szerző: life.love.regret.Running Like Thieves (usa), Hybrid, Insane, Mind The Gap 2002 november 01, Trafó Club Gödöllő
..hát kellett ez nekünk?!
..hát kellett ez nekünk?!
A koncert napján már éreztem, hogy nem kellene korán érkeznem, de vesztemre megtettem. Nem akarok senkit sem megsérteni [ezt jobb itt az elején közölni], de ez az éjszaka olyan szájízt adott, mint azok a rágók, amiket ha beveszel a szádba először is furcsa íze van, aztán meg nem tudod kivakarni végül úgy megutálod, hogy ha máskor látsz valahol felfordul tőle a gyomrod. Hát a nu metalnak sikerült a legutolsó cseppnyi szimpátiát is kiűzni belőlem vele kapcsolatban. Ugyanakkor szeretném hozzáfűzni, hogy a fellépő hardcore zenekarok sem tettek mély benyomást rám. Kezdjük tehát a zenekarok listázását:
Az első zenekar a Gibberish-re keresztelt formáció volt. Mikor megláttam a felállást kezdtem reménykedni, hogy a kislány a mikrofonnal a kezében talán nyújt majd valami olyasmit, amitől nem fogok sarkon fordulni és elhagyni a termet, de aztán sikerült nekik pont az ellenkezőjét kiváltaniuk belőlem. Bár én nem mozgom otthonosan ebben a zenei világban, mégis szembetűnő volt az a mentalitás, hogy „minél vagányabban nézzünk ki... mint pl. a kornos csávók...”. Borzasztó. Mind zeneileg, mind máshogy a Korn ugrott be. Nem is kicsit. A gigeridoo-s srác talán színezhette volna a performansz-ot, de nem tette. Borzasztó volt. Túl hosszú szett. Túl gyenge előadásmód. Túl divatos...
A következő banda a Hold X True volt. Róluk már írtam beszámolót és azt ajánlanám, hogy olvassátok el azt és képzeljétek ide. Annyit tennék hozzá, hogy szemmel láthatóan nem élvezték a fellépést a srácok...
Utánuk a Mind The Gap lépett színpadra és bár az ő zenéjük könnyebben befogadható és klasszisokkal jobb volt, mint a kezdő zenekaré, mégis mérföldekkel a nekem tetszőtől foglaltak helyet. Ők már nem annyira a Korn hátsójából pattantak ki, hanem egy dallamosabb és nem-annyira nu-metal álhatásokkal büszkélkedő formáció. Ha még kevesebb lenne a divatos derékban megtört bólogatás, akkor biztos, hogy több hc-punk koncerten lenne lehetőségük fellépni. Amit gondolom, hogy nem bánnának egyébként, hiszen az e fajta zene iránt való vonzalmukat mintázta pl. az énekes srácon látható Avail póló. Belőlük még lehet valami...
A sorban a Leave No Man Behind következett és ismét csak ismételném magam, ha róluk bővebben írnék, mivel ezt már megtettem a Süss Fel Nap-os fellépésük után. Tőlem az a fajta zene amit ők játszanak kb. annyira áll távol, mint a nu-metal bandák produkciója. Nekem ez unalmas... Ők állítólag hardcore-t játszanak. Nos, nekem ez nem jött le. Nem a zenéjük, hanem az előadásmód miatt.
Már kezdtem reménykedni, hogy végre látok egy olyan zenekart, amit szeretek, nevezetesen a Falcongate-t, mire megkaptam az info-t, hogy dobos problémákkal küzdenek és nem lépnek fel. Puff neki! Jött hát az Insane. Nem is tudom, mit írhatnék róluk, hiszen mikor meghallottam, hogy ismételten egy az általam nem csipázott banda lép a színpadra hátat fordítottam és ittam inkább egy sört, csakhogy megnyugtassam magam picit. Aztán lelket vertem magamba [vagy inkább a nedű tette?] és lementem, hogy legyen mire építenem a vádaimat. Viszont mikor meghallottam, hogy „most az a számunk következik, amit már a Vivaplusz-ról ismerhettek és remélem már sokszor láttatok...” ismételten hátraarcot dobtam és visszamentem inkább ahhoz, amiben nem csalódhatom...
Az Insane után a Tankcsapda újonnan felfedezett üdvöskéi a Hybrid nevű formáció vette be magát a színpadra. JAJJJ NEEEE!!!!!!!!!!!! Őszintén megmondom, hogy nem néztem meg fél számot sem tőlük. Rosszul éreztem magam. Ez nem nekem való. Én nem vagyok ilyen lelki terrorra felkészülve!
Végezetül színpadra lépett a Running Like Thieves egyenesen New York-ból. A Bold és Supertouch tagokból álló csapat igen érdekes produkciót nyújtott. Egyrészt, mert mindannyian 30 fölöttiek és nem igazán foglalkoztatja őket az, hogy milyen skatulyába kell bekerülniük ahhoz, hogy sikeresek legyenek, másrészt azért, mert jó volt látni, hogy még mindig él bennük az a tűz, ami 14-15 évvel ezelőtt arra késztette őket, hogy alapítsanak zenekarokat és játsszák azt, amit szeretnek.
Aki ismerte a Bold-ot [és még nem hallotta a R.L.T.-t], biztos arra számított, hogy kb olyasmi zenét kap majd arcába és biztosan meglepődött, mikor rockosabb nóták csendültek fel. Senki sem tűnt elégedetlenek egyébként. A színpad előtt csupa olyan arc volt látható, akik már egy ideje foglalkoznak hardcore-al és inkább az o/s fajtáját preferálják. Jó volt látni, hogy végre ők is élvezhetnek egy koncertet...
A magam fajta taknyosnak viszont sok élvezhetőt nem nyújtott a koncertjük. Nem volt rossz, csak hát soha nem ástam magam bele sem a Bold-ba sem a Supertouch-ba. Hozzáteszem, ez nem csak azért van merthogy én fiatal vagyok, hanem azért is, mert zeneileg engem más elégít ki. Na mindegy. A zenekar kielégítette a közönség igényeit. Játszottak egy rakás számot az ex-bandáiktól és akkor sikerült minden rajongót megmozgatni.
Utószóként annyit mondanék, hogy nem értem miért pont a nu-metal-t próbálják a szervezők összefüggésbe hozni a hardcore-al, mikor annyi más, sokkal értelmesebb és élvezetesebb zenei stílus van! Reneszánszát éli a rock-a-billy, csakhogy egy példát említsek. Zseniális kis zenekarok vannak! Nem lenne jobb, ha esetleg nem mindenkinek csak a Mysteri Gang neve lenne ismerős, hanem több más, talán náluk még jobb bandáé is? De ez csak egy ötlet... Annyit garantálhatok, hogy nu-metal koncertre többet nem megyek.
11:44
