorozatban profi teniszezőként szerepelt. Néhány évvel ezelőtt Andy Vajna a film magyar származású producere gondolt arra, hogy ideje lenne felfrissíteni ezt a sorozatot, és egy mozifilmet készíteni belőle. A rendezésre a 28 nap és a Dr. Dolittle rendezőnőjét, Betty Thomast kérte fel. A terv egy akció-vígjáték elkészítése volt, mely a James Bond kémfilmekkel is felveszi a versenyt, és egyszerre meg is nevetteti a nézőket. A fő helyszínhez természetesen a producer javasolta Budapestet, amit aztán a rendező egy helyszínkereső-körút után maga is a legmegfelelőbbnek talált a filmhez.
A színészek tulajdonképpen hozzák a formájukat. Eddie Murphy szinte folyamatosan nyomja a megszokott stílusú szövegét, Owen Wilson pedig jó partnere volt a szereposztásban. Egy minimális szerelmi szálat is belefűztek amúgy a sztoriba, melynek alanya a filmben kettősügynököt alakító, a Goldeneye című James Bond epizódban is látható Famke Janssen.
Pár szót ejtenék még fővárosunk megjelenítéséről, illetve a film egyéb magyar vonatkozásairól. Főhőseink a Gellért hotelben szállnak meg, a jelenetek nagy része a Várban játszódik, míg az üldözés a Siklón, a Lánchídon és a pesti rakparton folyik. Kicsit de tényleg nem túl jelentősen megkavarták a helyszínek elhelyezkedését, ami figyelemre méltó, különösen, hogy láttam már egy olyan TV filmet, melyben a főhős a Várból lerohanva a Duna-parton felszáll a 2-es villamosra, elindul északi irányba, majd pár megálló múlva leszáll a Boráros téren (!) és felrohan az épülő Lágymányosi-hídra...
Hazánkat persze a közismert sztereotípiákkal jellemzik: a gulyás, mint jellemző étel, vagy a cigány hegedűs a szálloda előtt. Az egyik jelenetben pedig kémünk miután a Gellért szálló recepciósánál hiába próbálnak Robinson emberei angol nyelven szállást foglalni (persze, miért is tudnának az egyik legelegánsabb budapesti szállodában idegen nyelven :-) kijelenti, hogy beszél magyarul, és egyedi akcentussal beleköszön a telefonba: szia, majd kb. a következő szavakkal kér nekik szállást: legolcsóbb szobát, köszönöm. (Cserébe egy emeletes ágyakkal felszerelt pinceszobát kapnak, ami bizonyára csak a kedvükért lett berendezve a szállodában.) Végül valószínűleg nem véletlenül került az egyik hazai kereskedelmi TV mikrofonja is a sajtótájékoztatót adó Kelly Robinson elé.
Az Én a kém megtekintése után sajnos kissé csalódottan távoztam a moziteremből. Valahogy ennél többre számítottam. A film inkább volt akciófilm, mint vígjáték (talán nem véletlen, hogy nemhogy nem kísérte folyamatos nevetés, de inkább csak néhányszor volt hallható halk kuncogás), ráadásul tele van kiszámítható helyzetekkel és elcsépelt poénokkal. Azért a végére sikerült kicsit megcsavarni a történetet, váratlan fordulatokat eredményezve, de mindez nem sokat változtat az összképen: egy közepes filmet láttam a bemutatón.
Rendezte: Betty Thomas
Főszereplők: Eddie Murphy, Owen Wilson, Famke Janssen, Malcolm McDowell, Gary Cole, Phill Lewis
Forgatókönyv: Marianne Wibberley, Cormac Wibberley, Jay Scherick, David Ronn
Fényképzete: Oliver Wood
Zene: Richard Gibbs
14:14
