beszámoló [koncert]  2003. január 27. hétfő   15:28

nincsen hozzászólás

  Az év utolsó Vörös Yukas ska bulija, hogy-hogy nem, de december 6-ára esett, így frappáns nevet adhattak a rendezvénynek, ami, mint utóbb kiderült minden addigi csúcsot megdöntött ugyanis voltunk vagy 400-an.
  Sajnos a bejáratnál derült csak ki, hogy a lányoknak is kell belépőt fizetni kilenc óra előtt, nem úgy mint egy hónapja. Ez kis nem tetszést váltott ki, mert hát elég sokan már otthon kiszámolgatják, hogy akkor azon az estén ennyi megy belépőre, ennyi italra, és akkor a bejáratnál éri az arcon csapás.
  
  Ennyit a beléptetésről, most pedig fáradjunk beljebb, és tekintsük meg a Tigris koncertjét. Nekem ennek a napnak kellemes meglepetése volt ez a fiatal szolnoki formáció, mert nagyon sokat fejlődtek nyár óta. A csapatban van szintis és külön ütős is, illetve ezen az estén még egy raggazó srác is kiegészítette a produkciót. A Tigris zenéje alapvetően reggae és dub elemekből épül fel, és ötletesen gyúrnak rá egy kis skat, és persze az előbb említett ragga dolgokat. Ahogy az lenni szokott, voltak feldolgozás számok, de a saját szerzeményekkel sem volt semmi gond, főleg a Kocsonyával, vagy egy 70-es évekbeli Peter Tosh Legalize It átdolgozással.. Örömteli látni, hogy lassan, de biztosan felérik egy-két reggae csapat a Ladánybene 27 mellé, ezen a kicsiny hazai színtéren.
  
  A mai buli első fele a minőségi zenélés jegyében telt el, hiszen A Kókler foglalta el teljes terjedelmében a színpadot. Most igazán nem jöttek ki, azok a finomságok, ami miatt ez társaság bármikor hallgatható, de így is hatalmas tömegmegmozdulás fogadta minden számukat.

  Egy ilyen esetnél történt, hogy a fejem fölött úszó kisasszony tovább passzolása után, az egyik dalia biztonsági őr megrótt, hogy ezt nem szabad. Gondoltam tiszta Sziget, és hogy hova süllyed ez a hely, de aztán Főszervező Schleki megnyugtatott, hogy ilyet szabad. Megnyugodtam, hogy én biza rendes gyerek voltam, csak nehogy legközelebb egy kommunikációs hiba miatt a bal fülcimpám bánja meg. Mivel kezdett elviselhetetlenné válni a meleg és a füst, a koncert végét, már szomjoltással töltöttük. Ha már negatívumok felsorolása, akkor itt van még egy. A 4 deci sör 1 deci hab nem jött be, igaz külön kérésre, a roppant szimpatikus fiatalember felturbózta az itókákat.
  
  CsizmáSKAndúr. Nézze el nekem mindenki, de az utóbbi időben annyit láttam őket, hogy inkább eszmecserét folytattunk egy pad mellett. Amit tudok, hogy Csizmásék kérték a tomboló közönséget, hogy a pogó, helyett részesítsék előnybe a skankingolást. Ez egy jó kezdeményezés, amikor igencsak kezd elszaporodni a kemény gyerekek korán bepöccenek és ütnek” című igen agresszív, nem koncertre való játék.
  
  A koncert után kicsit megcsappant a létszám, de ez nem volt gond, mert legalább volt elég levegő a Fekete Hetes fellépésén. A zenekar két gitár, basszer, dob felállású volt, és eszméletlen hamisan és kásásan szólt. Egyébként csak nem rég állt össze a csapat (és mint később kiderült, nem is hosszú időre). Feldolgozás szinten Rancid és Dropkick Murphys vonal, meg minden ami ska-core. A saját számokat tekintve számomra az abszolút zenei minimalizmus jelent meg, érthetetlen szövegekkel, de egyébként a hangulatra nem lehet panasz. Jellemző momentuma volt a fellépésnek az utolsó szám, amit jammelgetés szinten szerettek volna előadni a srácok, a közönség segítségét kérve. Na, ez piszkosul helyén volt.
  Így hát szép emlékekkel hagyhattuk hátunk mögött a Vörös Yukat, ami a 2003. évben is folytatja ska hadjáratát.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: