beszámoló [koncert] 2009. december 28. hétfő 15:13
nincsen hozzászólás
szerző: BarnaEntombed, Merauder, Devious, Locust On The Saddle, Nadir 2009. december 15., Budapest, Dürer kert
A 2009-es esztendőt egy kellemes rendezvénnyel zárhatták a metal zenére fogékony hallgatóság azon tagjai, akik december 15-én a Dürer kertbe látogattak. Ezen a jeles napon ugyanis a svéd death metal egyik alapbandájának számító Entombed mellett a tufa metalcore-ban utazó Merauder, a thrash/death metalt játszó holland Devious, valamint magyar részről a stoneres muzsikát játszó Locust On The Saddle és a hazai death/doom helytartó Nadir is tiszteletét tette. A remeknek ígérkező szórakozást egyedül az eredetileg a nagyterembe beharangozott, majd végül a kisterembe kényszerült helyszín árnyékolta be. Bár mint utóbb kiderült, az izzadtságtól csatakos, felhőtlen buli hangulathoz ezen adottság is nagymértékben hozzájárult.
Az estét a Nadir tagságának zord muzsikája vezette fel. Tauszik Viktorék a magyar szintér egyik leghitelesebb alakulatát képviselik, depresszív death/doom zenéjük kíméletlen fagyossággal kúszik végig az ember gerincén. Norbi és Hugó fogós, néhol sludge-os riffjei kerek, kiforrott számokban fogalmazódnak meg, és a társadalom kritikus dalszövegek értelmes mondanivalóval ajándékozzák meg az odafigyelő hallgatókat. Sajnos az elhúzódó hangolás miatt nem volt sok idejük a srácoknak, így egy jó 20-25 percben tudták csak prezentálni dalaikat ezen az estén. Legközelebb biztosan egy hosszabb programmal hallhatjuk őket, no és 2010 tavaszán érkezik az új lemez is.
A southern metalt játszó, szintén hazai Locust On The Saddle zenei irányvonala eléggé eltért az este marcona muzikális irányvonalától, de talán éppen ezért üdítően frissítő volt hallgatni a tökös southern/stoner dalokat. Ők is elég rövid műsoridőt kaptak, talán 4-5 számot játszottak. Azonban ezen rövid idő alatt energikusan, a kis színpadot bemozogva, fülig érő szájjal tolták a feelinges nótákat. Az új felállás (új énekes, új gitáros, új basszer) bizonyított, teljes odaadással zúzták a srácok a zsíros riffekre épülő muzsikát, így hamar elreppent az idő.
Érkezett az este első külföldi zenekara, az öttagú holland Devious. Hollandus barátaink 2000-ben alakultak, és harmadik lemezüket 2009 őszén adták ki Vision címmel. A rendelkezésükre álló bő fél órában korrekt hangzással prezentálták többnyire középtempós death/thrash szerzeményeiket. Arnold nevű, masszív felépítésű frontemberük szuggesztíven prezentálta a gyilkos nótákat, és a többi zenész is megbízhatóan teljesített a hangszerén. Azonban összességében számomra elég szürke, semmitmondó volt a produkciójuk, többnyire ásításra ingerlő témákkal, így nem sikerült megnyerniük maguknak. Persze ettől még nem mondanám rossznak őket, de nekem a két magyar előzenekar sokkal jobban tetszett.
Az amerikai Merauder egy nagy múlttal rendelkező hardcore/metalcore zenekar. A New York-i tough guy srácok a bandát még 1990-ben alapították, és 1995-ben az NYHC szintér egyik legjelentősebb zenekarával, a Biohazard-al is turnéztak. Nem adtak ki sűrűn lemezeket, az idén megjelent God Is I című alkotás csak a negyedik albumuk. A mostani koncerten ezen új albumra, és az 1996-os Master Killer című debütlemezre feküdtek rá. Az agyonvarrt srácok egy izmos, feszes, energikus koncertet adtak 30 percben, a vaskos riffek (és az első sorokban karatézó fiatalemberek) valósággal leszakították a közönség arcát. Ezekről a keményfiúkról tényleg elhiszem, hogy Brooklyn utcáin jól leápolnak bárkit, aki ferde szemmel mer nézni rájuk. A koncert közben nekivetkőző Jorge énekes többször felhívta a figyelmet (jó hardcore frontembernek megfelelően) az összetartás és a nagyzoló sztárként viselkedők pofán vágásának fontosságára. Széles mosollyal headbangeltem az olyan dalokra, mint a Master Killer, a Life Is Pain vagy a Downfall Of Christ málházós riffjei, csak azt sajnáltam, hogy az általam ronggyá hallgatott 1999-es Five Deadly Venoms-ról egy nóta sem hangzott el.
A Dürer kert kisterme már a Merauder alatt is kezdett zsúfolttá válni, de az érdeklődés és a fülledt hangulat az Entombed előadásán hágott a tetőfokára. Aki nem ismeri a svéd death metal definitív ikonjait, akik még 1987-ben Nihilist néven kezdték meg áldásos tevékenységüket, és 1990-ben a Left Hand Path című albummal ajándékozták meg a metalvilágot, az sürgősen ássa bele magát a munkásságukba. A svéd mesterek, élükön a zenéjük tufa, zsíros rock n roll mivoltát hűen tükröző L.G. Petrov énekessel, egy zseniális 75 percet vezettek elő. Az izzadtságtól túlfűtött, levegőtlen teremben az első perctől kezdve érvényesült a nagybetűs hangulat, a színpadon örömzenélő muzsikusoktól és az első sorokban birkózó rajongóktól kezdve a hátrébb headbangelő hallgatóságig. A remekül eltalált, koszos hangzással tálalt, örökérvényű Entombed dalok a legautentikusabb mivoltukban csendültek fel a teremben. Petrov mester amellett, hogy egy igazi lepattant figura, akit az utcán egy borzas hajléktalannak nézne az ember, a tökéletes frontember egy death n roll bandába. A csatakos fazon remekül vezényelte le a bulit, és zenésztársai is széles mosollyal, magabiztosan kezelték hangszereiket. A félvér Alex Hellid remek gitáros, lazán pengette el a fogós és egyben brutális gitártémákat, valamint Nico Elgstrand basszer és Olle Dahlstedt dobos szintén dicséretre méltóan muzsikáltak. Amióta kiszállt Uffe Cederlund gitáros, az Entombed fellépéseinél néha hiányoltam a második gitárt, de ezen a koncerten ez sem hiányzott, így volt csont nélküli a produkció. Az eljátszott számokat tekintve is jól válogattak: az első három lemezről hangzott el a legtöbb dal. Természetesen a legutóbbi, 2007-es Serpent Saints The Ten Amendments című albumot sem hanyagolták és az 1997-es DCLXVI: To Ride Shoot Straight And Speak The Truth-ról is előkerült egy nóta. De semmi sem überelheti a death n roll klasszikus Wolverine Blues, a láncfűrészes death metal alapmű Left Hand Path és a szintén death metalban fogant Clandestine dalait. Össznépi vigalom alakult ki az olyan szerzeményekre, mint a Demon, az Eyemaster, az Out Of Hand, a Wolverine Blues, a Stranger Aeons, a Sinners Bleed, a Supposed To Rot, a Revel In Flesh, és az egyik legjobb daluknak számító Left Hand Path. Ez a koncert maximális teljesítmény volt, melyre a zenészek és a közönség egyaránt büszke lehet.
Izzadtságtól csatakosan, friss levegőért áhítozva távozhattunk a Dürer kert kisterméből, de a fontosabb, hogy egy pozitív, maradandó élményt raktároztunk el magunkban. Az Entombed továbbra is a death n roll koronázatlan királya, no és a Merauder, a Devious valamint a két magyar banda is hozzájárult az este sikeréhez. Sok ilyen színvonalas aprítást 2010-re!