film [film]  2009. december 16. szerda   14:31

nincsen hozzászólás

  Belépő: 600 Ft
  
  Chac: Az Esőisten
  Chac: Dios De La Iluvia
  Címváltozat: Chac: The Rain God (USA)
  Színes mexikói-panamai film, 1974
  Tzeltal nyelven és maja dialektusokban, angol felirattal
  Vetítési idő: 95 perc
  Aspect ratio: 1:1:85 - szélesvásznú
  Hang: mono
  
  Stáb:
  
  Produkció: Cientifilm Aurora
  Producer, rendező, író: Rolando Klein
  Zene: Victor Fozado, Elisabeth Waldo
  Operatőr: Álex Phillips Jr., William Kaplan Jr.
  Vágó: Harry Keramidas
  Rendezőasszisztens: Mario Cisneros
  Művészeti vezető: Jesús Durán
  Executive producer: Luis García de León
  Hang: William Kaplan Jr.
  
  Szereplők:
  
  A Jós - Pablo Canché Balam
  Cacique - Alonzo Méndez Ton
  A Néma fiú - Sebastián Santis
  Az Apa - Pedro Tiez
  
  valamint
  
  Antonio Castellanos
  Antonio Osil
  Alonso Puj
  Antonio Ton
  és Tzeltal falu lakói (Tenejapa, Chiapas, Mexikó)
  
  Chac: Az Esőisten (1974)
  
  ”I made the film with a lot of love. I came out of it with a lot of
  guilt.” (Rolando Klein)
  
  Az 1942. július 16-án a chilei Santiagóban felső-középosztálybeli családban született, magyar nagyszülőkkel büszkélkedhető független rendező Rolando Klein egyetlen filmje, a Chac: Dios De La Iluvia (Chac: Az Esőisten) hasonlóan Werner Herzog Aguirre, Der Zorn Gottes (Aguirre, Isten Haragja /1972/) vagy Alejandro Jodorowsky The Holy Mountain (A Szent Hegy /1973/) című műveihez, a spirituális-szimbolikus út filmje, amelynek alapjául a maja-kicse indiánok szent könyve, a Popol Vuh szolgált. A film, amely a forgalmazó csődje miatt tűnt el évtizedekre, s amely az El Topo (A Vakond /1971/) mellett a kor legnézettebb mexikói kultuszfilmje volt, a Jodorowskyra emlékeztető vallásos szimbolika mellett tiszteletadás Akira Kuroszavának is (olyannyira, hogy az egyik színészt a stáb Toshiro Mifunénak nevezte el). Az egyébként nem etnografikus (hanem a maja mitológiát allegorizáló) film szimbolizmusában és szürrealizmusában a maga különös és eredeti eszközeivel a keresztény kolonializáció hatását vizsgálja a tradicionális maja vallásra és életre. Miközben a mexikói maja faluban élők primitívnek tűnnek, az őslakosok nyakában hordott kereszt és mai korunk néha-néha felbukkanó tárgyai mutatják, hogy a modern civilizáció miként szabja meg „láthatatlanul” kikerülhetetlen útjukat a társadalomba. A film rémült falusi vezetője és a valódi áldozatra képes Jós közötti konfliktus a modern szkepticizmusnak és a múlt misztikus bölcsességének az ütköztetése is: hitetlenség, gonoszság, hataloméhség áll szemben a tiszta spiritualizmussal úgy, hogy a film utolsó jelenete váratlan és szokatlan mélységekig vezető fordulatot hoz.
  
  Valóban van divináció, kapcsolat a „felsőbb” világokkal vagy minden a maga rendje szerint működik úgy, hogy arra földi halandó nem lehet tényleges hatással? Mennyire archetipikusak a civilizációs-pszichológiai változások: a tradíciójával önmagát igazoló hit és évezredes tudás tisztaságának helyére mindig a hatalom akarása, mások manipulálása lép? Létezik-e olyan valódi alkimista tevékenység, amellyel mi tudjuk irányítani a világot (és nem pedig fordítva)?
  
  A film a két operatőr (Álex Phillips Jr. és William Kaplan Jr.) által létrehozott mágikus világával, mesteri, érzékeny képekben mutatja meg a dzsungel valódi hangulatát, organikus szépségét, amelyet a kijelölt maja út szigorú-klausztrofób vonala - az úté, amelyről tilos lelépni - keresztez. (Ez az út szó szerint a rituális maja óvatosság egyik terepe). A növényzet buja zöldjével szemben az aszály sújtotta falu kopott házai és a fekete ruhába öltözött őslakosok állnak; s míg a nyilvánvalóan zöld dzsungel gyarapszik, addig a falu szürke és sötét marad. Rolando Klein elhatározása, hogy igazi bennszülöttekre ossza a szerepeket professzionális színészek helyett, gondoskodott arról, hogy a film akkor is fenntartja a valószerűséget, amikor szürreális események történnek (mint abban a jelenetben, ahol egy bagoly hirtelen emberré, egy törpe pappá változik). Kleinnek, aki két évet töltött együtt a forgatás előtt a Chiapasban, Tenejapában lévő Tzeltal falu lakóival, a Popol Vuh-on
  (amelynek jelentése maja nyelven: „Gyékényen ülő indián bölcsek könyve”) alapuló forgatókönyv megírásába végül sikerült bevonnia az őslakosokat is, ezzel teremtve meg a Chac: Az Esőisten hiteles és egyedülálló atmoszféráját (hogy a film eredeti hangszereken megszólaltatott autentikus és kitűnő zenéjéről ne is beszéljünk!). A szereplők játéka hiteles és átélt; külön kiemelendő a főszereplő Pablo Canché Balam (A Jós felejthetetlen, karizmatikus szerepében), ill. Alonzo Méndez Ton (Cacique, a falusiak agresszív vezetője, aki elvesztette hitét az ősi rítusban) és Sebastián Santis (a „Néma gyermek”;, aki azért született így, hogy megtartsa isten titkait és aki szavakon túli, lelki kapcsolatba kerül a jóssal) lenyűgöző alakítása. A súlyos szárazsággal küzdő falu lakói kétségbeesésükben egy rejtélyes, „varázsvesszős” Jós segítségét kérik, hogy hozzon nekik esőt. A Jós, miközben beavatja őket az ősi rítusokba, a keresők csoportját csodákkal teli úton vezeti el a vizek anyjának a kútjához, amelynek vizét is fel kell használni ahhoz, hogy Chactól segítséget, esőt kérjenek egy maja szertartás keretében.
  A Chac: Az Esőisten a film mágiája: tiszta, különös és mindmáig aktuális, elfeledett remekmű a spirituális útról.
  
  ”Magic wins the day” Carlos Castaneda)
  
  A film információs vetítés keretében kerül bemutatásra.
  A filmet DVD-ről vetítik és a műsorváltoztatás jogát fenntartják!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: