beszámoló [koncert] 2009. szeptember 18. péntek 13:29
nincsen hozzászólás
szerző: MorelloMunicipal Waste, Drünken Bastards, Gyalázat 2009. szeptember 9, Dürer Kert
Akik ott voltak 2007-ben a Kultiplex-ben a The Haunted (amúgy fergeteges) koncertjén, azoknak egészen biztosan máig élénken él az emlékezetükben az előzenekarként funkcionáló amerikai Municipal Waste bulija. A csapat olyan őrült bulit csapott, hogy szinte kirúgták a helység négy falát. Reszelték a porlepte, oldschool thrash metal témákat, a kiabálós 1-3 perces számok pedig totálisan az őrületbe kergették a népet. Volt ott pogó, mosh-pit, circle-pit, és egyéb mozgáskultúrák, ráadásul a sok tömény marháskodás, polifoam szörfdeszkával közönségszörfözés, nagyüzemben vedelés, stb. még egy külön emelkedett hangulatot kölcsönzött a bulinak.
Ezek szerint annyira emlékezetes volt a Municipal Waste 2007-es szereplése, hogy most 2009-ben elég alaposan megtelt rájuk a Dürer Kert kisterme. Nem számítottam erre, meglepetésként ért a nagy tömeg. Ez egy részről jó volt, más részről viszont a terem adottságai miatt (szűkös tér, az elégtelen szellőzés miatt iszonyat hőség) mindez kényelmetlenségként is jelentkezett. Alapos csúszással kezdődtek a koncertek, elsőként a Gyalázat nevű formáció lépett a deszkákra. Hát mit mondjak... A négy srác mintha négy különböző bolygón játszott volna, annyira semmi összhang nem volt közöttük. A témák kiszűrhetetlenek voltak a kaotikus zajmasszából, de nem is voltak olyan izgalmasak, hogy érdemes legyen komolyan fülelni. A statikus kiállás sem segített rajtuk, legalább az énekesnek volt valamiféle mozgáskultúrája, de bárcsak inkább ne lett volna... Nagyon olcsó poén lenne a zenekar nevével élcelődni, így nem is teszem...
A Drünken Bastards-tól sem vártam igényesebb mutatványt. Viszont az ő muzsikájuknak legalább volt valamiféle hangulata, ezt pozitívumként lehet számba venni, de a punkos zenei világ itt sem a legkifinomultabb zenei ízlésűeket célozza meg. El lehetett hallgatni a Drünken Bastards produkcióját, ez az előző csapathoz képest már óriási fegyvertény volt, egyebet nem tudok elmondani...
A Municipal Waste-től hasonló őrültködést vártunk, mint 2007-ben, a közönség készült, sokan emelgették a kis polifoam szörfdeszkájukat. Az amerikaiak sem a szofisztikált, epikus zenék kérlelhetetlen zászlóvivői, sokat elmond róluk, hogy az intro hosszabb volt, mint a jellegzetes 1-2 perces számaik többsége. A S.O.D., régi Anthrax, D.R.I. punk/crossover/thrash világához azonban ez bőségesen elég, egy intenzív, jó kiállás kell még, és máris kész a legőrültebb buli. A csapat rendesen rá is készült az intro-ra, de némi technikai probléma miatt még malmozniuk kellett pár percig, amíg ténylegesen belecsaphattak a húrokba. Onnantól viszont nem volt megállás, Tony Foresta őrült módjára rohangált fel-le a színpadon, kajabálta az elmés dalszövegeket, és előszeretettel lökdöste be a színpadmászókat a tömegbe. A hangja mondjuk a koncert előrehaladtával egyre jobban kopott, a végére már alaposan berekedt. A többiek is izzadtak alaposan a rettentő hőség miatt, de a gitáros Ryan Waste (csodaszép, MW logót formáló gitárja volt!), Phil Hall basszer, és Dave Witte dobos megállás nélkül osztották a rövidke, de annál pörgősebb thrash csapásokat.
Talán ez a nagy fülledtség volt az oka, de 45-50 percnél nem játszottak többet. Persze így is egy nagy rakás szám terítékre került, de a rövidségük miatt a mennyiség nem jelentett maratoni időtávot. Lejátszották többek között a Headbanger Face Rip, The Thrashin´ Of The Christ, Thrashin´s My Business... And Business Is Good, Unleash The Bastards, Terror Shark, Beer Pressure, Wrong Answer, Sadistic Magician, I Want To Kill The President, Bangover, Born To Party számokat, a közönség pedig az első perctől az utolsóig őrült forgatagban nyomult. Különösen az utóbbi nóta örvendett nagy sikernek, ezt a végén még egyszer elővette a csapat. Jó bulit láttunk a Municipal Waste-től, de a tikkasztó hőség nem kedvezett se a bandának, se a közönségnek, így ebből a pörgős, de összességében azért mégis egysíkú zenéből azért nem tűnt pofátlanságnak a színpadon töltött idő. Talán a hangulati pluszt turbózhatták volna még fel, alapvetően jobban tetszett a 2007-es koncertjük. Egyedül az előzenekarokat tudnám feledni, biztosan tudtunk volna profibb és ütősebb formációkat is felmutatni erre az eseményre.