beszámoló [fesztivál]  2002. december 30. hétfő   16:49

nincsen hozzászólás

  666.1 FALLEN INTO ASHES
  A budapesti Fallen Into Ashes nyitotta meg az estét és bár fáradtnak tűntek a srácok, egészen intenzívre és energikusra sikerült varázsolniuk a koncertjüket. Amint azt már az előző róluk írt beszámolóban is írtam, a csapathoz csatlakozott Ferenz Zsolt, a nemrégiben feloszlott Dawncore dobosa. Talán ez azaz összetevő, amely miatt a F.I.A. olyan, mintha fel lenne turbózva. Jó volt a koncertjük. Kellemesen csalódtam egy olyan zenekarban, amely zenéje nagyon messze áll az általam preferáltaktól...
  
  666.2. DARK DAY DUNGEON (ch)
  A svájci metálcsapat azon a vonalon döngöl, amelyiket mostanában annyian imádnak, nevezetesen a germán-metál-core. Ugyan intenzív volt a koncert, mégis egy idő után unalmassá vált a folyamatos zúzásból-zúzásba váltás. Nagyon kedvesek voltak a srácok és a műfajukban nagyon jók. Ha szereted a Heaven Shall Burn, Caliban stb stílusú bandákat, akkor a D.D.D. a te zenekarod, garantáltan.
  
  666.3. PAINT THE TOWN RED (ger)
  Egy német zenekar. Egy ismerős arc a dobok mögött, név szerint Fellegi Ádám, akit (ha nem tudnád...) a Newborn zenekar dobosaként biztosan ismersz már. Ő segítette ki a srácokat pár koncert erejéig. (Ez nem nagy hír, csak mint érdekesség...) A P.T.T.R. zenéjét leginkább az amerikai Hope Conspiracy által játszott metálos elemekkel tarkított hardcore/punk-ra tudnám hasonlítani. Bár az első fellépésük nem nyűgözött le, a mostani nem volt annyira rossz. Sőt! Élveztem a koncertet, pedig azok, akiknek az első tetszett most abszolút nem voltak elájulva a srácok produkciójától. Az énekesi posztot betöltő Marco-val készül interjút nemsoká olvashatjátok

  666.4. 18 VISIONS (usa)
  
  Egy dél kaliforniai metál-core csapat hihetetlen lendülettel és energiával. Az est addigi legjobb megszólalású csapata, akiknek sikerült hirtelen nagyobb embertömeget megmozgatnia zúzos metál témáival és egocentrikus, jó hanggal megáldott énekesükkel. A csapat tavaly évvégén rögzítette Vanity névre keresztelt lemezét a Trustkill Recordsnál, amiből mi is kaptunk egy adagot az arcunkba. Egyébként az 18 Vision nem az a statikus társaság, ugrálnak, rohangálnak fel-alá, keményen atletizálnak fenn a színpadon, ami jó példa az eltunyult közönség előtt.
  
  666.5. THROWDOWN (usa)
  
  Az 18 Visions-szal egy turnébuszon és két tagon osztozkodó Throwdown egy kicsit más vonalon halad, mint hálótársuk”. A o/s hc-be kevernek egy kis metált. Az énekes megjelenésben és pózolásban úgy tűnik, mintha Henry Rollins lenne tetkók nélkül. Szimpatikus csapat, akik kedvenceik között tudják a nem éppen hc arc Deftonest, a Fear Factoryt, vagy éppen a Sepulturát, de azért megemlítik a Hatebreedet is. Egyébként végre kezdett magasabb hőfokon égni a buli. Még nagyobb mozgás, csordaének, esés-kelés, szóval célba talált a Throwdown zenéje.

  666.6. ENDSTAND (fin)
  
  Számomra az est fénypontja a finn Endstand volt, hiszen az ő műsoruk abszolút „kilógott” a felhozatalból, hiszen a legtöbb zenekar zenéje a metállal volt inkább rokon, az Endstand-ék pedig energikus és dallamos punk-rock-ot játszanak. Több ember osztotta a véleményemet abban, hogy ha ez a zenekar nem lépett volna fel aznap este, akkor az egész koncert unalomban fordult volna. A buli olyan volt, amilyennek egy punk-rock bulinak lennie kell. Nem volt szenvedés, csak őszinte és izgalmas momentumok. Nagy mozgás a színpadon, nagy mozgás a tánctéren. A zenekar egyaránt játszott a régi 10”-ről, a KAFKA-val közös split 7”-ről és az új nagylemezről, amely nótái egytől egyig tökéletesre sikerültek. Nem hiszem, hogy érdemes lenne többet írnom, hiszen az énekessel (Janne) készült interjút már ti is el olvashattátok és onnan sokkal több mindent megtudhattok, mint tőlem.
  
  666.7. CONVERGE (usa)
  
  Mire a „főzenekar” színpadra lépett, már mindenki újult energiával (köszönhetően az Endstand produkciójának) állt és várt... Aztán pedig, mikor a srácok belecsaptak a húrokba, elszabadult a pokol. A Jane Doe c. lemez nyitódalával indítottak és a tánctéren elszabadult a pokol, bennem pedig felváltva forrt és megfagyott a vér. Bár nem igazán vitték túlzásba az új lemez számait, kezdetben csak arról játszottak. Az első blokknak a végét az erősítőből kiáramló csúnya füst jelezte. Ezután a Caring And Killing c. lemez nótáiból tömtek le párat a torkunkon, nem mintha ellenkeztünk volna. Szerencsémre sikerül közel állnom Kurt-höz, a gitároshoz és sokszor nem is láttam az ujjait a gitárnyakon. Lenyűgözött, hogy egyrészt mindazt, amit a lemezen olyan zseniálasan lejátszik, koncerten ugyanúgy hozza; másrész pedig az, hogy mindezt immár egyedül, hiszen Aaron-t repítették a zenekarból. Bár a gitárzseni, kétségkívül Kurt, néha jó lett volna ha ott lett volna a másik gitár is... De az igazat megvallva jó volt az úgy ahogy volt! Kárpótlásként kaptunk az arcunkba egy „You Fail Me”-re keresztelt új számot, ami egy sok-sok perces, belassult, borzasztóan brutális nóta volt. Hihetetlen és iszonyatos volt. Kb. olyan, mintha egy úthenger oda-vissza mászkált volna a hátamon... A koncert csúcspontja egy régi dalnak volt köszönhető, mégpedig a „Saddest Day”-nek, ami a Petitioning To An Empty Sky c. kiadványon található. Zseniális szám, zseniális előadás, közönség-kórus stb. Abszolút tökéletes lett volna a koncert akkor is, ha itt abbahagyják, bár abszolút nem játszottak sokat, mondjuk ez betudható annak, hogy eléggé fáradtak, kimerültek voltak. De persze ráadás nélkül nem koncert a koncert és visszajöttek még egy nagyon karcsú és gyenge pár percre.
  Azok, akik eddig szerették a Converge-t, ezek után is szeretni fogják, azok pedig, akik eddig sem csípték a bandát, ezek után sem fogják. Lehetett volna ütőseb a fellépésük, de mindent összevetve a produkció zseniális volt.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: