beszámoló [koncert]  2009. október 26. hétfő   13:46

nincsen hozzászólás

  A tradicionális doom metal rajongók is kaptak ősszel egy finom csemegét az október eleji Trouble és Pentagram koncerttel. Mindkét zenekar a műfaj nagy öregjének számít, így különösen nagy öröm és megtiszteltetés volt, hogy a Diesel klubban üdvözölhettünk a doom metal két definitív bandáját.
  
  A bemelegítés szerepe a norvég Syrach feladata lett volna, de az északi srácok fellépése sajnos elmaradt. További meglepetésként ért, hogy a koncertterembe érve a Trouble tagjait fedeztem fel a színpadon, így az előzetes elképzeléseimmel ellentétben nem ők, hanem a Pentagram zárta az estét. Az 1979-ben alakult Trouble nagy elánnnal kezdett műsorába, így pár szám után már kellően oldott hangulat uralkodott a jó indulattal is csak szellős félházban megtelt koncertteremben. A Trouble két éve járt nálunk, és akkor az A38-on még Eric Wagner énekessel és Jeff Olson dobossal prezentálták örökbecsű dalaikat. A mostani koncerten mutatkozott be a magyar közönségnek a Warrior Soul-ból érkezett Kory Clarke, aki egy teljesen más fazonú pacsirta, mint az elődje. A kiállásával, és színpadi mozdulataival nem is volt baj, de a reszelős rock énekhangja elég kopott volt ezen az estén. Korrektül elénekelte a dalokat, de nekem Eric hangja sokkal meggyőzőbb volt két évvel ezelőtt. Persze a Trouble mindig is az atombiztos Rick Wartell, Bruce Franklin gitárduót jelentette, akik jelen esetben is a banda szívét-lelkét jelentették húzós, fogós, definitív doom riffjeikkel és csodás, szem- és fülkápráztató szólóikkal. A szőke viking Rick és a napszemüveges, fejpántos Bruce zsenije mellett természetesen a végtelenül lelkes Chuck Robinson basszer, Mark Lira dobos, és a bandába tökéletesen beleillő Kory Clarke is kitett magáért. A hangzás is jó volt, különösen a gitárok hasítottak nagy erővel, ami nagy öröm ilyen riff orientált muzsikánál. A setlist-et tekintve viszont kicsit csalódott voltam, hogy az egy órás programba nem fértek be az olyan örökérvényű dalok, mint a Memory´s Garden vagy a ´Scuse Me. Persze voltak finomságok: a Psalm 9 című első lemezről elhangzott az Assassin és a The Tempter, az 1990-es Trouble albumról pedig volt Psychotic Reaction, At The End Of My Daze és R.I.P., no és a Manic Frustration lemez sem maradhatott ki, amelyről a Come Touch The Sky slágere és a The Sleeper hangzottak el. A 2007-es Simple Mind Condition-t is megidézték a Troble Maker és a Ride The Sky kedvéért, sőt egy új dalt is hallhattunk a készülő The Dark Riff-ről a beszédes című Hunters Of Doom képében. Tehát egy igen meggyőző fellépést kaptunk a doom műfaj egyik legnagyobb hatású és legjobb bandájától.
  
  A Trouble után a Pentagram lépett a színpadra, amely banda még nagyobb múlttal rendelkezik. Bobby Liebling még 1971-ben alapította meg a zenekart, és a vén doomster rövidebb-hosszabb kihagyások után még 2009-ben is a színpadon énekli a számait. A Pentagram Bobby zenekara, ez a mostani fellépésből is kiderült; karakterisztikus egyénisége egyszerűen magára vonzotta mindenki tekintetét. A körülbelül 65 perces koncerten olyan színpadi mozgásokat, koreográfiát mutatott be, hogy azt szavakkal leírni képtelenség. A kigombolt mellényben, feszülő bőrgatyában kiálló figura szerteálló rőzséjével, lehetetlenül nagy szemgolyóival már látványban is megdöbbenést keltett az emberben, hát még amikor elkezdett gesztikulálni. Olyan grimaszokat nyomott az öreg, hogy először nem tudtam, hogy megijedjek-e tőle, vagy nevessek rajta. Az idióta grimaszok, nyelvöltögetések, farok markolászás, léggitározás, és egyéb mozdulatok hosszútávon már kicsit soknak is bizonyultak, és valamelyest elvették a figyelmet a muzsikáról és a többi zenészről. De az biztos, hogy az öreg Bobby nagy figura, és az önmagát parodizáló, komikus előadása mellett az énekhangjára sem lehetett panasz. Az őt kisegítő muzsikusokat tavaly szedte össze Bobby a visszatéréshez, és magabiztosan teljesítettek a posztjukon, bár kissé szürke eminenciásként támogatták a produkciót. Kivételként említendő Russ Strahan gitáros, aki különösen jól kezelte hangszerét, és nagyon finom, ízes szólókkal tarkította a koncertet. A hangzással itt sem volt különösebb probléma, és a számok tekintetében is változatos volt a program. Annyira nem ismerem a munkásságukat, ám a Review Your Choices, a Petrified, az All Your Sins, a Sign Of The Wolf, a 20 Buck Spin és a készülő Last Rites albumról származó The South Of The Swamp biztosan a koncertprogram része volt. A Pentagram produkciója élményszámba ment, bár én inkább érdekességképpen éltem meg a kultikus banda fellépését, amely főként Bobby színpadi magánprodukciójára fokuszált.
  
  Egy nagyszerű doom metal estnek lehettünk tanúi, a két nagy múltú amerikai zenekar igazán kitett magáért. A Trouble zeneileg jobban tetszett, de a Pentagram produkciója is szép élményeket adott. Ez az este is bizonyította, hogy nem csak az ifjaké a világ, és a vén doomsterek színvonalas, energikus előadása sok mai banda koncertjére köröket vert rá.

Kulcsszavak:
  pentagram     trouble 

Szólj hozzá!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás