kultúra [színház]  2009. november 3. kedd   14:51

nincsen hozzászólás

  Az este során bemutatásra kerülő két különálló színpadi mű társalkotója Juhász Kata koreográfus mellett Korai Zsolt audiovizuális művész, aki a darabok hangzó- és látványvilágának létrehozásában jelentős részt vállalt.
  A koreográfiák zenei alapja egy-egy szólóhangszerre, hegedűre illetve csemballóra írt Bach mű, az Egy nő című koreográfia zenei alapja, a G-moll hegedűszonáta Itzhak Perlman előadásában, a Juxtaposition című koreográfia zenei alapja, a Goldberg variációk ezúttal zongorán, Glenn Gould híres interpretációjában hangzik el felvételről.
  
  Az est programja:
  Egy nő
  Előadják: Sebestyén Tímea, Juhász Kata
  Zene:J. S. Bach: G-moll hegedűszonáta
  Fény: Szirtes Attila
  Látvány / videó: Korai Zsolt
  Koreográfia, fény, videó-koncepció: Juhász Kata
  
  A darab - bár ketten táncolják - egy nőről szól. A gömbölyűségről, a szögletességről, a könnyedségről, a nehézkedésről, a légiességről, a földhözkötöttségről, a gyorsaságról, a lassúságról, az elsietettségről, a lemaradásról, komplementerségről és ellentétről, a fehérről, a feketéről, a színekről, a színtelenségről. A testről. A testről, ahogy minderről árulkodik. Ezáltal pedig a női archetípusról. És szól a darab Bachról is, akinek G-moll hegedűszonátája ihlette azt.
  
  Juxtaposition (egymás mellé helyezés)
  
  Előadják: Gulyás Anna, Sebestyén Tímea, Grecsó Zoltán, Gulyás Oszkár, Kelemen Krisztián
  Zene: J. S. Bach: Goldberg-variációk, Korai Zsolt
  Fény: Szirtes Attila
  Videó, látvány: Korai Zsolt
  Koreográfia: Juhász Kata
  
  Van egy világ (vagy nincs). A fejünk fölött, vagy a lábunk előtt, ha máshol nem, a színpadon. Hogy pontosan mi van ott, nem nagyon tudjuk, többnyire nem látjuk, sohasem hallottuk. Vagy mégis?
  
  Hogy mi nincs ott, könnyebben el tudjuk képzelni: nincsen szomorúság, keserűség, düh, szenvedély, és nincsen valószínűleg, mint annyi más- öröm sem. Ott laknak nevezzük így őket-, ott laknak az angyalok. Mi van ott rajtuk kívül? Talán a zene. És bennük? Ugyanaz. Csak mindig másként. De biztos nincs bennük szorongás, nincs félelem, nincsenek érzelmek egyáltalán. Semmi, ami a belsőjüket megzavarhatná. Így hát ez a külsejük is. Csakhogy valahol nekünk is laknunk kell, és ezt tudják ők is, tudják, mert ez nekünk sem megy hang nélkül.
  
  Ez van, - ha igaz.
  De melyik világ igaz?
  Vagy van. Vagy nincs?

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: