beszámoló [koncert]  2009. szeptember 21. hétfő   10:57

nincsen hozzászólás

  A 75 éves Leonard Cohen végre eljutott turnéjával Budapestre is, ahol kereken három órás műsorral kápráztatta el a közönséget. Benne életművének minden fontos darabkájával, telt ház, vagyis több mint tízezer néző előtt.
  
  Leonard Cohen elképesztő energiával rendelkezik, hiszen kevesebb, mint három hónap alatt 41 koncertet ad szerte a világban, melyből a budapesti már a nagyon sokadik volt. Igazából már jóval a fellépést megelőző hetekben sem fért hozzá kétség, hogy Leonard Cohenre hatalmas tömeg lesz kíváncsi és nem csak az idősebbek körében. Én magam még meg sem születtem, mikor Cohen már szinte minden fontosabb művét megírta, mégis úgy éreztem, ő az az ember, akit minden zenerajongónak egyszer látnia kell. Nem véletlen, hogy a Glastonbury fesztiválon is több tízezer fiatal élvezte műsorát.
  
  A koncert nagyon pontosan kezdődött és ki gondolta akkor még, hogy mennyire nem a vártak szerint ér véget. Leonard Cohen egyenesen futva közlekedett fel a színpadra, majd a zenésztársai és a gyönyörű dívák is elfoglalták mellette helyüket. Ami elsőre kissé zavaró volt, hogy borzasztóan halkan szólaltak meg a dalok, ami komolyan később sem változott, de meg lehetett szokni.
  
  Cohen bámulatos alázattal viseltetett a z őt kísérő zenészek iránt, minden szaxofon vagy gitár szólónál melléhez emelte kalapját és becsukott szemmel hallgatta azt végig. Pedig mi vagyunk azok, akik ezt nem hallhatják minden nap és nem ő. Na persze azért a közönségnek sem kellett sok, szinte minden hangszeri bravúrt külön taps kísért.
  
  A kifinomult produkcióban nagy élmény volt Charley és Hattie Webb, valamint Sharon Robinson gyönyörű vokálja is, aki producerként is segíti Cohen munkáját. Mikor Sharon elénekelte a Boogie Street című dalt, szinte megfagyott a levegő az Arénában, minden apró zaj megszűnt, hihetetlen volt.
  
  A koncertet két, közel 70 perces felvonás és egy majd egy órás ráadás alkotta. Olyan fantasztikus dalok hangzottak el, mint a Dance Me To The End Of Love, az Aint No Cure For Love, a Bird On Wire, az In My Secret Life, az Everybody Knows és a Waiting For The Miracle. Na és persze ne feledkezzünk meg a mindenki által jól ismert Halleluja-ról sem!
  
  Néhány dal annyira magával ragadott, hogy azt kívántam, bár csak örökké tartana, ehelyett majdnem a koncert tartott örökké. Cohen egyszerűen nem tudott elszakadni a közönségtől, és az a hihetetlen, hogy ezt a turné minden állomásán megjátssza. Többször kiszaladgált a színpadról, hogy pár perc után rögtön vissza is szaladjon hozzánk, mint ha csak érezte volna, hogy itt senki sem akarja, hogy ez az este véget érjen. Ide pont nagyon jól illett a Closing Time és az I Tried To Leave You, mindenki jót derült, hogy mennyire összhangban vannak a dalok a színpadon történtekkel.
  
  Óriási ováció, többszöri visszatapsolás, háromórányi Leonard Cohen életmű után az emberek mind ugyanolyan ámulatba esetten hagyták el az Arénát. Ha még három órát kellett volna ott ülni, szerintem azt sem bánta volna senki. Aki nem jött el, vagy nem tehette, hogy itt legyen azoknak nagyon rossz hírem. Egy megismételhetetlen és valószínűleg soha vissza nem térő élménytől fosztotta meg magát. Itt mindegy volt, hogy az ember milyen stílusú zenét szeret a hétköznapokban, Cohen a szívre hatott. Hetekkel a koncert után is a turné különböző állomásain készült amatőr felvételeket bámulom és próbálok valamit visszacsempészni abból az estéből, de ha teljes egészében nem is sikerül, az emlékek akkor is örökre velem maradnak. Leonard Cohen 2009. augusztus 31.-ei budapesti fellépése felejthetetlen marad!

Kulcsszavak:
  leonard cohen     showtime 

Szólj hozzá!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás