szerző: GD’SThe Last Days Of Jesus (Slo) 2002. december 20, Marco Polo Club
Van egy hely itt a városban, de inkább kettő, amely havi rendszerességgel biztosít találkozót a dark/goth műfaj barátainak és elkötelezettjeinek. Ez a Nekromantika Voodoo Music Club és a LD-50 Party és a Negative Art közös szervezésű estjei a Marco Polo Clubban. Most inkább az utóbbival szeretnék legalább néhány percig foglalkozni.
A hely szelleme a magas boltívjeivel, kovácsoltvas könyöklőivel, szellős térelválasztóival, az asztalokon elhelyezett pislákoló gyertyáival és a helyiségben lévők csendes morajlásával együtt kellemes alaphangulatot teremtett az est mondanivalójához. Az előtérben a jegyellenőrökön kívül egy fenyő fogadott a maga szerénységével. A testén idegesítően fehér fénnyel vibráló fenyőfüzér pihentette kígyózó testét, amely barátságosan szemezgetett a lassan érkezőkkel. Ez a fényjelenség már előszele volt a karácsonyt megelőző vásárlási őrületnek...
A kimetszett vizionált belsőt az aktuális társalgó részt és a színpadtermet egy elválasztó fallal különítették el, melyben Nemo kapitány” ihlette jelképes aqvavárium-akvárium” található a maga kékségével és ficánkoló halaival. Míg a halak lubickolnak az enyhén édesvízben, addig a színházteremben csendesen áradt szét a goth muzsika. Ez a hangulat vezetett egyre közelebb a The Last Days Of Jesus koncerthez és azt követő meghirdetett divatbemutatóhoz és szépségversenyhez is.
A zenekarról csak tényként és röviden. A formációt 1993-ban Pozsonyban hozta létre, négy fiatalember. Majdnem a klasszikus formációk felállási elvét követték, csak hiányzott belőle a basszus. Psycho M.ary- ének , Psycho Vajco - dob, Psycho Feąąy- gitár és Psycho Anjou - billentyűs. Az alakulástól számított idő óta sok-sok megjelent anyaggal, így a The Time Of Crucifixtion (1994), Sepulcrum Christi viventis (1995), Arma Christi (1997), Narrentanz (1999), Songs from the Psycho TV (2001) és a nemzetközi színtereken is sikeres fellépésekkel bizonyították helyüket a goth zenei életben.
Még néhány pillanat a fellépésig... a fények fokozatosan kihunytak. A színpadot pásztázó lámpák már csak halványan érintették az est színpadi szereplőit. (Ez a fajta megvilágítás nem hátrányos a goth irányultságú zenéknél, csak az adott látványtól foszt meg minket...) Egy kevés utóhangolás és a koncert kezdetét vette. A zenekar frontembere Psycho M.ary katonai sapkában, nyakörvben, megnyújtott festett szájal, feszes bőrnadrágba bújtatott láncokkal adta elő az erős hatású színpadi produkcióját. Groteszk, skizofrén tekintettel, gépies mozgással erősen kifejezett kétségbeeséssel, üveges tekintettel kísérte a pattogó katonai ütemeket, és menetelések vízióját is. A megkomponált zenei alapokat Psycho Anjou samplerrel kísért harmóniái kiegészültekPsycho Feąąy szaggatott és leegyszerűsített gitárjátékával. Az így kialakult közös harmónia egy komplex nagyvonalú „öncélúságú káoszt” eredményezett. Az egész előadás alatt a legaktívabb szereplő Psycho M.ary volt, őt követte Psycho Vajco a dobok mögül, Psycho Feąąy gitáros és a leginaktívabb zenésztárs Psycho Anjou, aki csendes magányában (hangszere mögé bújva) és hosszú fekete szoknyájában egészítette ki az összhangzást. Az egyetlen komolyabb vizuális megnyilvánulása Psycho Vajcoval való közös dob projectje volt. Az egész hangulat csak néhány percig tarthatott, de valahogy mégis más színezetet adott az egyébként se sekélyes, egész estés produkciónak. Távozásomkor ez a végigélt majd 60 perc lebegett előttem, miközben Pest utcáin távolodtam a Marco Polo Clubtól. Hetekkel a rendezvény után is megállapíthatom, hogy hibátlan és látványos produkciót sikerült látnom a The Last Days Of Jesus formációtól.
14:35
